Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-78

A nemzei gyűlés 7b, ülése 1922. évi deczemher h'ó 22-én pénteken. 289 szövetség révén csinált meg. Ezek az ifjak lementek a falukra és a falusi népet, a kisgazdákat, csopor­tosították és amikor ezt megcsinálták Schandl Károlyék és amikor a téli időben jöttek a falura előadást tartani, én csatlakoztam hozzájuk a Magyar Gazdaszövetség utján. Akkor történt meg, hogy földmivespártot alakítottunk 1918-ban és akkor állást foglaltunk a Károlyi-kormányzat káros kinövései ellen. Ekkor volt uralmon az a Kunfi, aki megmondotta, hogy minden bűn melege ágya a vallás és aki az iskolákból kitiltotta a vallás­oktatást. Mi akkor is megmondottuk, hogy nem csatlakozunk hozzájuk. Kimondottuk ezt a föld­mi vespárt gyűlésén, tehát nemhogy a Károlyi­pártot ebben a tekintetben támogattuk volna, hanem határozottan ellene voltunk. Ebben tehát nem mondott igazat Drozdy, mert mi mindig abban az érzelemben voltunk, hogy mindenütt a legelső a vallás. Nem áll tehát az, amit Drozdy mondott, hogy mi a népköztársaságot dicsőitettük volna. Schandl Károly mostani államtitkár ur ott volt a Magyar Gazdaszövetség élén mint igaz­gatósági tag. Ugyanakkor egy körkérdést intézett hozzánk földmivesekhez, kisgazdákhoz, akik Vezetői vol­tunk a népnek, hogy mit helyeslünk jobban : a köztársaságot-e, vagy a királyságot. En akkor őszintén megmondottam és meg is irtam a Magyar Gazdaszövetségnek, hogy a köztársaságot egy­általán nem ajánlom, mert a köztársasági elnök választásakor annyiféle zavarok, Vesztegetések lehetnek, hogy olyan ember kerülhet a köztársa­sági elnöki székbe, aki nem megfelelő a magyar nemzet szupremáciájának. En akkor a királyságot, a magyar nemzeti királyságot akartam, de a sza­badkirályválasztás jogát. Tehát az nem áll, hogy én, vagy Sokorópátkai dicsőitettük volna a nép­köztársaságot. Mi akkor is ezen az állásponton voltunk. Azonkivül az sem áll, amit arról beszélt, hogy a földmivespárt kimondta volna, hogy a Károlyi-párttal szövetségre akar lépni. De nem akarok sokat foglalkozni ezekkel, rövidre akarom szabni beszédemet. Nem akarok sokáig foglalkozni a Drozdy-féle dolgokkal. Ök állításaikkal mindig ugy vannak, hogy valótlan­ságot mondanak és ha rájuk bizonyítják, — mint előbb mondottam — egyszerűen azt mondják, hogy tévedtek. Ugy van a dolog, hogy amit a faji öntudatról Pikler képviselőtársam, azután meg a másik előtte beszélt képviselőtársam, Kabók képviselőtársam is mondottak, hogy ők nem kapcsolódhatnak be Nagy-Magyarország visszaszerzésébe, csak elmé­leti utón, hogy a testvérekre apellálnak : a szerb, meg a román testvérekre : ebben volt már részünk. A magam részéről azt mondom : ugy áll a dolog, hogy a szerbek, románok, csehek, meg a többiek azért foglalták el országunk nagy részét, mert az akkori szociáldemokrata párt, élén Jászi­val meg a többivel, a nemzetközi elmélet alapján azt mondotta : Nemzetköziek akarunk lenni, nem­zetköziek vagyunk és majd a nemzetközi munkás­ság megvédi a mi határainkat. Hiába mosolyog Propper elvtársam, (Derültség.) Propper képviselő­társam, azt mondták, hogy megvédik határainkat. Arra, amit itt tegnap mondott Pikler t. kép­viselőtársam, mikor felolvasott Prohászka nyilat­kozatából, azt jegyzem meg, hogy én abban az időben tevékeny részt még nem vettem a politiká­ban, mert nagy gazdasági dolgaim voltak. Kun­szentmárton körül se kukoricánk, se semmink nem volt, amikor Csizmadiáék legjobban kiabáltak, hogy menjünk dolgozni, akkor én 98-ad magam­mal Fejér megyébe mentem kukoricát törni. Ott azt mondtam a piacon a népnek : halljátok, a minister ur a vármegyének nem tud adni semmit s gyertek dolgozni. 400 holdon dolgoztunk, 7 vagon kukoricát szereztünk s akkor azt mondta ott min* denki, aki nem jött el : sajnálom András bácsi, hogy nem mentem, majd elmegyek máskor. Ebben az időben jártam Zalában is. Persze takarmány se volt, se szalma, se széna. Akkor értésünkre ad­ták, hogy Zalában kaphatunk szalmát és szénát is. Elmentünk négyen és 6 vagon szalmát haza* hoztunk. Egy tanitó Zalabesenyőről 50 vagon szénát vállalt, megigérte, hogy szállítja, amikor azonban beütött a kommunizmus, akkor fel­mondta és felcsapott kommunista agitátornak ez a tanitó. (Zaj johbfélől.) Ott van Farkas Tibor t. képviselőtársam, tőle vettünk 16 vagont, igaz, hogy csak 8 vagont tud* tunk szállítani. Akkoriban látta, hogy mit csinál­nak ott a kommunisták. Ezek a kommunisták ott a falu népét naponta kétszer-háromszor összehív­ták, (Felkiáltások jóbbfelól : Ügy van ! Folyton gyűléseztek !) folyton gyűléseztek, gyűléseket tar­tottak s azokon izgatták a népet. En láttam, mert sok helyütt megfordultam a nép között. Ekkor azt kérdezték a kisgazdák s a cselédség : mit csináljunk ? Azt mondtam : várjatok reá, vala­mint az Ur Jézus azt mondotta, hogyha Istentől van, akkor jó lesz, ha pedig nem Istentől van, akkor el fog múlni, majd meglátjátok a nyár folyamán, hogyha ezek a szociáldemokraták, kommunisták hirdetik az eszmét, hogy a nép javára akarnak dolgozni, mikor kommuniimust akarnak csinálni, mindent az állam tulajdo­nává akarnak tenni, (Zaj és felkiáltások a jobb' oldalon ; A maguk tulajdonává !) közös termelést akarnak, hát meglátjátok majd a nyár folyamán, hogy mit hagynak meg. Ugy is történt, és a szegény zselléremberek azt mondták ott Zalában is: én több esztendő óta dolgoztam, összeszedtem pár hold földet, most a kommunizmus miatt ne élvez­zem a gyümölcsét, ne az enyém legyen ? En nem veszek részt benne. így bukott meg a kommuniz­mus. A szociáldemokratákkal, akik ma mint kép­viselők vannak itt elvükből kifolyólag, azért nem lehetek egy véleményen, mert ők is a kommuniz­mus hi vei, csak ők lassúbb tempóban és nem gyor­sított tempóban akarják megvalósítani. (Ügy van! ügy van l a jobboldalon.) Ök, mint programmjukban is ki van fejezve, a kisgazdaságokat nem akarják fentartani, sőt 40*

Next

/
Oldalképek
Tartalom