Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-78
^i nemzetgyűlés 78. ülése 1923. évi dccxember hő 22-én pénteken. 33Í országban egy-egy család a magyar földnek, amit Isten az egész nemzet számára adott, ezer és százezer holdjait tarthatja a kezében, és a magyar nép millióit, a magyar nép gyermekeit évszázadokon, generációkon keresztül kizárhatja a magyar föld birtoklásából és megmunkálásából. Fekete Lajos : Angliában nagyobb birtokok vannak, mint nálunk! Ott vannak, a demokrácia hazájában, az igazi nagybirtokok! Dénes István : Igazat adok önnek, t. képviselőtársam ; Angliában épen olyan beteg állapotok vannak, mint nálunk. De ha Angliáról beszélünk, ne felejtsük el, hogy annak, hogy az angol nép még nem törte szét az angol feudalizmus bilincseit, az az oka, hogy ott óriási az angol kereskedelem, hajózás, ipar, és nagyok az angol gyarmatok, (ügy van! balfelölj Most pedig felhivom t, képviselőtársam figyelmét arra, hogy nézzen Anglia felé: mióta a gyarmatok elzárkóztak Angliától, az angol nép az angol feudalizmus ellen megy és nem adok két évet, hogy csak kisbirtokok lesznek Angliában és a nagybirtokok meg fognak szűnni, (ügy van! balfelöl.) Méltóztassék megengedni, hogy nyugodtan folytassam beszédem és rámutassak arra, hogy ennek a nemzetgyűlésnek egyik kiváló tagja Kenéz Béla 1917-ben irta a »Föld és népe« című kiváló munkáját, melyben a statisztikus számadataival, hideg mérlegelésével bizonyítja, hogy a magyar ipar pusztulásának, a magyar nép pusztulásának és kivándorlásának, rettenetes elmaradottságának és kulturálatíanságának, minden bajunknak ós szenvedésünknek gyökere a mai birtokrendszer Magyarországon. (Egy hang jobbfelöl: Az Ausztriával való kapcsolat!) Ez a Kenéz Béla a nemzeti kérdésről irt munkájában a magyar kormánynak tanácsokat adott, azt mondotta, hogyha mi azt akarjuk, hogy a magyarság a nemzetiségeink fölé kerüljön, ha mi azt akarjuk, hogy a felvidék magyar legyen, Erdély magyar legyen, a délvidék magyar legyen, akkor a nagy magyar medencében, a Dunántúl, a nagy magyar Alföldön, ahol a nagybirtokok mint valami fekélyek tapadnak a nemzet testére, ezeket a nagybirtokokat meg kell nyitni, szabaddá kell tenni a magyar nép milliói előtt, hogy ebből az országból virágzó kisbirtokos ország legyen, hogy innen a nagy magyar medencéből tudjanak szaporodni a magyarok a perifériák felé és igy kerüljenek a nemzetiségek fölé. (ügy van! balfelől.) Ez az én lelkem meggyőződése is, ez az én határozott nézetem is, amit Kenéz Béla t. képviselőtársam abban az időben irt, vallott és remélem, vall ma is. A magyar politikai életbe, a magyar közéletbe azonban a földreform kérdése 1918-ban, a forradalom kitörésekor nyomult. Fájdalom, hogy ekkor került ez a kérdés először a magyar politikai életbe: mert ha előbb kerül rendes törvényhozási utón, akkor az az explózió, az a kitörés, a szenvedélyeknek az a felkeltése nem történt volna, ami megtörtént 1918-ban. De, mint Emiltettem, ez, fájdalom, nem történt meg, hanem aztán 1918-ban a forradalom vette kezébe a földkérdés megoldását. Most pedig, amikor rólunk, az ellenzékről, állandóan lekicsinylőleg nyilatkoznak, (Felkiáltások jobbfelől : Csak a modorról van szó!) és bennünket októbristáknak meg eféléknek nyilvánítanak, engedjék meg nekem, hogy én, igenis, hálás legyek annak az októberi forradalomnak azért, hogy a földkérdést a magyar politikai élet homlokterébe állította és lehetővé tette azt, hogy legalább ez az 1920 : XXXVI. te. is, amely nézetem szerint gyenge, de mégis megszületett. Az októberi forradalomnak sok hibája, rengeteg gyengéje van, de érdeme van, hogy a földkérdést felszínre hozta;, és ha itt van, remélem, hogy többé a magyar nemzetgyűlés napirendjéről lekerülni nem fog. Már most hogyan gondolkoztak 1918 októberében ? Nagyon érdekes, hogy akkor, 1918 októberében, a mi államfórfiaink és politikusaink hogy képzelték a földkérdés helyes megoldását. T. Nemzetgyűlés, méltóztatnak emlékezni, hogy egyik birtokpolitikai ankét a másik után folyt abban az időben. Az egyik ilyen ankéten a mi igen t. földmivelésügyi ministerünk a következőket mondotta. Hangoztatta annak szükségességét, hogy elsősorban a lakóhelyhez közel eső földbirtokokat váltsák meg, azután igy folytatta nagyatádi Szabó István minister ur (olvassa) : »A falu mellett ki kell sajátítani talán már a 100 holdon felüli birtokokat is. A nagybirtokok vonuljanak félre a falutól.« T. Nemzetgyűlés! Bölcs és okos beszéd volt, amelyet — fájdalom —. az 1920. évi XXXVI. tcikk teljesen mellőzött. Cserti József : A püspökök felajánlották földjeiket ! Dénes István : Ma is ott terpeszkednek, t. Nemzetgyűlés, a szép magyar községek ablakai alatt, úgyhogy ha kilép az a magyar földmunkás a házából, akkor a nagybirtokos földjére lép és büntetést kell fizetnie, (ügy van! a szélsöbalöldalon.) De talán még nagyobb érdekességre tarthat számot, t. Nemzetgyűlés, ha egy másik férfiúnak, az 1920. évi XXXVI. te. másik kodifikátorának véleményét olvasom fel annak illusztrálására, hogyan gondolkozott 1918-ban Rubinek Gyula (olvassa:) »A magyarság megerősítésének ősi forrása a falu. A falu népének kell földet adni.« Statisztikai adatok alapján igazolja Eubinek, hogy 13,565.000 holdnyi terület szolgálhatná a birtokpolitika céljait. »Körülbelül — mondotta Rubinek — ezer kataszteri hold volna az a maximum a nagybirtokban, amely nem lenne megváltható.« Kiss Menyhért: Hol vagyunk ettől?
