Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-78

À nvmzeigyutês 76. élése 1922. <'•/ • ch:t,z

t mber ló 22-ên pénteken. 333 Dénes István: . . . nyitott szemmel jár az életben és tudhatja, láthatja, hogy ön is csak figura itt, de nem szerepel komolyan. Kószó István: Nem igaz! Dolgozunk és haladunk (Zaj.) épen a földreform terén. Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Ugy látom, a képviselő ur még hosszasabban kivan beszélni. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után) (As elnöki széket Seitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Dénes István képviselő urat kérem, szíveskedjék beszédét folytatni. Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt ama állításom bizonyításához fognék, hogy a mai földreformtörvény helytelen és végrehajthatatlan, méltóztassék megengedni, hogy még egy körülményre hívjam fel a nemzetgyűlés, de főleg a magyar intelligencia figyelmét. Tudniillik a magyar intelligencia körében bizonyos animózitással viseltetnek a földreformmal szemben. (Felkiáltások a jobboldalon : Tévedés!) Ez nem tévedés. Nekem volt alkalmam a magyar intelligencia különböző köreiből igen képzett, magas állásban levő egyénekkel beszélni, akik azt mondották nekem, hogy hogyan merészelünk mi földet követelni a mások földjéből, hogyan merészelünk mi földreformot követelni, s főleg azt mondják, — különösen a városi intelligencia mondja ezt — hogy nein szabad a földreformot megcsinálni, mert akkor vége a többtermelésnek, vége a városok élelmezésének, mert a városok élelmezését a nagybirtokok látják el, a kisbirtokosok csak a saját hasukna# termelnek. Ha nem hinné el annyi intelligens ember Magyarországon ezt a komikus, logikátlan, hihetetlen állítást, akkor nem foglalkoznék vele, de mert — mondom — igen magasrangu úriemberekkel beszéltem, akik ezt, mint szent meggyőződést mondták el nekem, méltóztassék megengedni, hogy ennek az intelligenciának meggyőződése érdekében foglalkozzam kissé ezzel a kérdéssel. Nem hivatkozom tapasztalataimra, nem mondom azt, hogy a magyar városok felé nem a nagybirtokosok szekerei futnak reggelenkint, ugy állati, mint növényi élelmiszerekkei s nem hivatkozom arra, hogy a városok piacain nem a nagybirtokosok zsákjai és nem a nagybirtokosok disznói, tehenei, juhai stb. állanak, amelyeket a városi nép fogyaszt, hanem a kisbirtokosoké, hanem bátorkodom hivatkozni Magyarország egyik legkiválóbb statisztikusára, Magyarország egyik kiváló közgazdászára, Buday László műegyetemi tanár urnák »Agrárpolitika« cimü munkájára, amelyben meg van állapítva az, hogy a kisbirtok a városok részére nemcsak az állatállományt szolgáltatja majdnem teljéé mértékben, hanem az ország gabonaállományának is csaknem kétharmadrészét a kisbirtokosok termelik. Ha pedig áll az, hogy nem a nagybirtokok termelik az állatállomány és a gabonanemüek nagyobb részét, hanem a kisbirtokok, kérdem, t. Nemzetgyűlés, hogy kik látják el a városokat és a városiak intelligenciáját, a nagybirtokok, vagy a kisbirtokok? Nem vitás, hogy a kisbirtokok. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A magyar intelligencia tehát ne féljen a földreformtól, ne izguljon. Bessenyey Zenó: Csak piaci cikkekben; gabonában nem a kisbirtok látja el a városokat. Ez tévedés! Dénes István: Nem tévedés. Én Buday Lászlóra hivatkozom. Méltóztassék a magyar közgazdassági statisztikai kimutatásokat elolvasni, áttanulmányozni s meg fog győződni a képviselő ur is arról, hogy a gabonanemüeknek is kétharmadrészét Magyarországon a kisbirtok termeli. T. Nemzetgyűlés! A nagybirtokosoknak egy nagy fegyverük van abban a jelszóban, amelyet pompásan el tudnak hinteni a sajtóban, a közéletben és a magyar intelligencia lelkében is, s ez a többtermelés kérdése. Valahányszor felszólalt a túlsó oldalról valamelyik nagyobb birtokos t. képviselőtársam a földreform kérdésében, mindannyiszor mindannyian azt mondták : Yigyázni azonban, nagyon lassan, óvatosan, mert a többtermelést veszélyezteti a földreform. Ez is csak a nagybirtok által pompában inszcenált játék és általa a magyar közvéleményben az nagy anyagi erejénél és nagy sajtóképviseleténél fogva elhintett hamis állítás. Mert Magyarországon a földreform kérdésénél nem az a kérdés bírálandó el, hogy ki termel többet momentán, hanem az a kérdés, hogy a nemzet termel vényei kik között oszlanak meg. Ma a nagybirtok hiába termel egy holdon akár 20 métermázsa búzát is, annak nem látja hasznát a magyar nép, a magyar nemzet, mert a magyar földmunkás-, tisztviselő- ós iparososztály abból egy grammot sem lát és nem nyer semmit, mert amennyivel többet termel a nagybirtok a technika vívmányai következtében, annyival többet szállít ki Svájcba, külföldre. Szily Tamás: Ez nem hiba! (Felkiáltások középen: Javitja a valutát!) Dénes István : Bocsánatot kérek, nem kérek abból a valutajavitásból, amely a magyar népet teszi tönkre, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amidőn a magyar gabonát a magyar alföldről kiviszik és az utak mentén a fajmagyar földmunkás testvéreink százezrei nyomorognak és azt sem tudják, hogy mit esznek holnap. Szily Tamás: Ott van a Horthy-akció! Mindenki kap! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Dénes István: T. képviselőtársam, nem akartam erre a kérdésre rátérni, de megnyugtathatom, hogy magyar földmunkás, fájdalom, eddig még a Horthy-akció eredményéből nem