Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-77

278 'A nemzetgyűlés 77. ülése 1922. évi december hó 21-én, csütörtökön. laki meggondatlanul, akár közbeszólás alakjában, akár bármilyen formában olyan vádakkal álljon elő, amelyeket később bizonyitani nem tud. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Igazán megdöbbentem akkor is, amikor Nagy Ernő t. képviselőtársam a múlt alkalommal a zsebkérdést vágta ide. Akkor, amikor ilyen meggondatlan közbeszólások hangzanak el, egészséges atmoszférát megteremteni nem lehet. Nem tudjuk megteremteni azt a rendet, azt a fegyelmet, amelyre feltétlenül szükség van, mert a fegyelmet én tekintély nélkül elképzelni nem tudom ... Cserti József: Ulainról is beszéljen! Perlaki György: . . . tekintélyeket pedig a lehető legkönnyebben azáltal rontunk le, ha alaptalan vádakkal állunk itt elő. Cserti József: Mint Ulain! Perlaki György : Ezzel a nemzetgyűlés tekintélyét feltétlenül lejáratjuk. Ha pedig a nemzetgyűlésnek nincs tekintélye, akkor nincs tekintélyük odakünn a törvény végrehajtóinak sem. (Ugy van! bal felöl és a jobboldalon.) Még csak egy-két szót akarok szólani és ezzel befejezem beszédemet. (Halljuk ! Halljuk !) Nagyon jól tudom, hogy emberek és gyarlók vagyunk; indulatoknak, szenvedélyeknek, érzelmeknek vagyunk kitéve, nem vagyunk csalhatatlanok, könnyen félrevezethetők vagyunk. Senki se láthat be a lövőbe. Hogy 10—15 év múlva mi fog bekövetkezni, azt egyikünk sem tudhatja előre. Mindenkivel megtörténhetik tehát az, hogy épen e hibákból kifolyólag ballépést követ el. Már most szerintem nem helyes eljárás az, ha valaki csak azért, mert az illető politikai ellenfele, kifesti a múltjából ezt a ballépést s azt itt a szemére veti. Talán a ballépése nem is volt olyan nagy, de kiszínezve és különböző alakban feltálalva hozzák ide ós ezzel komprommitálják. En minden körülmények között a botlásoknál is a megbocsátásnak hive vagyok. Megbocsátom mindenkinek a botlását, különösen akkor, ha látom, hogy az illető belátta és beismeri a hibáját s a jövő tetteit és politikáját ugy irányítja, hogy azok csakis a helyes ut felé vezethetnek. Ott azonban nem lehet megbocsátásról beszélni, ahol valaki ahelyett, hogy a hibáját belátná, ujabb hibákkal akarja tetézni a régi hibáit és ezekkel a hibákkal, amelyeket ujabban elkövet, a nemzetnek még nagyobb károkat okoz. (Ugy van ! a jobbóldalon.) Az esetben tehát, ha valaki hibázott, lássa be azt, szánjabánja bűneit, térjen a jó útra. A bgnagyobb örömmel megbocsátok nekik s a legnagyobb örömmel dolgozom velük együtt. Meg akarom itt még említeni, hogy épen a múlt alkalommal Lovászy mellett rendezett a túloldal nagy tüntetést és valaki a közbeszólásomra azt mondotta, hogy a kormány hivatalosából olvastam a beszédet. Hát én mint baranyai ember állandó összeköttetést tartottam fenn Baranyával. Minden nap hivatalosan — nem a kormány részerői hivatalosan, hanem a mi szervezeteink utján — értesítést kaptam a legtitkosabb összejövetelekről, beszédekről stb. Innen szereztem akkor is az információmat és erre alapítottam akkor is a felfogásomat. De ez nem csak az én felfogásom, hanem mindazoké az uraké, akik ott Baranyában azt az esetet látták, akik valamikor Lovászynak tisztelői, barátai és — mondjuk — politikai hivei voltak. Ezek mind azt mondották : nem tudom mi van vele, talán meghibbant, hogy ezt a nagy ballépést el tudta volna követni. De még akkor is meg tudnék bocsátani neki, ha később nem láttam volna azt, amit tapasztaltunk, (Ugy van ' jobbfelöl) ha később e ballépése után a helyes politikai irányra tért volna és a helyes nemzeti politikát követte volna. En csak végtelenül sajnálom azt, — hogy még egyszer visszatérjek Kabók t. képviselőtársamnak beszédére — hogy a t. képviselőtársam nem azonosította magát Baross képviselőtársunk beszédével. Ezzel a felfogásával és ezzel a nyilatkozatával szerintem erősen gyengítette a nemzet erejét, mert kifelé azt bizonyította be, hogy még ebben a nagy kérdésben, amelyben pedig minden magyar embernek egynek kellene lenni, még ebben sem tudunk egyek lenni, hanem ebben a nagy kérdésben is két részre szakadunk. En hiszem és remélem, hogy ha el fog következni az idő erre, akkor el fog simulni ez az ellentét is és egyek tudunk lenni, együtt tudunk az ország felszabadításáért dolgozni. Az indemnitást elfogadom. (Elénlc helyeslés és taps a jobboldalon..) Elnök : Szólásra következik ? Csik József jegyző: Pikler Emil; Pikler Emil: T. Nemzetgyűlés! Az előttem felszólalt t. képviselőtársamnak utolsó mondatait — nem a legutolsókat, amelyek Lovászyra vonatkoznak, hanem azokat, amelyek ezeket a mondatokat megelőzték — a magam részéről is aláírom. En is, mint szociáldemokrata, mint ember és mint magyar törvényhozó lelkem mélyéből kívánom, hogy bűnbocsánat legyen mindenki részére, aki valaha bűnözött, hiszen a mai társadalmi és gazdasági rend keretein belül a bűnözésre száz ós száz alkalom van ; az elnyomatás, az elkeseredés hajlamosakká teszi az embereket arra, hogy a törvényszabta határokat túllépjék. Nem akarok hivatkozni a vallás tételeire s az evangéliumra ; ott is megvan a bűnbocsánat, tehát Perlaki igen t. képviselőtársam itt ujat nem mondott. De méltóztassék nekem megengedni, hogy lehet ugyan, hogy a t. képviselő ur, mint a többségi pártnak egyik tagja, amikor ezt hirdeti, ezt őszintén igy is gondolja, sőt nem is kételkedem benne, azonban a velünk szemben ülő pártnak politikáját, politikai irányát mégsem ő szabja meg, annak a pártnak politikáját nem az a mentalitás szabja meg, amelynek ő itt kifejezést adott. , ,