Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-77

í7Ő Â nemzetgyűlés 77. ülése 1922. évi december %ó 21-én, csütörtökön. végén inaugurált, nemcsak folytatni kívánja, hanem lehetőleg tető alá is akarja vinni.« Ezt mondta a ministerelnök ur öt és fél hónappal ezelőtt itt a nemzetgyűlésben és öt és fél hónap elteltével ezen beszéd után rendtörvényjavaslattal kellett a kormánynak előállania. így most már gyönyörűen látjuk megvalósulni a kiengesztelődés politikáját, mert a kormányzat azt hiszi, hogy akkor lesz tökéletes a kiengesztelődés, ha ez az egész ország egy nagy börtön lesz és ha az ország egész lakosságának feje fölött ott fog lebegni a Damokles kardja a »gyanús« és »veszélyes« megjegyzés révén. Halász Móric : Tisztességes embernek nem ! KabÓk Lajos: Az áldozatot, ugy látszik, nem a kormányzat akarja meghozni, hanem az áldozatot megint az ország lakosságának kell meghoznia. Ha ebből a rendtörvényjavaslatból törvény lesz, akkor ennek az egész országnak a lakossága igen könnyen áldozat lehet. Mtj uk a belső békét is, amely váltakozva nyilvánul meg, hol a kormányzat, hol az egységes párt részéről. A nemzetgyűlésen lezajlott események mind fényesen illusztrálj ák ezt a belső békét. Hogy mire fog ez vezetni, azt nem tudom, csak egyet tudok, még pedig azt, hogy erre sem nekünk, sem önöknek, sem az országnak semmi szüksége nincs. A ministerelnök ur a továbbiakban a következőket mondta (olvassa) ; »A kormány a maga részéről közös, harmonikus munkára hiv fel minden társadalmi osztályt, és ha egyes osztályok között súrlódások és ellentétek mutatkoznának bármily téren, a magyar kormány a maga részéről felajánlja becsületes közvetítését.« A beszéd elhangzása óta sokszor volt részünk harmonikus, közös munkálkodásban. Azt hiszem, ezt nem is kell különösebben kiemelnem, mert mindenki nagyon jól tudja. De nézzük csak, mit mondott tovább a ministerelnök ur. A következőket mondta (olvassa) : »Békére van szükség a politikai életben és ennek a békének a létesítésére a kormány kész és kapható, annak érdekében az ország nagy érdekeinek feláldozása nélkül minden áldozatra is kész. Objektivitással fog megbírálni minden propoziciót, amely ebben a tekintetben hozzája jut, és figyelmezteti a Háznak minden egyes tagját és pártját, hogy nagy felelősséget vállal minden egyes párt a nemzettel szemben, ha a mai nehéz időben a maga részéről segédkezet ehhez a munkához nyújtani nem akar.« En a felelősséget áthárítom a kormányra, mert az Emiltett öt és fél hónap alatt a belső béke megteremtésére épen a kormányzat részéről történt a legkevesebb. Annak megvalósítását épen a kormányzat részéről nem látom, sőt — mint ahogy majd beszélni fogok róla — annak épen ellenkezőjét láttuk. Most, öt és fél hónap után, ide kell állania egy rendtörvényjavaslattal, amely egymagában is elegendő arra, hogy minden belső rendet és minden belső békét felborítson. Azt mondotta a ministerelnök ur (olvassa) : »A belső politikai béke megteremtésére a kormány a munkáját meg is kezdte, még pedig két irányban. Az első teendője az volt, hogy bizonyos kivételes hatalom alapján kiadott rendelkezéseket hatályon kívül helyezett. A munkának másik része az volt, hogy utasításokat adott ki a hatóságoknak, hogy bizonyos rendelkezéseket azok megváltoztatása nélkül enyhébben alkalmazzanak. Én csak bátor vagyok rámutatni az e téren teljesített munkára. A kormány hatályon kívül helyezte azokat a rendeleteket, amelyek a sajtócenzurára vonatkoztak, továbbá azokat, amelyek a külföldi levél- és távirati cenzúrára alkalmaztattak ; hatályon kivül helyezte a gyorsított biiói eljárás alkalmazását, megszüntette a katonai bíráskodást a civilek felett, kivéve a kémkedés esetét, megszüntette a katonai felügyeletet a szénbányák felett és visszaállította a költözködési jogot. Más téren a rendelkezéseket ugyan nem helyezte hatályon kivül, azonban enyhített azok alkalmazásán, így apasztotta lényegesen az internáltak számát, a rendőri felügyelet alatt állóknak jelentkezési kényszerét úgyszólván megszüntette, hatályon kivül helyezte egész sorát azoknak az intézkedéseknek, amelyek a szakszervezet működése elé akadályokat gördítettek és így tovább. Ezen a téren tovább is fogunk menni.« A beszédnek ennél a részénél meg kell kissé állnom. Nézzük csak, mi történt a sajtócenzura terén. Az igaz, hogy megszüntették a sajtócenzurát, de ami azt felváltotta, túltesz mindenféle sajtócenzurán. Elegendő erre nézve egyetlen sajtóügyben kiszabott büntetés megemlítése. A közelmúlt napokban ítélték el a Népszava egyik munkatársát, Szakasits Árpádot, két évi börtönre egy olyan cikkért, mely fölött én bírálatot mondani nem akarok, de azt minden körülmények között merem állítani, hogy ilymódon az ítélkezések túltesznek mindenféle sajtócenzurán. Volt alkalmam tapasztalni a közigazgatási hatóságok intézkedéseit is a ministerelnök ur utasítása alapján, mely szerint a rendelkezéseket a hatóságoknak enyhébben kell alkalmazniuk. Múlt hó 22-én interpellációt voltam kénytelen elmondani, melynek keretében meg kellett említenem a vármegyei főszolgabírói és alispáni intézkedéseket, amelyek a legtarthatatlanabb indokolás alapján internálásra ítéltek békés, dolgozni akaró, szorgalmas munkás embereket, akiket el akartak szakítani családjuktól és internálótáborba akartak juttatni. Nagyon szépen mutatkozott ez nemcsak ott, ahonnan adataimat kaptam, hanem az ország különböző helyeiről sorakoztathatnék fel nagy tömegben ilyen adatokat. Ami a szakszervezet működése elé gördült akadályok eltávolítását illeti, tegnap része volt àz igen t. Nemzetgyűlésnek egy egész adathalmaz megismerésében. Hallhattak itt annyi adatot a szakszervezetek működésének megakadályozására vonatkozólag, hogy ez alkalommal ebben a tekintetben különösebbet elmondani nem tudok-