Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-72

À nemzetgyűlés 72. ülése 1922. évi deczemher hó 15-én,'pénteken. 25 Csontos Imre : Ezt nem maguktól tanultuk, annyi bizonyos ! (Egy hang a szélsőbaloldalon : Csontos bácsi!) Drozdy Győző : Ebben az országban két esztendő óta hallatlan, sohasem tapasztalt földuzsora dühöng. Mert nem földuzsora-e az, amikor a kisbérletekért aranyparitásban, buzavalutában kívánják a bért? .Nem földuzsora-e az, amikor minden ilyen vitás esetben, mely a bíróság elé kerül, az a biiósági gyakorlat, hogy tényleg megállapítják a föld után ugyanazt a buzaértéket, mint bért, amennyit azért a békében fizettek. Az a gyakorlat, hogyha békében fizetett valaki 20 vagy 30 koronát, melyért vehetett egy, vagy másfél métermázsa búzát, ugy most is fizessen bér fejében egy, vagy másfél métermázsa búzát. Ezt én feltétlenül föld uzsorának tekintem... (Felkiáltások jobb felől: Miért! Az adót is búzában fizetik !) Mert a házbéreket a kormányzat közérdekből vissza tudta szorítani oda, hogy nem emelték aranyparitásra. De mondjanak nekem a közgazdasági életben egyetlenegy ágat, mutassanak nekem egyetlenegy vállalkozást vagy üzletet, ahol ma aranyparitásos jövedelme lenne bárkinek is. Nagy jövedelme, hallatlan jövedelme lehet, de aranyparitásos jövedelme senkinek sincs. Milyen címen igényel tehát az egész magyar gazdasági közéletben csupán a földbirtokososztály aranyparitásos jövedelmet? Hiszen a statisztika megállapította, hogy ebben az országban az aranyparitás feléből is meg lehet élni ugy mint békében. Ha tehát az aranyparitásra átszámított pénz feléből is meg lehet élni, mi célja van annak, hogy ők ennek kétszeresét kapják? Ezt másnak, mint földuzsorának tekinteni nem tudom. Ez a földuzsora az okozója annak a szédületes munkanélküliségnek is, amit a földmunkásság körében tapasztalhatunk, mert a földbérlők, különösen pedig a nagybérlők, miután ilyen hallatlan uzsorabéreket kénytelenek a bérletért fizetni... Griger Miklós: A nagybérlők nem fizetnek annyit ! Drozdy Győző : Az ujabb szerződéseknél a nyáron elfogadott törvény alapján a nagybérlők is olyan hallatlan bérösszegeket fizetnek, amik arra kényszeritik őket is, hogy valahol ezt behozzák és valahogyan másokra áthárítsák. Hogyan akarják ezt behozni? Ugy, hogy kevesebb munkást alkalmaznak. Ez a földuzsora tehát az okozója annak a hallatlan szegénységnek és nyomornak, annak az óriási munkanélküliségnek, amely ebben az országban tapasztalható. De másik rossz oldala is van a földbérek ily hallatlan emelkedésének. Gyakorlatba vette ugyanis a kormányhatalom, hogy ahol a földbirtokreformot nem tudja azonnal végrehajtani, ott kisbérleteket ad. De ezeket a kisbérleteket oly hallatlanul magas uzsoraárakon adja a szegény kisbérlőknek, hogy azok nemhogy arra gondolhatnának, hogy pár esztendő múlva majd megszerzik maguknak azt a kis földet, amit most kisbérlet címén kapnak, hanem két-három esztendő múlva kénytelenek megszökni a kisbériéiből, mert a szörnyű uzsorabért továbbfizetni nem tud|ák. Kálmán István: Szabad egyezség tárgya! Ugyanaz, amit a Nyolcórai Újságból felolvasott ! Izgatás innen belülről! Drozdy Győző: A földbérlet nem szabad egyezség tárgya. Kálmán István : Dehogy nem ! Drozdy Győző: A földbérletre vonatkozólag már a nyáron letárgyaltuk itt azt a bizonyos törvényjavaslatot, mely a földbérnek birói utón való megállapítását szabályozza. Erről a törvény* ről méltóztassék, ha másként nem, utánanézéssel tudomást szerezni, mert eszerint a békebeli bérnek kilencvenkilencszereséig emelhető a bér és csak a százszorosra való emelésnél van joga a bérlőnek vétót mondani. Eszerint a földbérek megállapítása ma már nem szabad egyezség tárgya, hanem jogalkotási utón szabályozott dolog. (Ellenmondások a jobboldalon.) Urbanics Kálmán: Tévedésből se mond igazat ! Kálmán István : Szégyellenék ilyent mondani. Drozdy Győző : A kisbérletek ennek elenyésző részét teszik. Ez a színmagyar, ez a becsületes és tanulékony magyar nép ... Csontos Imre : Az a baj, hogy olyan dologról beszél, amihez nem ért. Drozdy Győző : . . . amelynek földje kövér, bőtermő és hét-nyolc magot is ad, (Egy hang jobb felöl: Ad biz az többet is!) amely szereti cicomázza, dédelgeti ezt a földet és szíves-örömest dolgozik azon a földön, ez a nép itt mégis koplal, szenved és ínségben nyomorog. Ezen a népen inségakciókkal segíteni nem lehet. Ezen a nagy nyomorúságon, ezen a szociális lezüllöttségen, ami itt tapasztalható, holmi jótékonysági akciók nem fognak eredményesen segíteni. Hedry Lőrinc: Az izgatószer talán jobb neki! Cserti József: Nem, munkát tessék neki adni, nem száz koronás napszámot! Hedry Lőrinc : Hol van százkoronás napszám? Cserti József: Sok helyen. Drozdy Győző: Kételkedem t. képviselőtársam helyes Ítélőképességében. Azt hiszem, a Ház elnökének is van olyan judiciuma, mint a képviselő urnák, hogy meg tudja állapítani, izgatás-e az, amit beszélek. Ha tehát ő nem tartja izgatónak szavaimat, az ön közbeszőlása nem fog engem visszatartani attól, hogy a magyar nép gondját idehozzam, mert ez nekem képviselői kötelességem. Ha kutatjuk e nyomornak és szenvedésnek tudományos okait, ha keressük a diagnózist, meg lehet állapítani, hogy semmi más oka nincs ennekj mint a nagybirtok túltengése, a föld4