Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-77

"A nemzetgyűlés 77. ülése 1922. évi december hó 21-én, csütörtökön. 283 nak a demokrácia kiépitésén és ezért is hálás elismerés jár nekik.« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Mit szólnak hozzá !) Schandl Károly: Próbált volna másképen irm* ! Dénes István : Meg volt ijedve nagyon. Nem volt muszáj irnia. Pikler Emil : Magam is tanuja voltam az akkor lezajlott eseményeknek és megtudom érteni azt, hogy a terror folytán valaki passzive viselkedett és ugy tett, mintha támogatná a rendszert. De Prohászkáról elhiszem, hogy akkor igy érzett, hiszen már 15—16 évvel ezelőtt a keszthelyi kongresszuson hirdette a papi vagyonok szekularizációját, tessék csak visszaemlékezni, az egész főpapság felzúdult ellene. Tehát az igazi Prohászkamentalitás ez ! (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor : Indexen voltak a könyvei ! Pikler Emil : Hogy aztán ő a kurzus vizeire evezett át, az más kérdés. PataCSi Dénes : A pécsi szabadtanitási kongresszuson mit hirdetett Piklerrel, Jászival és Kunfival szemben % Pikler Emil : Én huszadik életévem óta szocialista vagyok, én mindig egyet hirdettem egész életemben ! (Felkiáltások jobbfelől : Nem önről van szó í) PataCSi Dénes : Nem önről van szó ! PiHer Gyuláról, a hires egyetemi tanárról. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Pikler Emil : Akkor jól van ! Azt mondják itt egyes képviselőtársaim, hogy Prohászka Ottokár azóta megváltoztatta a nézetét vagy az akkori nézete nem volt őszinte. (Felkiáltások jobbfelől : Dehogy változtatta ! Csalódott !) Dénes István : Eszmékben nem lehet csalódni, (Ellenmondások jobbfelől.) érvekben lehet ! ViCZián István : Bár mindenki olyan jó magyar ember volna, mint Prohászka Ottokár ! (Zaj.) Pikler Emil : ; Én, mint szocialista ember, ugyebár nem állok közel a püspök úrhoz, de nem tételezem fel egy kathbiikus egyházfőről, hogy jobb meggyőződése ellenére egy lapban olyan elveket hirdessen, amelyek az ő meggyőződésével ellenkeznek. Ilyen feltevés egyenesen sértő a püspök úrra. Én ezt nem rovom fel bűnül a püspök urnák, egyáltalán nem. Az volt akkor a helyzet, a történelmi szituáció. Gaal Gaston : Egy bolond százat csinál. Pikler Emil : Be ha én mondtam volna ugyanezeket a szavakat és nem volnék képviselő és ha nem védene engem a mentelmi jog, — erre akarok kilyukadni — akkor engem a rendtörvény alapján mint aggályos embert szépen el vinnének Zalaegerszegre... (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Derültség jobbfelől.) Ugron Gábor: Egészen biztos. Pikler Emil : . . ami Prohászka püspök úrral bizonyára nem fog megtörténni. Dénes István : Kár, mert akkor eltörölnék a rendtörvényjavaslatot. NAPLÓ vn. Pikler Emil : Ez alkalommal még alludálni akarok azokra, amiket Zsirkay János t. képviselőtársam ma itt előadott. Ö a múltkor azt mondta, hogy a Nép-nél apostolok dolgoznak. Hát igen, apostolok dolgoznak, csakhogy nem mindig egy-:és ugyanazon eszmének apostolai, Ök mindig annak az irányzatnak az apostolai, amely az uralmat épen a kezében tartja. (Mozgás jobbfelől és a középen.) Mi itt e padokon talán szintén apostolok vagyunk, de mi mindig, a legveszélyesebb időkben, a legi éktelenebb terror idejében is azt mondtuk, hogy szocialisták vagyunk. (Felkiáltások jobbfelől : Kommunistáknak nem mondták magukat ?) Nem ! (Felkiáltások jobbfelől : Ki volt akkor a kommunista •?) Ugron Gábor : Akkor nem ülhetnének itt I Pikler Emil : Jóllehet teljesen osztozom Perlaki György képviselő ur nézetében, hogy ne foglalkozzunk itt személyes kérdéssel, hivatkozva azonban arra, hogy Karafiáth Jenő képviselő ur, aki későn fogott beszédjéhez, kérte az engedélyt, hogy tovább beszélhessen, ennélfogva én is kérem a t. elnök ur és a t. Nemzetgyűlés engedelmét, hogy egy dologra még kitérhessek. Elnök; A házszabályok nem adnak módot erre a képviselő urnák. Én tehát kénytelen vagyok, fél nyolc elmúlván, arra kérni a képviselő urat, hogy beszédét rövidesen befejezni sziveskedjék. Ugron Gábor: Csak addig hadd beszéljen, ameddig Karafiáth beszélt. Pikler Emil : Volt már erre precedens, és Karafiáth Jenő képviselő ur is kérte ezt. Nem hosszú ideig, csak 10—15 percig beszélek még, s akkor be fogom fejezni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Tegnap bent jártam a könyvtárban. Véletlenül kezembe került Kelemen Béla szegedi főispán ur által kiadott mű : »A forradalom és ellenforradalom története. 1919.« Lapozgattam ebben a könyvben és többek között annak egyik oldalán, azt hiszem a 15. oldalon — mindjárt le is irtam magamnak — a következőket olvastam (olvassa) : »A forradalom lázállapotának volt egyik jelensége az is, hogy a meglevő lapok mellett gyorsan felburjánoztak különböző időszaki folyóiratok. Valamennyinek a címe a forradalomra alludált : Tűz, Virradat, Nemesis,- Villám, Tartalmukban a legszélsőségesebb eszmék bugyborékoltak : radikalizmus, radikális szocializmus, kommunizmus, földosztás stb. A legszélsőségesebb volt ezen tanok hirdetésében a »Tűz» című lap, melynek szerkesztőségében ott működött Zsirkay János is, később az Ébredők szegedi mozgalmának vezére.« Nagyon kérem tehát Zsirkay képviselő urat, hogy ha ő olyan hivatásos apostol, aki minden eszmét hirdet a kommunizmustól kezdve a legszélsőségesebb irányzatig, akkor ne tartson nekünk erkölcsi prédikációt, ö kijelentette, hogy szegény ember és keservesen megdolgozik a kenyeréért. Én vele érzek e tekintetben, én ugyanabban a helyzetben vagyok. Csakhogy annak van csak joga igy beszélni, aki egész életében — ha közéleti 39