Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-77

272 A nemzetgyűlés 77. ülése 1922. évi december hó 21-én, csütörtökön. padsorokról is nem egy izben hallottuk elhangzani azt, hogy a magas ipari munkabér idézi elő a drágaságot. Ezt a kérdést már egyszer itt, a nemzetgyűlés szine előtt is tisztázni kell. Méltóztassanak tudomásul venni, hogy az ipari munkások soha, de soha nem törekedtek arra, hogy elsőnek emeljék fel a munkabérüket és nem is volt az a helyzet, hogy először a munkabér emelkedett volna és azután következett volna a drágaság. Mindig megfordítva történt : először következett be a drágaság és erre szükségszerűen, kényszerüségBől volt kénytelen a munkás a maga munkabérének emelését kérnj. Szabó István (sokorópátkai) : Amikor rekviráltak, akkor is ? KabÓk Lajos: Erről a kérdésről igazán jó lenne egyszer már hallgatni és jó lenne ezt a kérdést egyszer elfelejteni. Mondom, a magyar vases gépipar nagyrészt ennek az alacsony munkabérnek köszönheti azt, hogy kiviteli lehetősége emelkedett. (Zaj.) Szabó JóZSef: Budapesten is rekviráltak! Embereket ! Eletet rekviráltak ! Szabó István (sokorópátkai, közbeszól. Zaj). Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kallók Lajos : Amidőn a magyar vas- és gépipar kivitelének emelkedését örvendetesnek találom, egyben fájlalom, hogy ez az emelkedés a magyar vasipari munkások élet standardjának leszállítása, életnívójának alásülyesztése és az éhbérek megteremtése révén vált lehetségessé. Akkor, amikor egyforma elbánást kérünk a munkásszervezetek és a munkáltató szervezetek részére, kénytelen vagyok megemlíteni azt is, hogy épen azt az ipart, amelyre Haliért, képviselőtársam bizonyította rá, hogy úgyszólván kedvezményeket élvez az állam részéről és amely a legszivtelenebb, legkegyetlenebb, legkönyörtelenebb a munkásaival szemben, részesiti ilyen kedvezményben. A karácsony a szeretet ünnepe. Az egész keresztény világ úgyszólván egyformán ünnepli meg családi körben karácsony szent ünnepét. De a magyar vas- és gépipari vállalkozók gondoskodtak arról, hogy sok száz vasipari munkás számára lehetetlenné tegyék, hogy a karácsonyi szeretet ünnepét örömmel ülhessék meg, mert már az előestéken százával dobták oda őket a munkanélküliség keserűségének és igy hozzájárultak ahhoz, hogy ezek az emberek a karácsonyi ünnepeket nagy éhezés közepette töltsék el. T. Nemzetgyűlés ! Akkor történik ilyesmi, amikor tulaj donképen a munkásokkal szemben azt látjuk, amiről én itt beszélek. De akkor, amikor tulaj donképen ezzel szemben megvizsgáljuk a kérdést, nagyon jól látjuk, hogy mi is történik az ipari munkáltatók — és, én itt nemcsak a vasiparról beszélek — ténykedései tekintetében. Megtörtént, hogy egy nagy blokk, egy nagy szövetkezés alakult, amelyben úgyszólván benne van mindenféle ipar ; vas- fa-, szesz- és bőripar, még a bányaipart is belekapcsolták, és ennek az a célja, hogy a munkabért alásülyessze, lejjebb vigye. Mert ezek az urak azt a jelszót hangoztatják, hogy amig a munkabér nem fog alábbszállani, addig a drágaságot sem lehet lejjebb vinni, visszavezetni. Most tehát ekként akarják és kezdik a munkabért lecsökkenteni, de igen ravasz, igen fifikus módon, mert nem mondják meg az üzemükben alkalmazott munkásoknak, hogy holnaptól ennyivel kevesebb a bér, — mivel tudják, hogy ennek mi a következménye — hanem kidobják nagy tömegekben a munkásokat az utcára, mert tudják nagyon jól, hogy a munkanélküliség felidézésével a nyomor is felidéződik és a nyomorgó, éhező munkás kevésbé fogja megszabni a feltételeit és inkább fogja alávetni magát a munkáltató által megszabott feltételeknek. Felállították a munkaközvetítő intézményüket és ezen keresztül rostálják meg az embereket, összeválogatják azokat és csak az mehet az általuk megjelölt gyárba dolgozni, aki a rosta lyukán át tud jutni, aki nagyobb, annak kivül kell maradnia, de aki át is tud jutni, csak ugy juthat át, ha elfogadja azt a feltételt, hogy neki elég a 90 korona, mint a legmagasabb szakmunkásbér, vagy elég a 60 korona, mint a legmagasabb segédmunkásbér óránként. Ha ilyesmit látunk az ipar részéről, és azt látjuk, hogy amikor a munkás meg mer mozdulni ezekkel a gyalázatosságokkal szemben s a munkát meri beszüntetni, az esetben egy előttünk levő javaslat szerint az internálótáborban van a helye : akkor joggal mondhatjuk, hogy ez nem egyforma elbirálás, hanem kétféle mérték; kétféle mértékkel pedig mérni ebben az országban a lakosok részére nem lehet, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az igen t. ministerelnök ur beszéde végén megemlítette azoknak a javaslatoknak sorozatát, amelyek a különböző ministeriumokban készen állanak. Rengeteg sok törvényjavaslatot Emiltett meg ; azok között láttunk olyanokat is, amelyek tényleg megvalósitandók. De nem ezeknek a megvalósításán fáradozik sem a kormány, sem a nemzetgyűlés, hanem most ezeknek eléje kerül egy törvényjavaslat : a rend-törvényjavaslat. Ez mindennél fontosabb, mindennél előbbrevaló. Az én megítélésem szerint azonban egy olyan törvény javaslat ez, amely, ha törvényerőre fog emelkedni, az egész ország szégyene lesz (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mármost rátérve magára a rendtörvényjavaslatra, ki kell jelentenem, hogy önkénytelenül is az orosz cárizmus jut eszembe, az orosz kancsuka-rendszer, az orosz szibériai ólombányákba való deportálás jut eszembe akkor, amikor e rendtörvényjavaslat különböző pontozataít nézem. (Mozgás jobbfelöl.) A személyes szabadság korlátozása, a rendőri felügyelet alá helyezés, a közigazgatási dologházba való utalás, a sztrájktörő intézmények megszervezése közszolgáltatás címén, az egyesülési és gyülekezési jog-; nak rendezése, a posta-, a távírda- és a távbeszélő: forgalom ellenőrzése, a lapalapitás engedélyhez kötése, a lapbetiltás stb., mind olyan rendelke-