Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-77

27-1 A nemzetgyűlés 77. ülése 1922. évi december hó 21-én, csütörtökön. Kabók Lajos : Öt százalék, az semmi ! Perlaki György: Ez különböző technikai segédeszközökkel átalakítható. De ha már a t. képviselő ur is elismeri, hogy szénben, tehát ebben az energiaforrásban, szükséget szenvedünk és elismeri azt, hogy a tőlünk elszakított területrészekről bizonyos mértékig pótolhattuk ezt a szénszükségletet és a jövőben is pótolnunk kell azt, mert hosszú ideig semmi körülmények között sem maradhat meg az az állapot, hogy egész gazdasági életünk ki legyen téve annak, hogy ellenségeink tetszésük szerint irányítsák sorsunkat és ha nekik nem tetszik, ne szállítsanak szenet, mondom, ez az állapot, ami által iparunk feltétlenül óriási hátrányokat szenved, s amelynek következményeit természetesen munkásaink szintén meg fogják érezni, semmiesetre sem maradhat sokáig igy. Nekünk tehát igyekeznünk és törekednünk kell arra, hogy az elvesztett energiákat, erőforrásokat mennél gyorsabban vissza tudjuk szerezni. Ezért csodálkozom azon, hogy Kabók t. képviselőtársam és pártja az integritás kérdésében nem helyezkedett arra az álláspontra, amelyet Baross János t. képviselőtársam hangoztatott és amelyet mi is készséggel elfogadunk. Mert naivitásnak tartom azt, t. képviselőtársam, hogy önök az elszakított területeket az annyiszor hangoztatott testvéri szeretet alapján vélik visszaszerezhetőnek. Mi, baranyaiak, és mindazok, akik megszállott területeken tartózkodtunk, nagyon jól éreztük ezt a testvéri szeretetet, még pedig saját bőrünkön. (Igaz! Ugy van !) Legyünk tisztában azzal, hogy a testvéri szeretet a külpolitikában teljesen ismeretlen fogalom. Idealisták gondolhatnak erre, kérdezem azonban, vájjon el tudják-« önök maguk is képzelni, t. képviselőtársaim, a valóságban azt, hogy akár a csehek, akár a románok, akár a szerbek tisztán testvéri szeretetből azt fogják egyszer mondani : nesztek, itt vannak a tőletek elrabolt területek, ezeket mi rendelkezéstekre bocsátjuk ! Ha az összes európai nemzetek magukévá fogják tenni ezt a testvéri szeretetet (Felkiáltások a szélsobaloldalon: A dolgozótársadalom mindenütt ezt mondja és ezt teszi !') ezen az alapon vissza fogják adni a tőlünk elrabolt területrészeket, akkor mi is erre az álláspontra fogunk helyezkedni, erre azonban, sajnos, nem egy, de több emberöltő múlva sem fog hitem szerint sor kerülni. A t. képviselő ur azt is állította, hogy az elektromos centrumok megvédése tulajdonképen a katonaság feladata, ügy látszik, a képviselő ur nem volt a fronton. Kabók Lajos: Nem! Perlaki György: Mert ha a fronton lett volna, tudná, hogy ott is a katonaságnak kellett a különböző municiós magazinokat őriznie, és eléggé erélyes és megfelelő intézkedések is tétettek, hogy azok megőriztessenek, ámde az történt, hogy igen gyakran a repülők utján sikerült az ellenségnek ezeket a raktárakat a leve* gőbe röpíteni. Ép ugy, ós különösen most, amikor a határ 30 kilométernyire van, nagyon könnyen megtörténhetnék, hogy egy ilyen elektromos centrálét repülőgépről felrobbantanának. Kabók Lajos: Maradna még kilenc! Periaki György: Felrobbantanák a másik kilencet is, mert a cseh, jugoszláv vagy román határról repülőgépről ennek a szűk Magyarországnak minden pontja könnyen megközelíthető. (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Tehát ne csináljunk semmit!) Nem mondom, hogy ne csináljunk semmit. Feltétlenül foglalkozni kell ezzel a dologgal, csak nem olyan értelemben, mint a képviselő ur gondolja. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Nem suszterek fogják azt csinálni !) Kedves közbeszóló képviselő ur, véletlenül én talán töbhet értek ehhez a dologhoz, mint ön. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl) És ha Franciaországban és Angliában, amelyek pedig tőkeerős országok, nem tartották szükségesnek még ezeket a dolgokat megvalósítani, akkor igazán nem tudom, hogy a mi lerongyolódott pénzünkkel honnan tudnánk a szükséges 6—700 milliárdot erre a célra előteremteni. Mert legalább ennyi kellene. Kabók Lajos : Azért nem csinálták meg, mert nincs rá szü ségük. Van elég szenük. Perlaki György: A képviselő ur beszédében Emiltette, hogy ők teljes rendet és nyugalmat óhajtanak. Ugyanezt akarjuk mi is. Nyugalmas munkát óhajtunk, nyugalmas munkával akarjuk ebben az országban a boldogulást elérni. (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Ezért jönnek a rendtör vénnyél !) Megemlékezett a képviselő ur a munkáltatók szakszervezetéről is. Én erről a mai napig nem hallottam. Elég sokat foglalkoztam már ipari kérdésekkel, de a munkáltatók szakszervezetéről még nem tudok, ezt még nem ismerem. Tény, hogy az iparosok, különösen a kisiparosok a munkások terrorjával szemben szintén tömörülni igyekeznek, (Zaj a szélsobaloldalon.) — ismerjék el, t. képviselőtársaim, hogy ilyen terror is van — szervezetük azonban semmiesetre sincs még kiépítve, és semmiesetre sem tökéletes. Kabók Lajos: A legtökéletesebb! Perlaky György : Dehogy tökéletes ! A sztrájkot is megemlítette az igen t. képviselő ur. Őszintén megmondom, hogy a sztrájknak mindaddig amig tisztán gazdasági harc, nem vagyok ellensége (Helyeslés jobb felől), de feltétlenül tiltakoznunk kell az ellen, hogy a sztrájkot mint politikai fegyvert használják fel és politikai sztrájkokat idézzenek elő. (Helyeslés jobb félőt.) Elismerem, hogy a munkásnak a tőkével szemben bizonyos eszközt a kezében kell hagyni, a munkásnak a tőkével szemben védelmet kell biztosítani, ami sajnos, jelenleg még nem más, mint a sztrájk, de hogy ezt