Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-72

évi deczember hó 15-én, pénteken. 28 A nemzetgyűlés 72. ülése 1922. voltak a közigazgatási bíróságnál, várták a közigazgatási bíróság döntését az érdekeltek, de akkor jött az indemnitási javaslat, amelybe a kormány gyorsan belecsempészett egy kis pontot, egy kis paragrafust és azt a törvénytelenül kiadott rendeletet, amelyet száz és száz kisember keserült meg, törvényesítette. Az volt tehát a helyzet, hogy a közigazgatási bíróság már nem tudott dönteni ezekben a panaszokban, nem tudott igazságot szolgáltatni, mert hirtelen törvénnyel találták magukat szemben ugy a felek, mint a hatóságok. Nagy bírságok következtek ezután« s milliókat sóztak azoknak a nyakába, akik a végrehajtási utasítás törvénytelen volta miatt nem fizették meg idejében a forgalmi adót. Ez azonban a forgalmi adóval űzött szabálytalanságoknak — hogy ugy mondjam — adó ki lengéseknek csak a kezdete volt. Á hatóságok, amikor a kétes esetek eléjük kerültek, mindig ugy magyarázták a törvényt, hogy az csakis az adózóra, csakis a kisemberre volt terhes, de a kincstárra nézve a következtetéseket levonni nem voltak hajlandók. (Folytonos mj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Drozdy Győző: Itt van példának okáért (Zaj. Halljuk! Halljuk!) egy ilyen nagyon kétes és sérelmes eset, amely a bizományi díj körül forog fenn. Az első terv szerint a teljes vételár után kellett fizetni a forgalmi adót, a pénzügyi bizottság azonban ezt a pénzügyministeri tervet módosította ugy, hogy a forgalmi adó csak a bizományi díj után fizettessék. A hatóságok azonban ugy értelmezték ezt a rendeletet, ahogy akarták. Az egyik adóellenőrnek az volt a véleménye, hogy az egész áru után fizessék meg a forgalmi adót, a másiknak az, hogy csak a bizományi díj után, a harmadiknak az, hogy mind a kettő után, ugy hogy ez a gyakorlatba is igy került bele, s volt kereskedő, aki csak a bizományi díj után, volt olyan, aki csak az áru után, és volt olyan, aki mind a kettő után fizetett forgalmi adót. Ha nézzük, hogy például olyan üzleteknél, amelyek kizárólag bizományi cikkekkel foglalkoznak, bizományi árukkal dolgoznak, mint például a könyvkereskedőknél, akiknek üzlete es offo bizományi üzletnek nevezhető, mivé fejlődött ez a rendszertelenség, ez könnyen megállapít ható. Például egy ezerkoronás könyv után 750 koronát kap a könyv kiadója, 250 koronát pedig a kereskedő, a bizományi összeg tehát 250 korona. A törvény értelmében ez után 7 korona 50 fillér forgalmi adót kell fizetni, a 750 korona után pedig a kiadónak kell fizetnie 22 korona 50 fillért. A gyakorlat pedig oda módosult, hogy megfizettették a kiadóval a 22 korona 50 fillért s megfizettették a bizományossal nemcsak a 7 korona 50 fillért, hanem újra az egész összeget az ezer korona után, Ilyenformán egész üzletágakat tettek tönkre ezzel a rendszertelenséggel, ezzel a helytelen és törvénytelen indokolással. Vagy ha a legfontosabb cikknek, a kenyérmagvaknak forgalomba hozatalát nézzük, amelyet, ha szociális érzék lett volna a kormányban, minden téren mentesített volna a forgalmi adótól, akkor azt látjuk, hogy az részben csakugyan mentesítve van, azonban a közvetítési díj után itt is kell fizetni forgalmi adót. Már most lássuk, hogy a 3°/o-os forgalmi adó itt milyen lehetetlen helyzeteket teremt? Egy vagon búzának az ára, könnyebb számítás kedvóért mondjuk, hogy egy millió korona. A bizományos keres rajta P/sVo-o-t, ez tehát 15.000 korona. Már most ennek a bizományosnak 3°/o forgalmi adót kell fizetnie, azaz 30.000 koronát. O tehát egy vagon búzán mint bizományos keres 15.000 koronát, de 30.000 koronát kell neki forgalmi adó címén fizetnie. Ez lehetetlenség. Erdélyi Aladár: Keres az többet! Meskó Zoltán : A ráfizetésből megél, ez egyszerű ! (Derültség.) Drozdy Győző: Ez a lehetetlenség annyira elfajult, hogy azokat, akik ez ellen felemelték tiltakozó szavukat és nem voltak hajlandók megfizetni ezt a lehetetlen adót, rengeteg, százezrekre menő büntetéssel sújtották, tízszeres bírságot róttak ki rájuk. Ezek a közvetítők 300.000 korona bírságot fizettek minden vagon eladása után, csak azért, mert nem fizették be a saját zsebükből azt a másik 15.000 koronát, amelyet meg sem kerestek. (Felkiáltások jobbfelöl : Lehetetlenség !) Ilyen lehetetlenségek, ilyen szemenszedett észbontó lehetetlenségek hemzsegnek ebben a törvényben, illetve annak végrehajtási utasításában, amelyeknek korrekcióját azonban mind a mai napig hiába követelik, hiába várják. Itt van azután a másik fonák helyzet, amelyet józaneszü ember szintén lehetetlenségnek fog minősíteni, s amely a külföldi bizományi áruk tekintetében áll fenn. Hogy áll itt a dolog? A törvény a külföldi bizományi árukról egyáltalában hallgat, egy szót sem szól, ugy kell tehát azokat természetesen kezelni, mintha belföldi áruk volnának. Ha a törvény a külföldi árukat nem emliti meg, akkor természetesen azokat a belföldi árukkal egyenlő elbánásban kell részesíteni. Már most mit látunk itt ? Azt, hogy mikor az a külföldi áru bejön, a vámnál már rászabadítják a 3%-os forgalmi adót. Már most azt gondolnák, hogy idebenn csak a bizományi díj után kell forgalmi adót fizetni. Nem. Itthon megfizettetik az áru után újra, a bizományi díj után újra, tehát egy külföldi áru után a fogyasztó fizet 3%-ot a vámnál, 3%-ot a kereskedőnél és a bizományi díj után is. Ezzel a rendszertelenséggel olyan helyzetet teremtenek, hogy a kisipar és kiskereskedelem országszerte felzúdul ezek ellen az igazságtalanságok elleni