Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-77

248 A nemzetgyűlés 77. ülése 1922. évi deceinber hö 21-én, csütörtökön. Hát ez mindenesetre a legolcsóbb elintézési mód, mert csak 50 centimes levélbélyegbe kerül. Ellenben ugyanekkor ajánlja Motta ur azt is, hogy megvizsgálás tárgya kellene hogy legyen az, vájjon a kisebbségek uj hazájuknak hűséges polgárai-e. (Zaj.) Tehát, t. Ház, nem a farkast kell ellenőrizni a népszövetség szerint, a farkast, amely megeszi a bárányt, hanem a bárányt kell kontrollálni, vájjon barátságos képet vág-e, ami­kor megeszi őt a farkas, hogy szereti-e a bárány a farkast? Erre való a népszövetség! Friedrich István: De a fő, hogy benne va­gyunk. Hála Istennek! (Derültség.) Baross János: De betetézi, t. Ház, a nép­szövetségnek ezt a felfogását Hanauteaux urnák, természetesen francia delegátusnak, volt küliigy­ministernek felszólalása. 0 nagyon -udvariasan, nem olyan barbárul, mint ahogyan én itt kitárom ezeket az igazságokat, fehérkeztyüsen megmondja, hogy szép, szép ez a kisebbségi kérdés, ilyesmi azonban már évszázadok óta volt a világon eddig is, lesz ezentúl is, nem kell ezeket a dolgokat olyan tragikusan venni, fő az, hogy az újonnan alakult gyönge palántácskák, ezek az újonnan alakult államok, itt Európa közepén nemzetiségi­leg meg tudjanak erősödni, hogy meg birják emészteni azt a kissé kemény három és fél millió magyart, akiket a trianoni béke bölcsesége és igazságossága a kis-entente gyomrába dobott! Igy, t. Ház, azokat a reményeket, amelyek a múlt parlamentet veeztték a kisebbségi kér­désben s amelyeknek teljesedésében bizva ratifi­kálta a magyar parlament a trianoni békét, a legnagyobb cinizmussal egyszerűen széttépték a legutóbbi genfi népszövetségi konferencián. És itt, a francia politikusokról szólva meg kell állnom egy pillanatra. Érdekes, mennyire vezet a francia politika az emberiség kulturális haladásában, mert min­dig olyan eszközökkel dolgozik, emelyekkel meg­előzi évtizedekkel a többi nemzeteket. Mindig valami finom, valami szokatlan, zseniális új eszközökkel dolgoznak. A francia politika excellai, különösen, hogy a tömeggyilkos­ságok rendezéseiben mindig valami új, szép dol­got tud kitalálni. Ha hátrafelé lapozunk az európai történelemben, látjuk, hogy a reformáció és ellenreformáció kérdését milyen nehéz küz­delmek árán, 30 éves háború utján oldották meg más naiv népek. Az akkor uralmon lévő francia politikusok egyszerűbben oldották meg, amikor egy éjszaka alatt a Szent Bertalan-éjje­len legyilkolták azokat, akik nem voltak velük egy politikai nézeten vagy egy hiten. De ez még kissé barbár eszközökkel történt, még kard­dal, tőrrel és lándzsával dolgoztak. Azonban a­francia forradalomban már nagyot fejlődött a francia politika finomsága, akkor a forradalmár urak voltak hatalmon, akkor már nem tőrrel és lándzsával dolgoztak, hanem kitaláltak egy gépet az emberek lefejezésére, a guilletine-t. Nagyszerű találmány, vékony kés, egészen higiénikusán vágja le az ember fejét és az áü előnye, hogy a politikai ellenfeleket nagy tömeg­ben, ezer és ezerszámra hamar ki lehet végezni és láb alól eltenni. Százötven év óta még nagyobbat haladt a francia politika. Most ugyan nem a francia politikusok útjában van közvet­lenül az a három és fél millió magyar, aki az elszakított területen ól, hanem az ő hűséges szövetségesüknek, a prágai politikának az útjá­ban. Talán lehet, hogy meg is fordult egy-két párisi agyvelőben az idea, nem lehetne-e egy­két guillotine-t kölcsön adni Prágának, Belgrád­nak és Bukarestnek a három ós fél millió magyar lefejezésére. De nem, ez már idejét múlt eszköz ! A francia mindig halad, mindig uj ideákkal jön. A guillotine már százötven éves, már lomtárba való. Most kitalálták tehát a guillotine helyett a népszövetséget. Nagyszerű dolog. Többet ér, mint guillotine! Ott már nincs is vas, csak papiros, diplomatikus, de gyilkos finom körmondatok vannak csak benne ! Es ennek a népszövetségnek a védelme alá helyezte a francia politika azt a szegény három és fél millió magyart a megszállott vidékeken és ezzel azoknak sorsa meg is lett pecsételve, halálos ítéletük alá is lett írva ! 0, mily gyönyörű is az emberi kultúra, az emberi haladás, amely­nek élén mindig a francia politika jár! (ügy van! ügy van!) Lehet t. Ház, keserűen tréfálni ezek felett a dolgok felett, de elérkezett az utolsó pillanat, magyar testvérek, hogy felébredjünk. A világon élő magyarság egyharmadrészének anyagi bol­dogulásáról, családi nyugalmáról, kultúrájáról, jövőjéről, exisztenciájáról, egyszóval életéről van szó! Es mit látunk? Azt, hogy ellenségeink cselekednek, cinikusan megszegik ezeket a szer­ződéseket és mi ezt hangtalanul, nyugodtan tűrjük! Horváth Zoltán: Még külügyministerünk sincs! f , Baross János: En jogász vagyok, azt tanul­tam, hogyha egy kétoldalú szerződést kötök, akár magánjogit, akár nemzetközit, az mindkét felet kötelezi, de ha a másik fél azt megszegi, ez az egyoldalú szerződésszegés felborítja az egész szerződés érvényét! A trianoni szerződést ma már csak a naiv, gyámoltalan magyar nem­zet tartja be. (ügy van! bal felől.) Ellenben már százszor, ezerszer megszegték azt ellen­ségeink. Tehát ma már a trianoni szerződés sem a magánjog, sem a nemzetközi jog értel­mében fenn nem áll, ez ma' már egy nemlétező szerződés! (ügy van! ügy van!) Elég volt a magyar nemzet türelméből ! Eddig és nem to­vább ! Vagy fog a magyar kormány uj, erőteljes külpolitikát inaugurálni ós fel fog hagyni eddigi jófiu-szerepével, vagy pedig kimegyünk mind, irredenták a vidékre és felvilágosítjuk a magyar nemzetet, hogy itt az utolsó óra arra, hogy talpraálljunk nemzetünknek, egész halálra ítélt ; Jajunknak ^megmentésére ! : ., ;, - - Ï

Next

/
Oldalképek
Tartalom