Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-78

29) À nemzetgyűlés 78. ülése 1922. programmjukban inkább azt mondják, hogy a kisgazdát és a kisiparost nem kell segitoni, ezeknek úgyis el kell pusztulniuk, mert a nagytőkével szemben úgysem tudnak fenmaradni. Halálra ítélték ők már régesrégen a kisgazdaosztályt ©s a kisiparososztályt. Ebben a tekintetben sem tudok tehát velük egy véleményen lenni, mert nekik elvük az, hogy a kisexisatenciákat tönkretegyék és csak a nagytőkét segitsék. Pikler Emil : No, no, András bácsi, nem egészen van igy ! Kuna P. András : De igy van. Miután ott Zalában s azon a vidéken jártam, mikor hazajöttem, bujdokolnom kellett. Nem ugy volt, mint Drozdy képviselőtársam mondotta az 1918—19-es évekről. Mikor a románok bejöttek a kommunizmus után, nekem el kellett menekülni. A románok bejöttek és azt mondták, hogy nem bántanak semmit, de raboltak és összehordtak négy községből mindenfélét, a legkisebb gazdasági eszköztől a legnagyobbig mindent. Amikor láttuk, hogy senki se segit, akkor elmentem Szegedébe panaszt tenni a magyar nemzeti kormányhoz a románok ellen. Gyalog jöttem vissza. Onnan egy francia tisztet küldtek ki s ekkor az oláh tisztek elkezdtek ugrálni, hogy ki volt az, aki őket gyanusitotta. Nem mondták meg, de nekem menekülnöm kellett. Az egész kommunizmus alatt Zalában voltam, azután pedig sokorópátkai Szabó István vendége voltam, aki abban az időben azt mondta : haza ne menj András bácsi, mert elfognak a románok. Nem is mentem. Igy ott maradtam Sokorópátkainál, meg a kecskeméti és csongrádi kisgazdáknál. Ekkor kezdődött a kisgazda- és földmivespárt szervezése, és én ebben benn voltam sokorópátkai Szabó Istvánnal és a csongrádi kisgazdákkal együtt. Nagyon jól tudom, hogy milyen volt ez az idő, amelyről Drozdy szólt. Az a Károlyi-éra sokakat tévedésbe ejtett, tévedésbe ejtette Prohászkát is, tévedésbe ejtette nagyatádi Szabó István földmi velésügyi minister urat is, mert akkor azt mondották, hogy függetlenítettük az országot, s erre a polgárság azt mondta: no csakhogy végre megszabadultunk Ausztriától, a közösségtől. Persze megcsalódtak bennük, mert azután átadták a hatalmat a kommunistáknak, azt a demarkációs vonalat, amelyet először kitűztek, feladták és azt mondták: nem akarunk több katonát látni, szétoszlatták a hadsereget s igy lett meg a bajunk. Az lett azután a dologból, hogy mikor a másik határt megállapították, akkor azt mondták, hogy megvédik a területi integritást, tehát nekik kell átvenni a hatalmat. Erre azt mondta mindenki, hogy lássuk, mit tudtok csinálni, a szociáldemokraták és munkások tudnak-e valamit csinálni. Igy történt meg az az eset, hogy a szociáldemokraták, amikor hatalmon voltak, nemhogy nemzetünk integritását megvédték volna, hanem a nemzetközi jelszó alatt épen azt csinálták, mint évi deczemher hó 22-én péniehen. a zsidók, akiknek nem volt szabad fegyvert fogni szombaton : máskor mindig megverték a filiszteusokat, szombaton pedig a filiszteusok megtámadták őket, és mivel akkor fegyvert nem fogtak, akkor verték meg őket. Minket is a nemzetközi jelszó alatt vertek meg. (Derültség.) Igy történt a dolog és én ezért nem egyezhetem meg az ellenzéken levő képviselőtársaimmá ebben a tekintetben. (Helyeslés a jobboldalon.) Kölcsey is azt mondotta, (Halljuk! Halljuk!) hogy a nemzetköziség ábránd, oktalanság, mert nézzétek : a nap nagy égitest, nagy területet bevilágit, de az egész mindenségre mégsem terjed ki sem a világossága, sem a melege. Épigy az emberi lélek is olyan lámpa, amely az asztalra helyezve a maga kis környékét bevilágítja, de ha elvisszük onnan, akkor sötétséget hagy maga után. Az ember is olyan piciny világosság, amely csak kis kört tölthet be szeretettel. Hiába minden szeretetem Kina vagy Japán iránt, azok messze vannak, ha a körülöttünk lévőket gyűlölöm. (ügy van! Ugy van!) Hiába, mert ha ők nem szeretnek bennünket, akkor ugy járunk, mint 1918/19-ben, a háború után, amikor Jásziék azt mondották, hogy a nemzetközi munkásság majd megvédi a határainkat, mire a csehek, románok, szerbek azzal feleltek : hogy először vagyunk mi szerbek, csehek, románok, s azután vagyunk nemzetközi munkások. Ezen az alapon azután kiraboltak mindenünkből. Ezért nem lehetek soha a nemzetközi álláspont hive és átkos dolognak tartom a nemzetközi eszmét a magyar nemzetre. Ezért szólok át mindig szociáldemokrata képviselőtársaimnak, mikor ők azt mondják : adjunk szervezkedési jogot a munkásságnak, a földmivesmunkásságnak is. Nálunk Kunszentmártonban is van földmiveskör, szervezkednek a munkások, de van egy kis csoport, 50—60 ember, akik kommunisták akarnak lenni, szociáldemokraták. Nekem is többször mondták, hogy eszközöljem ki, hogy az alapszabályaikat megkaphassák, de én mindig azt mondom nekik : nemzeti alapon állva eljárok benne, hogy megalakíthassátok a szervezetet, (Helyeslés jobbfélöl) de nemzetközi alapon sohasem, azt én sem tűröm meg. Nem is fogják megkapni nemzetközi alapon, mert csak az hiányzik, hogy szociáldemokrata alapon a f öldmivesmunkásságot is odahajtsák és felhasználják őket a nemzeti egyes osztályainak küzdelmeiben. Sokszor hallom a túlsó oldalról, hogy ők a munkásságnak igazi képviselői. Jó Istenem, hát én, aki közülük való vagyok, aki ott élek köztük és aki szegény ember vagyok, én ne lennék az ő igazi képviselőjük ? (ügy van ! jobbfélöl.) Hozzám jönnek a panaszaikkal, eljárok minden ügyükben épen ugy, mint a többi képviselőtársaim. Hiába, ugy áll a dolog, hogy az interpellációkkal nem sokra megyünk, mert hiszen itt hiába interpellálunk. (Élénk derültség és taps a bál- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások balfelől : Ebben igaza van !) Erdélyi Aladár: A végét kell megvárni!