Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-77

A nemzetgyűlés 77. ülése 1922. évi december hó 21-én, csütörtökön. 275 politikai célok elérésére, és különösen egyesek politikai céljainak elérésére lehessen felhasználni és ezzel az ország gazdaságának óriási károkat lehessen okozni, ez ellen feltétlenül tiltakoznunk kell; ezt a lehetőség szerint meg kell akadályozni. (Zaj a szélsöbaloldalon. Elénk helyeslés jobbfelöl és a Jcözépen.) Ezek után áttérek tulajdonképen mondanivalóimra. Az indemnitási vita során nagyon sok szép eszmét és ötletet hallottunk és mindannyian tudjuk, hogy igen sok kérdés vár sürgős megoldásra, Azonban mindazon szociális kérdéseknek és bajoknak orvoslását, amelyeket ugy az egyik, mint a másik oldalról a szónokok felhoztak, mint említettem, csak megfelelő pénzzel remélhetjük s mindaddig, amig elegendő pénz e célokra rendelkezésünkre nem áll, aligha fogjuk tudni a bajokat gyökeresen orvosolni. Addig történhetnek itt-ott apró intézkedések, javítások, de a mélyreható szociális alkotások pénz nélkül nem valósithatók meg. Az én felfogásom szerint tehát a nemzetgyűlésnek és a kormánynak is első feladata az, hogy pénzügyi helyzetünket rendezze s egy stabil értékmérőt tudjon megállapítani. Mert mindaddig, amig stabil értékmérőnk nincs, addig egészséges gazdasági élet kialakulását elképzelni nem lehet. Mindaddig, amig a valutáris ingadozás ilyen nagy, addig a szolid kereskedelem és szolid ipar tartózkodik minden vállalkozástól, addig a spekulánsok foglalják el a teret és a maguk céljaira és nem a nemzet javára használják ki ezt a szerencsétlen helyzetet. A tőke a mai viszonyok között nem arra törekszik, hogy egészséges vállalkozásokat teremtsen és ezek segítségével a munkanélküliséget enyhítse, a munkanélkülieknek munkát juttasson és igy a nyomort is enyhítse, hanem arra törekszik, hogy a spekuláció kihasználásával valutázással és tőzsdézéssel megsokszorozza önmagát. Ezt az állapotot feltétlenül mielőbb meg kell szüntetni. Felmerül már most az a kérdés, hogy a jóvátétel előtt fogjunk-e hozzá ennek a kérdésnek rendezéséhez, vagy pedig a jóvátétel után. Bátorkodom hivatkozni gróf Bethlen István ministerelnök úrra, aki egyszer azt mondotta, hogy a jóvátétel miatt nem szabad tétlenül néznünk az eseményeket, dolgoznunk kell ; a legnagyobb bűn lenne, ha a jóvátételtől való félelmünkben esetleg öngyilkosságot követnénk el. A legnagyobb bűnnek tartom, ha a jóvátételtől való félelem miatt ehhez a kérdéshez nem nyúlnánk hozzá és nem igyekeznénk stabil értékmérőt teremteni, amelynek megteremtése után gazdasági életünket rendes kerékvágásba tudnók vinni. Ennek a stabil értékmérőnek alapjául többen az aranyat ajánlják. Sajnos, szerintem ez nálunk nem vihető keresztül, mert annyi aranyat semmi körülmények között nem tudunk összehozni, amennyi elégséges lenne ilyen értékmérő megalapozására. Mások a búzát ajánlják ós azt mondják, hogy térjünk át a buzavalutára. A buzavalutát gazdasági szempontból szintén nem tartom teljesen egészségesnek. A szükséghez képest átmenetileg elfogadnám, véglegesnek azonban nem, mert a búza nem olyan stabil értékmérő, aminőre a közgazdasági életnek szüksége van. A búzának értéke a normális gazdasági élet visszatérte után nemcsak tőlünk fog függni, hanem a külföldi piacoktól, a külföldi kínálattól, az Amerikából, Oroszországból importált búza árától, ennek az ingadozásnak tehát egy ország gazdasági életét nem tehetjük ki. Egyedül helyesnek az ingatlan fedezeti alapot találnám. (Ugy van! jobb felöl.) Ezt nem vagy on váltság formájában képzelem, mert ezt igazságtalannak tartanám, hanem olyanformán gondolom, hogy minden egyes ingatlan, tehát föld, ház, vállalat, gyár, bánya stb. egy bizonyos értékig, a nemzetgyűlés által megállapított fokig betáblázási terhet vállalna el az alap megteremtése céljából. Külföldi kölcsönre nem bazirozhatjuk jegy intézetünk felállítását; kölcsönt ugy sem kapunk és ezenkívül külföldi kölcsönnel kamatokat is vállalunk magunkra, ezek fizetésével pedig amúgy is megterhelt államháztartásunkat csak még erősebben terhelnők meg. Mindaddig, amig a stabil értékmérő kérdését meg nem oldjuk, nem tudjuk a legégetőbb kérdéseket gyökeresen megoldani. Itt van pl. a földbirtokreform kérdése. Mi ép ugy kívánjuk ennek a kérdésnek megoldását, mint az ellenzéki oldal. Jómagam is hosszú időt töltök a vidéken, hogy ezt a kérdést ott valahogy megoldjuk, ép ezért ismerem ennek a kérdésnek minden egyes baját és beláttam azt, hogy a kérdést csak akkor tudjuk gyökeresen megoldani, ha stabil értékmérőnk lesz s ezen stabil értékmérő alapján a földtulajdonos és az igénylő között egyezséget tudunk létrehozni. Cserti József : Ez igy száz év múlva sem lesz meg. Dénes István: Igy akarják önök a földbirtokreformot ! Perlaki György : Előre jósolni nem lehet, de természetes, hogy gazdasági életünket állandóan ilyen bizonytalanságban tartani nem lehet, hogy erről feltétlenül gondoskodnunk kell. Cserti József: Addig ne beszéljünk integritásról ! Dénes István : Ha majd stabil lesz a korona, igy akarják önök a földreformot! Perlaki György : En foglalkoztam a dologgal és azt mondom önnek, hogy a mai viszonyok között, vagy ha házalapon kötöm meg az egyezséget, akkor sem egészen nyugodt a lelkiismeretem, mert nem egy egyezséget kötöttem már. Hogy mi lesz tiz év múlva, hogy akkor eleget tud-e tenni . . . Dénes István : Járadék alapján kell megcsinálni ! Perlaki György : Járadék alapján,. bérleti NAPLÓ VII. :ifi