Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-77
A nemzetgyűlés 77. ülése 1922. évi december hő 21-én, csütörtökön. 277 úllami üzemek kezelésére is. Sajnos, az állami üzemek nálunk nem hozzák meg azt a jövedelmet, amelyet tulajdonképen meg kellene hozniok. Még azok az óriási földterületek, amelyek a kormánynak, illetőleg az államnak kezében van, sem hozzák meg azt a jövedelmet, amelyet akkor hoznának, ha privát kézben lennének és privát gazdálkodásnak képeznék az alapját. Nagyon jól tudjuk azt, hogy az állami gazdálkodásnál szintén a túlerős bürokratizmus, az adminisztráció emészti fel a jövedelmet, tehát az adminisztráció előbb Emiltett egyszerűsítésével itt is segíthetünk a bajon és itt is fokozhatjuk a jövedelmet. Az igen t. pénzügyminister ur azt a politikáját, hogy a vasutaknál, postánál először a deficitet tarifaemelésekkel stb.-vel akarja eltüntetni, a magam részéről semmi körülmények között helyénvalónak nem találom. Mert azzal, hogy a tarifát túlmagasra emeljük, tulajdonképen a forgalmat bénitjük meg, a forgalmat csökkentjük, tehát nem érjük el azt a célt, hogy a deficit eltűnjék. Először a gazdasági életet kellene talpraállitanunk, a gazdasági élet talpraállitásával a forgalmat kellene emelnünk, ezzel azután a deficitet sokkal könnyebben el tudnánk tüntetni. Lehetetlenek azok a tarifák, amelyek mellett a forgalom annyira megbénul, mint ahogy az most következik be. Tudok pl. eseteket, hogy Baranyából, Mohács vidékéről élő jószágot csak azért nem vagoniroztak be, illetőleg azért nem szállítottak vasúton, mert a tarifa sokkal költségesebb volt, mint ha ők lábon hajtották volna fel a jószágot. Ha tehát igy felemelem a tarifát, ezzel a forgalmat csökkentem, a forgalom csökkentésével pedig deficitet eltüntetni semmi körülmények között sem lehet. Vagy tudok pl. olyan esetet, — velem történt meg — hogy egy árut akartam feladni. Kimondták rá, hogy luxus-áru. Mint luxusárunak többe került ifolna a tarifája, mint amennyiért idefenn Pesten azt az árucikket meg tudtam venni. Hasonlóképen egy másvalaki vett itt valami árut 8000 K-ért ; luxusárunak minősítve 7600 K-t állapítottak meg tarifának. Ilyen viszonyok között természetes dolog, hogy a forgalom semmi körülmények között emelkedni nem fog, hanem csökken, és igy a deficit nem hogy eltűnnék, hanem ellenkezőleg emelkedni fog. Cserti József: Hogy jön majd ki a bizalom a kormány iránt ebből a szép beszédből? Perlaki György: Majd meg fogom azt is mondani. Még egy dolgot óhajtok a kormány figyelmébe ajánlani, még pedig a dohánytermesztést. Dohányunkkal a szakértők szerint a külföldön elég tekintélyes árakat érhetnénk el, dohányexportunkkal tehát valutánkat is javítani tudnók s a kereskedelmi mérleget szintén meg tudnók ezáltal javítani. Arra, hogy a dohánytermesztést emeljük, az alkalom és mód megvan, mert Magyarországnak igen sok területe alkalmas a dohánytermesztésre ; különösen alkalmasak azok a vidékek, amelyek homokosak, ahol a nyári szelek a többi növényeket megrongálják azáltal, hogy a homokot a levelekhez hozzávagdossák. A dohányt azonban később ültethetem, hosszabb ideig palántázhatom, mindaddig, amig a nyári szelek tulajdonképen el nem múlnak. A dohánytermelés egyes vidékeken azelőtt is nagyon szépen divott és jól kifizette magát ; a gazdák nagyon szívesen áttérnének újból erre a termelési ágra, de természetesen csak ugy, ha a kormány más politikát folytatna a tőzsde terén, mint eddig. Szomjas Gusztáv: Hát a dohánypajták? Perlaki György : A dohánypajtákra vonatkozólag szakemberek azt állítják, hogy ezek nem kerülnének olyan nagy költségbe, mert teljesen felesleges az a régi copf szerint összeállított dohánypajta, amelyhez a fináncok ragaszkodnak. A fináncoknak ettől a copftól el kellene térniök és akkor egyszerűbb és a mai viszonyok között felépíthető dohánypajtákkal szintén meg lehetne oldani ezt a kérdést. Még a rokkantkérdésről óhajtanék egy pár szót szólni. Tekintettel arra, hogy az igen t. népjóléti minister ur megígérte, hogy a rokkantkérdést a lehető legsürgősebben meg fogja oldani, én neki ezt a pár hónapot előlegezem és addig bizalommal leszek iránta. Csak arra akarom felhívni a népjóléti minister ur figyelmét, hogy abban az esetben, ha a rokkantkérdést nem rendezzük, ha a rokkantkérdés továbbra is abban az állapotban marad, amelyikben volt, ne várjuk azt, hogy közmegelégedést válthassunk ki odakünn és ne várjuk, hogy esetleg azt a hangulatot és azt az atmoszférát tudjuk előidézni, amelyre szükségünk lesz akkor, ha a mai nehéz időkben komoly lépésre kellene elszánni magunkat. (Ugy van! half elöl.) Ezen a téren tehát feltétlenül gavalléroknak kell lennünk, ezen a téren feltétlenül el kell menni a legvégsőkig, hogy a jövőben újból számithassunk az embereinkre akkor, amikor a hazának feltétlenül szüksége lesz rájuk. (Zaj half elöl.) Mindezeknek a nagy kérdéseknek elintézésére azonban itt a nemzetgyűlésen is olyan atmoszférának kell megszületnie, amely a munkára feltétlenül alkalmas. Dénes István: Teremtsék meg, önöktől függ ! Perlaki György : Meg fogjuk teremteni, de ez nemcsak tőlünk függ, hanem a t. ellenzéktől is. Dénes István: Elsősorban önöktől 1 Perlaki György: Addig azonban, amig itt a nemzetgyűlésen alaptalan vádaskodásokkal igyekszünk egyik képviselőtársunkat a másik után lerántani, (Igazi Ugy van! a szélsohaloldalon.) addig, amig a tekintélyeket ily módon teljesen tönkretesszük, ne gondoljunk arra, hogy ez az atmoszféra megteremthető. (Ugy van! balfelöl.) Én mindig ellensége voltam a vádaskodásnak; mindig helytelenítettem azt, hogy va-* 38*
