Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-72
Ö6 A nemzetgyűlés 72. ülése 1922. évi deczember hó 15-én, pénteken. birtokreform-törvénynek végrehajt atlansága. Mert egy-két holdacskát kellene csak adni, hogy minden ember prosperálni tudjon. Ezzel szemben azonban azt látjuk, hogy annak a 60%-nyi lakosságnak, amely őstermeléssel foglalkozik, csak a fele jut aratási munkához, kepéhez, csak a fele foglalkozhatik földmiveléssel, a másik 30°/o-a pedig teljesen kenyér nélkül várja a telet. Cserti József: Akik nem a kormányra szavaztak. Drozdy Győző: Az a 30°/o is, amely kepearatást, munkát végez, csak 7—8 métermázsácskát tudott keresni, ami neki egész téli kenyérre nem elegendő. Ez a nép a földhöz van kötve és ezen semmi más nem tud segíteni. (Zaj jobb felöl) Kálmán István (közbeszól). Drozdy Győző: Nem tetszik a képviselő urnák ? Kálmán István: Nem! Komolyabban is lehetne az időt tölteni! Peidl Gyula : Az éhezőknek ez komoly, szomorúan komoly. Urbanics Kálmán: Ki fog aratni, ha mindenkinek két holdja lesz? Drozdy Győző: Szomorúan kell konstatálnom, hogy t. képviselőtársamnak a földbirtokreform, a nyomorúság, a szociális bajok nem olyan komoly témák, amelyekkel foglalkozni kellene. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Az agarászás !) Kálmán István : Ott élek közöttük, velük dolgozom ! Elnök: Csendet kérek, képviselő ur! Drozdy Győző : Láthatja a t. képviselőtársam, hogy itt nem demagógia szempontjából fogjuk fel, hanem komoly tárgyilagossággal boncolgatjuk ezeket a kérdéseket és megnyugtathatom, hogy ha ez a fejtegetés egy kicsit unalmas is önnek, azért végig kell szenvednie, mert ezek olyan égető problémák, amelyeknek további elhallgatására én cinkostárs nem leszek. (Mozgás.) Rothenstein Mór: Fáj az igazság! Drozdy Győző : Ha ez tovább igy megy, t. Nemzetgyűlés, akkor kipusztul ennek az országnak az állatállománya is, mert bizonyos, hogy a kisbirtok tízszer annyi állatot produkál, mint a nagybirtok. Ha pedig egy pillantást vetünk az arlóterhekre, akkor azt látjuk, hogy épen az a szenvedő, dolgozó nép, amelyet kizárnak még a kereseti lehetőségekből is, az a nép, tehát a nagy többség viseli az államháztartás legnagyobb terheit, mert a fogyasztási adók garantálják az ország legnagyobb jövedelmét, ezeket az adókat pedig a nép többsége viseli. Nem kommentálom, de megállapítom, hogy az öszszes állami terhekből a nagybirtok egy holdjára tizedrész annyi sem jut, mint a kisbirtokra. Természetbeni közmunkát a nagybirtokosok szintén nem végeznek. Erdélyi Aladár: Ez ellen tiltakozunk! Tiltakozom saját személy dmben is! Drozdy Győző: T. képviselőtársam, ha önök közmunkának számítják azt, amikor egy községnek ezer lakosából egy részt teljesít az a nagybirtokos, akinek nagyobb birtoka van, mint az egész községnek : én ezt arányos teljesítésnek elfogadni hajlandó nem vagyok. Erdélyi Aladár : Téved, mert állatszám szerint vetik ki! Propper Sándor : Álljon fel már egyszer és mutassa meg, mit tud, ne csak közbeszóljon! Drozdy Győző : Ha fogat szerint szolgál, akkor sem szolgálhat arányosan, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) mert tudvalévő, hogy a kisgazdának már négy-öt holdnál biztosan van fogatja, (Élénk ellenmondások jobb fel öl.) sőt merek sokkal jobb statisztikára hivatkozni, hogy igenis a kisbirtokosok minden két holdjára jut egy-egy igavonó állat, (Egy hang jobbfelöl: Tehén!) a nagybirtoknak pedig minden tiz holdjára; ilyenformán a kisbirtokos ötször annyival járul hozzá a közmunkához, mint a nagybirtok. Hegymegi-Kiss Pál: Ez régi hiba a közmunkánál! Kálmán István: Ezt én is vallom! Hegymegi-Kiss Pál : Akkor ne tessék vitatni az ellenkezőt! Rothenstein Mór (közbeszól). Elnök: Rothenstein képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Derültség.) Drozdy Győző : Ez a nép, dacára ennyi bajnak, dacára ennyi tehernek, dacára, hogy évtizedeken keresztül épen a minister ur és pártja által legjobban táplált reménységét : a földbirtokreformot nem oldják meg, . . . Cserti József: Nem tanultak az ezerholdasok semmit! Drozdy Győző :... inkább huzza az igát fizeti az adót, inkább elpusztul, de itt nem hagyja ezt az országot. És itt akarok a következő szónoknak, az utánam felszólaló Gömbös Gyula t. képviselőtársamnak egy apropót adni, hogy a parlamenti szokáshoz hiven az előző felszólaló szavaihoz kapcsolhassa a maga gondolatait; itt akarok kérdést intézni a t. képviselő urhoz, hogy vájjon, ha komoly az a hires, a fajmagyarság védelmére szervezett akció, ha az a fajszeretet,, amit itt hirdetnek: fajvédelem, nem csak üres jelszó, amivel a tömegeket akarják bolonditani, akkor kérdezem az igen t. képviselő urat, hogy miben látják ők itt a faj védelmet, ha nem épen a magyar millióknak, a magyar népnek a védelmében ? Kit tartanak ők a magyar fajnak? A budapesti kereskedőket, a gyárosokat ? Vagy pedig azt a népet, amely kinn a falukon szenved, küzd, dolgozik, huzza az igát ? Ha tehát ők fajvédelmet akarnak, akkor szociális törvényalkotásokkal sietnek annak a szegény népnek védelmére ! (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.)
