Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-78
332 À uewz'ifgyulés 78. ülése 1922. Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Méltóztatnak látni, hogy 1918 októberében ezer hold volt e mai törvény kodifikátorai szerint is az a megváltás alá nem kerülő maximum, ami nézetük szerint — nagyon helyesen — megfelel Magyarország érdekeinek. Ok is ugy látták, hogy az ezer holdon felüli birtokokat ki kell sajátítani. Ámde fordult a kocka, s ma még a 350.000 katasztrális holdat is meghagyják csaknem a maga egészében. Közéletünk egy másik kiváló férfiának szavait is idézem, amelyékkel teljesen egyetértek, mint ahogy egyetértek Rubinek Gyula és nagyatádi Szabó István t. minister ur ismertetett kijelentéseivel is. Sebess Dénes megállapította ezen az ankéten, hogy (olvassa) '• »Az átalakulás hatása következtében elestek olyan kérdések, amelyek fölött nemrég még elkeseredett viták folytak. A kötött birtok megszüntetése, a tulajdonjog kérdése ma már elintézett kérdések. A birtok eloszlásánál a főszempont az, hogy kinek van szüksége földre.« T. Nemzetgyűlés! Sebess Dénes Magyarország egyik kiváló közgazdásza . . . Kiss Menyhért: Ugy van! Dénes István : . .. egyik legkiválóbb férfia, akinek a magyar föld nagyon sokat köszönhet, hiszen a tagosítások nagymestere . . . Kiss Menyhért: Ugy van! Dénes István : ... és ő állapította meg azt, t. Nemzetgyűlés, hogy a kötött birtokok megszüntetése túlhaladott, álláspont, afölött már vitatkozni sem kell. Es ma, méltóztassanak a törvényeket, a törvények sorozatát elolvasni. Különösen felhívom figyelmüket az 1921. évi XLV. tc.-re, a földvagyonváltság törvényre. A kötött birtokoknak ez a törvény egyik kiváltságot, egyik kibúvót, egyik mentességet a másik után adja meg. Kiss Menyhért: Tempora mutantur! Dénes István: Méltóztatnak látni — nem foglalkozhatom tovább a citátumokkal, az akkori idők kiváló gondolkozóinak nagyon helyes ténymegállapításaival, át kell térnem a későbbi időkre. Jöttek aztán az 1919. esztendei események. Fájdalom, jöttek a szociáldemokraták túlzói, akik azt, amit nagyatádi Szabóék, Sebess Dénesék, Rubinek Gryuláék, Búza Barnáék és a többiek, ezek az államférfiak akkor nagyon helyesen és nagyon jól és igazán a magyar nemzet érdekében elgondoltak, mindazt felborították és kívánták a földnek részben való kommunizálását. Halász Móric: Igen, és ettünk gerstlit és tököt ! (Derültség.) Dénes István: Ezzel, fájdalom, elbukott a magyar földbirtokreform kérdése, elbukott anynyira, hogy — merem állítani — a mai napig sem tudott talpraállni. Halász Móric: Mert nincs pénz! Dénes István : Most már tudom, hogy miért bukott el, merem is állítani és be is fogom bizo'évi d<' cumber hö 22-én péntekm. nyitani. Elbukott azért, t. Nemzetgyűlés, mert a mai földbirtokreformtörvény az ellenforradalom hagnulatában született meg. Ez a mai törvény 1920-ban, akkor alkottatott meg, amidőn a feudálisok, amidőn a magyar nagybirtokososztály, amidőn a magyar arisztokrácia és az ő érdektársai, az ő uszály hordozói felszínre kerültek és elsöpörtek minden demokráciát ebben az országban. Kószó István: Hisz titkos választás volt! Hogy lehet ilyet mondani ! Barthos Andor: Akkor meg azon panaszkodtak, hogy sok a csizmás ! (Ugy van ! jobbfelől) Dénes István: Méltóztatnak emlékezni,hogy az a titkos választás a szuronyok és fegyverek asszisztenciája mellett folyt le. (Nagy zaj és ellentmondások a jobboldalon. Felkiáltások: Ugyan! Ugyan! Azért jöttek be huszonötén! Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés ! En figyelmeztetem önöket és felhívom nagybecsű figyelmüket arra, hogyha a mai körülmények között ebben a nemzetgyűlésben mind olyan agrárreformerek ülnének, mint amilyen én vagyok... Kószó István: Az öndicséret bűzlik! (Zaj.) Dénes István : Méltóztassék talán meghallgatni, hogy mit mondok. Isten őrizzen attól... (Nagy zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! Dénes István : T. képviselőtársam, én sokkal szerényebb ember vagyok. . . (Felkiáltások jobbfelől: Látjuk! Látjuk!) KÓSZÓ István : Mindig önmagáról beszél ! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Dénes István : Leszögezem azt, hogy boldog volnék, ha sikerülne egy parányi kis téglát raknom arra az útra, amelyen nézetem szerint fel kell épülnie e nemzet jövőjének. Nem kívánok többet elérni ós szerénytelen nem vagyok. Nem azt akartam mondani, hogy én üljek ide be, hanem azt mondtam, — kérem, figyeljék meg szavaimat — hogyha mind olyan szellemű emberek ülnének is itt, aminő én vagyok, akkor sem tudna ez a nemzetgyűlés semmit sem csinálni (Felkiáltások jobbfelöl: Ez már egészen más!), mert ez a nemzetgyűlés tehetetlen (Zaj jobb felöl.), ez a nemzetgyűlés csak figurái s a háta mögött vannak azok a titkos erők és rugók, amelyek táncoltatják, dirigálják ezt az egész országot. Kószó István: Ez nem igaz! Cserti József: Valami igazság van benne! Dénes István: Kószó István t. képviselőtársam bocsásson meg nekem, de ma is merem állítani, hogy egy nagyhatalmú feudális urnák többet nyom a szava, mint t. képviselőtársamnak, meg nekem, meg akár még tizenöt képviselőtársamnak szava együttvéve. (Zaj jobbfelöl.) Bocsásson meg nekem t. képviselőtársam, hiszen ön is egyszerű embernek a fia, . . . Kószó István: Az vagyok és büszke vagyok rá!
