Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-78
Ö88 r A nemzetgyűlés 78. ülése 1922. Forgács Miklós jegyző: Kuna P. András. Kuna P. András: T. Nemzetgyűlés! Amit az előttem felszólalt képviselőtársam mondott, ahhoz teljes szivemmel-lelkemmel csatlakozom, mert amint ő mondotta, hogy ő nem ébredő magyar, én sem vagyok az, de teljes életemben tapasztaltam, már 1893. óta, már a 90-es években láttam ezt a mozgalmat, amely rátört a magyar keresztény érzületre, és amikor elkezdtem először szerepelni, már akkor megmondottam én is, hogy nekünk, reformátusoknak, katholikusoknak felekezeti különbség nélkül össze kell fognunk, össze kell tartanunk abból a célból, hogy azt a romboló célzatot, amely hazafiatlan és vallástalan áramlattal el akarja seperni Magyarországon a vallásosságot és a faji érzést, megszüntessük. Akkor ébredő voltam és megmondottam, hogy nem furkósbottal, hanem tanulással kell azt a fajt legyőzni, amely felettünk úrrá akar lenni. Hogy belekapcsolódjam az indemnitás vitájában legutóbb felszólalt Pikler Emil t. képviselő ur gondolatmenetébe, abba, amit ő a fajvédelemről kifejtett, Pikler képviselő ur kifogásolta Gömbös Gyula t. képviselőtársam fajvédelmi akcióját. Ennek a faj védelemnek sok háttere van, ez következik még az 1800-as évekből. Amint előttem szólt t. képviselőtársam mondotta, a támadások, amelyek vallási tekintetből értek bennünket, másrészt pedig a magyar fajnak gazdasági téren való visszaszorítása idézte ezt elő. T. i. az a nagytőke, amely tőkéit, mint láttuk, már nem tudta elhelyezni üzleti téren, ráfeküdt a nagybirtokokra, kibérelte azokat és meggazdagodott rajtuk, olcsó bérletekkel, könnyűszerrel. Hogy most sürgetni kell a földbirtokreform végrehajtását, ennek oka az, hogy a nagybérlőtársaságok nem akarják kiadni kezükből a bérleteket és minden erőt felhasználnak és minden követ megmozgatnak abban a tekintetben, hogy a földbirtokreformnak útját állják. Minden erőt felhasználnak erre, azért késik, azért halad lassan a földbirtokreform végrehajtása. Éppen ezért, amint Gömbös Gyula képviselőtársam is és mint mások is megmondották, a fajvédelmet forszíroznunk kell és faj védelmi tekintetből kell figyelembe vennünk azokat a kisgazdákat és földnélküli nincsteleneket, akik ma sem tudnak földhöz jutni, mert nincsenek gyarmataink, mint ahogy Franciaországnak, Németországnak, Angliának és a többinek vannak gyarmatai, ahol felesleges népüket el tudják helyezni. Eaj védelmi szempontból kell, hogy az a nagybirtok, amely most a nagytőkések kezében Van, odajusson annak a népnek a kezébe, amelynek a családjai 5—6—8—10 gyermeket neveinek, akiknek azután nem tudnak munkát adni a földmivelés terén. A kisgazdáknak ezekből a fiaiból lesznek azután a nincstelen munkások. Amig nem volt háború, kimentek Németországba kubikmunkára, vagy kimentek máshova, ma azonban nem tudnak hova menni. Ez a lényege a dolognak, hogy dolgoznának, de nem tudnak mit dolgozni. Nálunk az a helyzet, hogy 2—3—4, sőt 4 és % mázsa, búzát is ígérnek egy katasztrális évi deczemher hó 22-én pénteken. hold bérletéért; — amit pedig képtelenek lesznek majd megadni — akkora a földéhség. Lovász János: Annyi nem is terem. Kuna P. András: Épen ez az, hogy nem is terem ennyi. Megígérik, de hogy mikép fogják tudni megadni, az a jövő kérdése. Elpusztulnak, tönkremennek. így áll a dolog. Épen azért kell ezzel foglalkoznunk, hogy ha az a nagytőkés nem ébred tudatára annak, hogy a föld népét földhöz, munkához juttassa, akkor nekünk fajvédelmi szempontból rá kell kényszeritenünk arra, hogy adjanak a földjükből legalább annyit, hogy az a földmivesnép megélhetését biztosithassa. Kégen törődnek már ezzel a kérdéssel, eziránt már voltak küzdelmek idefenn. Mindenféle részről, mindenféle pártról, különösen a túlsó oldalról is hangzottak el beszédek a földreform végrehajtása tárgyában, csakhogy az ő módozataik és a mi módozataink egészen mások. A múlt héten Drozdy képviselőtársam beszélt itt szintén a földreform végrehajtása tárgyában és ő olyan valótlan dolgokat állított itt a nemzetgyűlésen, amelyek engem is különösen érdekelnek. Ebből a szempontból Drozdy képviselőtársam beállítását kénytelen vagyok visszautasítani, ő ugyanis azt mondotta, hogy abban az időben, 1918-ban a Pesti Hirlap valami cikket közölt, amely cikk azt mondotta, hogy (olvassa) : »Kuna P. András, sokorópátkai Szabó István, Szentiványi József, Patacsi Dénes szentdénesi kisgazdák lettek ennek az uj pártnak a vezérei, a földmívespárt támogatja Károlyi Mihályt minden ellenforradalmi törekvés leküzdésében és a magyar népköztársaság megszilárdításában.« Ez utolsó végkövetkeztetésében akkora Valótlanság, hogy én csodálkozom azon, hogy Drozdy elmondotta. Hogy elmondotta, az abból következik, hogy ők mindig szoktak valamit állítani ; olyanformán vannak azután, hogy állítanak valamit, és ha rájuk bizonyítják, hogy nem igaz, akkor azt mondják egyszerűen, hogy tévedtek. Szóval valótlanságot állított. En abban az időben, — amint előbb is mondottam — már a 90-es évek óta résztvettem a politikában, a nép vezetésében, de mindig az volt a főcélom, hogy a magyar embert összetartásra buzdítsam. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem tekintettem itt sem kisgazdát, sem nagygazdát. Mint vármegyei képviselőt azután a nép hangulata odavitt engem, hogy mindig, ha valami baj volt a községben bármi tekintetben, azt mondották : Eredj András bácsi, csináld a dolgunkat. És én mentem. Abban az időben, az 1918-as esztendőben, én először Giesswein képviselőtársammal a keresztényszocialista mozgalomban is részt akartam venni,.. . Kiss Menyhért : Bészt is vettél ! Kuna P. András :... de láttam azt, hogy a falu népét szociális alapon nem lehet szervezni, mert a nyolcórai munkaidőt a falu népénél nem lehet behozni. Én azután csatlakoztam ahhoz a mozgalomhoz, amelyet Schandl Károly a Széchenyi-
