Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-77

278 'A nemzetgyűlés 77. ülése 1922. évi december hó 21-én, csütörtökön. laki meggondatlanul, akár közbeszólás alakjá­ban, akár bármilyen formában olyan vádakkal álljon elő, amelyeket később bizonyitani nem tud. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Igazán meg­döbbentem akkor is, amikor Nagy Ernő t. képviselőtársam a múlt alkalommal a zsebkér­dést vágta ide. Akkor, amikor ilyen meggondat­lan közbeszólások hangzanak el, egészséges at­moszférát megteremteni nem lehet. Nem tudjuk megteremteni azt a rendet, azt a fegyelmet, amelyre feltétlenül szükség van, mert a fegyel­met én tekintély nélkül elképzelni nem tudom ... Cserti József: Ulainról is beszéljen! Perlaki György: . . . tekintélyeket pedig a lehető legkönnyebben azáltal rontunk le, ha alaptalan vádakkal állunk itt elő. Cserti József: Mint Ulain! Perlaki György : Ezzel a nemzetgyűlés tekin­télyét feltétlenül lejáratjuk. Ha pedig a nemzet­gyűlésnek nincs tekintélye, akkor nincs tekin­télyük odakünn a törvény végrehajtóinak sem. (Ugy van! bal felöl és a jobboldalon.) Még csak egy-két szót akarok szólani és ezzel befejezem beszédemet. (Halljuk ! Halljuk !) Nagyon jól tudom, hogy emberek és gyarlók vagyunk; indulatoknak, szenvedélyek­nek, érzelmeknek vagyunk kitéve, nem vagyunk csalhatatlanok, könnyen félrevezethetők vagyunk. Senki se láthat be a lövőbe. Hogy 10—15 év múlva mi fog bekövetkezni, azt egyikünk sem tudhatja előre. Mindenkivel megtörténhetik tehát az, hogy épen e hibákból kifolyólag bal­lépést követ el. Már most szerintem nem helyes eljárás az, ha valaki csak azért, mert az illető politikai ellenfele, kifesti a múltjából ezt a bal­lépést s azt itt a szemére veti. Talán a bal­lépése nem is volt olyan nagy, de kiszínezve és különböző alakban feltálalva hozzák ide ós ezzel komprommitálják. En minden körülmé­nyek között a botlásoknál is a megbocsátásnak hive vagyok. Megbocsátom mindenkinek a botlását, külö­nösen akkor, ha látom, hogy az illető belátta és beismeri a hibáját s a jövő tetteit és poli­tikáját ugy irányítja, hogy azok csakis a helyes ut felé vezethetnek. Ott azonban nem lehet meg­bocsátásról beszélni, ahol valaki ahelyett, hogy a hibáját belátná, ujabb hibákkal akarja tetézni a régi hibáit és ezekkel a hibákkal, amelyeket ujabban elkövet, a nemzetnek még nagyobb káro­kat okoz. (Ugy van ! a jobbóldalon.) Az esetben tehát, ha valaki hibázott, lássa be azt, szánja­bánja bűneit, térjen a jó útra. A bgnagyobb örömmel megbocsátok nekik s a legnagyobb örömmel dolgozom velük együtt. Meg akarom itt még említeni, hogy épen a múlt alkalommal Lovászy mellett rendezett a túloldal nagy tüntetést és valaki a közbeszólá­somra azt mondotta, hogy a kormány hivata­losából olvastam a beszédet. Hát én mint bara­nyai ember állandó összeköttetést tartottam fenn Baranyával. Minden nap hivatalosan — nem a kormány részerői hivatalosan, hanem a mi szer­vezeteink utján — értesítést kaptam a legtit­kosabb összejövetelekről, beszédekről stb. Innen szereztem akkor is az információmat és erre alapítottam akkor is a felfogásomat. De ez nem csak az én felfogásom, hanem mindazoké az uraké, akik ott Baranyában azt az esetet látták, akik valamikor Lovászynak tisztelői, barátai és — mondjuk — politikai hivei voltak. Ezek mind azt mondották : nem tudom mi van vele, talán meghibbant, hogy ezt a nagy ballépést el tudta volna követni. De még akkor is meg tudnék bocsátani neki, ha később nem láttam volna azt, amit tapasztaltunk, (Ugy van ' jobbfelöl) ha később e ballépése után a helyes politikai irányra tért volna és a helyes nemzeti politikát követte volna. En csak végtelenül sajnálom azt, — hogy még egyszer visszatérjek Kabók t. képviselőtár­samnak beszédére — hogy a t. képviselőtársam nem azonosította magát Baross képviselőtársunk beszédével. Ezzel a felfogásával és ezzel a nyi­latkozatával szerintem erősen gyengítette a nemzet erejét, mert kifelé azt bizonyította be, hogy még ebben a nagy kérdésben, amelyben pedig minden magyar embernek egynek kellene lenni, még ebben sem tudunk egyek lenni, ha­nem ebben a nagy kérdésben is két részre sza­kadunk. En hiszem és remélem, hogy ha el fog következni az idő erre, akkor el fog simulni ez az ellentét is és egyek tudunk lenni, együtt tu­dunk az ország felszabadításáért dolgozni. Az indemnitást elfogadom. (Elénlc helyeslés és taps a jobboldalon..) Elnök : Szólásra következik ? Csik József jegyző: Pikler Emil; Pikler Emil: T. Nemzetgyűlés! Az előttem felszólalt t. képviselőtársamnak utolsó mondatait — nem a legutolsókat, amelyek Lovászyra vo­natkoznak, hanem azokat, amelyek ezeket a mondatokat megelőzték — a magam részéről is aláírom. En is, mint szociáldemokrata, mint ember és mint magyar törvényhozó lelkem mé­lyéből kívánom, hogy bűnbocsánat legyen min­denki részére, aki valaha bűnözött, hiszen a mai társadalmi és gazdasági rend keretein belül a bűnözésre száz ós száz alkalom van ; az elnyo­matás, az elkeseredés hajlamosakká teszi az embereket arra, hogy a törvényszabta határokat túllépjék. Nem akarok hivatkozni a vallás tételeire s az evangéliumra ; ott is megvan a bűnbocsánat, tehát Perlaki igen t. képviselőtársam itt ujat nem mondott. De méltóztassék nekem megen­gedni, hogy lehet ugyan, hogy a t. képviselő ur, mint a többségi pártnak egyik tagja, amikor ezt hirdeti, ezt őszintén igy is gondolja, sőt nem is kételkedem benne, azonban a velünk szemben ülő pártnak politikáját, politikai irá­nyát mégsem ő szabja meg, annak a pártnak politikáját nem az a mentalitás szabja meg, amelynek ő itt kifejezést adott. , ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom