Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-78
A nemzei gyűlés 7b, ülése 1922. évi deczemher h'ó 22-én pénteken. 289 szövetség révén csinált meg. Ezek az ifjak lementek a falukra és a falusi népet, a kisgazdákat, csoportosították és amikor ezt megcsinálták Schandl Károlyék és amikor a téli időben jöttek a falura előadást tartani, én csatlakoztam hozzájuk a Magyar Gazdaszövetség utján. Akkor történt meg, hogy földmivespártot alakítottunk 1918-ban és akkor állást foglaltunk a Károlyi-kormányzat káros kinövései ellen. Ekkor volt uralmon az a Kunfi, aki megmondotta, hogy minden bűn melege ágya a vallás és aki az iskolákból kitiltotta a vallásoktatást. Mi akkor is megmondottuk, hogy nem csatlakozunk hozzájuk. Kimondottuk ezt a földmi vespárt gyűlésén, tehát nemhogy a Károlyipártot ebben a tekintetben támogattuk volna, hanem határozottan ellene voltunk. Ebben tehát nem mondott igazat Drozdy, mert mi mindig abban az érzelemben voltunk, hogy mindenütt a legelső a vallás. Nem áll tehát az, amit Drozdy mondott, hogy mi a népköztársaságot dicsőitettük volna. Schandl Károly mostani államtitkár ur ott volt a Magyar Gazdaszövetség élén mint igazgatósági tag. Ugyanakkor egy körkérdést intézett hozzánk földmivesekhez, kisgazdákhoz, akik Vezetői voltunk a népnek, hogy mit helyeslünk jobban : a köztársaságot-e, vagy a királyságot. En akkor őszintén megmondottam és meg is irtam a Magyar Gazdaszövetségnek, hogy a köztársaságot egyáltalán nem ajánlom, mert a köztársasági elnök választásakor annyiféle zavarok, Vesztegetések lehetnek, hogy olyan ember kerülhet a köztársasági elnöki székbe, aki nem megfelelő a magyar nemzet szupremáciájának. En akkor a királyságot, a magyar nemzeti királyságot akartam, de a szabadkirályválasztás jogát. Tehát az nem áll, hogy én, vagy Sokorópátkai dicsőitettük volna a népköztársaságot. Mi akkor is ezen az állásponton voltunk. Azonkivül az sem áll, amit arról beszélt, hogy a földmivespárt kimondta volna, hogy a Károlyi-párttal szövetségre akar lépni. De nem akarok sokat foglalkozni ezekkel, rövidre akarom szabni beszédemet. Nem akarok sokáig foglalkozni a Drozdy-féle dolgokkal. Ök állításaikkal mindig ugy vannak, hogy valótlanságot mondanak és ha rájuk bizonyítják, — mint előbb mondottam — egyszerűen azt mondják, hogy tévedtek. Ugy van a dolog, hogy amit a faji öntudatról Pikler képviselőtársam, azután meg a másik előtte beszélt képviselőtársam, Kabók képviselőtársam is mondottak, hogy ők nem kapcsolódhatnak be Nagy-Magyarország visszaszerzésébe, csak elméleti utón, hogy a testvérekre apellálnak : a szerb, meg a román testvérekre : ebben volt már részünk. A magam részéről azt mondom : ugy áll a dolog, hogy a szerbek, románok, csehek, meg a többiek azért foglalták el országunk nagy részét, mert az akkori szociáldemokrata párt, élén Jászival meg a többivel, a nemzetközi elmélet alapján azt mondotta : Nemzetköziek akarunk lenni, nemzetköziek vagyunk és majd a nemzetközi munkásság megvédi a mi határainkat. Hiába mosolyog Propper elvtársam, (Derültség.) Propper képviselőtársam, azt mondták, hogy megvédik határainkat. Arra, amit itt tegnap mondott Pikler t. képviselőtársam, mikor felolvasott Prohászka nyilatkozatából, azt jegyzem meg, hogy én abban az időben tevékeny részt még nem vettem a politikában, mert nagy gazdasági dolgaim voltak. Kunszentmárton körül se kukoricánk, se semmink nem volt, amikor Csizmadiáék legjobban kiabáltak, hogy menjünk dolgozni, akkor én 98-ad magammal Fejér megyébe mentem kukoricát törni. Ott azt mondtam a piacon a népnek : halljátok, a minister ur a vármegyének nem tud adni semmit s gyertek dolgozni. 400 holdon dolgoztunk, 7 vagon kukoricát szereztünk s akkor azt mondta ott min* denki, aki nem jött el : sajnálom András bácsi, hogy nem mentem, majd elmegyek máskor. Ebben az időben jártam Zalában is. Persze takarmány se volt, se szalma, se széna. Akkor értésünkre adták, hogy Zalában kaphatunk szalmát és szénát is. Elmentünk négyen és 6 vagon szalmát haza* hoztunk. Egy tanitó Zalabesenyőről 50 vagon szénát vállalt, megigérte, hogy szállítja, amikor azonban beütött a kommunizmus, akkor felmondta és felcsapott kommunista agitátornak ez a tanitó. (Zaj johbfélől.) Ott van Farkas Tibor t. képviselőtársam, tőle vettünk 16 vagont, igaz, hogy csak 8 vagont tud* tunk szállítani. Akkoriban látta, hogy mit csinálnak ott a kommunisták. Ezek a kommunisták ott a falu népét naponta kétszer-háromszor összehívták, (Felkiáltások jóbbfelól : Ügy van ! Folyton gyűléseztek !) folyton gyűléseztek, gyűléseket tartottak s azokon izgatták a népet. En láttam, mert sok helyütt megfordultam a nép között. Ekkor azt kérdezték a kisgazdák s a cselédség : mit csináljunk ? Azt mondtam : várjatok reá, valamint az Ur Jézus azt mondotta, hogyha Istentől van, akkor jó lesz, ha pedig nem Istentől van, akkor el fog múlni, majd meglátjátok a nyár folyamán, hogyha ezek a szociáldemokraták, kommunisták hirdetik az eszmét, hogy a nép javára akarnak dolgozni, mikor kommuniimust akarnak csinálni, mindent az állam tulajdonává akarnak tenni, (Zaj és felkiáltások a jobb' oldalon ; A maguk tulajdonává !) közös termelést akarnak, hát meglátjátok majd a nyár folyamán, hogy mit hagynak meg. Ugy is történt, és a szegény zselléremberek azt mondták ott Zalában is: én több esztendő óta dolgoztam, összeszedtem pár hold földet, most a kommunizmus miatt ne élvezzem a gyümölcsét, ne az enyém legyen ? En nem veszek részt benne. így bukott meg a kommunizmus. A szociáldemokratákkal, akik ma mint képviselők vannak itt elvükből kifolyólag, azért nem lehetek egy véleményen, mert ők is a kommunizmus hi vei, csak ők lassúbb tempóban és nem gyorsított tempóban akarják megvalósítani. (Ügy van! ügy van l a jobboldalon.) Ök, mint programmjukban is ki van fejezve, a kisgazdaságokat nem akarják fentartani, sőt 40*