Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-77

À nemzetgyűlés 77. ülése 1922. év • Én nagyon rossz fin voltam diákkoromban, de azt tudom, hogy mi, vásott gyerekek, mindig megraktuk az úgynevezett jó fiukat, közöttünk a málé fiuknak nem volt jó dolguk ! Ugy látom, a külpolitikában és a nemzetek életében is igy yan. Az a gyámoltalan jó fiu szerep, amely hagyja, hogy a hátán fát vágjanak, amely még segítségért sem mer kiáltani, mikor a bőrét nyúzzák, ez nagyon hálátlan szerep! Mulyának mondták nálunk az ilyen fiút és ilyen mulya potitikát követ a magyar nemzet két esztendő óta ! En nagyon jól tudom, hogy mint «kalandor irredenta« olyanokat mondtam és talán olyan hangon mondtam, ami engem diszkvalifikál arra, hogy én nagykövet lehessek valaha, de ezt nem is ambicionálom. En a meztelen igazságot akartam csak feltárni a magyar közvélemény előtt ebben

r a felszólalásomban. Őrgr. Pallavicini György : Majd a kormány bocsánatot kér miatta! Baross János: A Zenóben mostanában uj irányok fejlődnek. A dégénérait, fáradt emberiség idegeit a szimfóniák, harmóniák már nem elégitik ki, a modern zeneszerzők kakofóniákkal és diszharmóniákkal dolgoznak. A magyar diplomácia az utolsó két évben csak szimfóniákkal enyhe fuvolaszóval tolmácsolgatta sérelmeinket a nyugati diplomáciának. Legyen az én felszólalásom kakofónia, diszharmónia az eddigi fuvolaszóval szemben. Talán az én hangos igazságom rikácsolása jobban be fog hatolni a tapétázott diplomata ajtók mögé ? ! A kishitűek, a vakondoklátókörüek azt mondják : mit is csináljunk, nem tudunk csinálni semmit, fegyverünk nincs, jobb békében eltűrni mindent talán mégis szép szóval lehet valamit elérni. Friedrich István: Es a vizek Budapest felé folynak úgyis ! Baross János: És mit látunk? Azt, hogy minket ma már komolyan se vesznek. Az igaz, hogy fegyverünk nincs, de én tudom, hogy szomszédaink félnek az üres, fegyvertelen magyar ököltől is ! A mi tisztelt szomszédainkat a szerződések betartására lehet kényszeríteni már csak azzal is, ha látják, hogy a magyar nemzet komolyan elhatározta, hogy nem tűri ezeket az istentelen igazságtalanságokat. (Ugy van! a halközépen.) Es vannak itt még fegyverek mások is. Elsősorban — amiről az előbb beszéltem — itt van a bojkott a csehek ellen. Tessék Összeállani a magyar társadalomnak, a magyar kereskedőknek, iparosoknak, gyárosoknak, szövetkezeteknek és amig a mi véreinket odakinn keresztre feszitik, addig mi cseh gyárostól ne vegyünk semmit ! Ez a legjobb fegyver, mert a cseh sziveket legközelebb találja a zsebükön át és egyúttal igy támogathatjuk, a felvidéki magyar ipart is, csak tartsuk azt be szigorúan, hogy a cseh-szlovák köztársaságból iparterméket nem veszu k mástól, mint csak felvidéki magyar, tót és szepesi szász gyárosoktól. Ha ezt a társadalmi akciót végre tudjuk hajtani, olyan hatalmas fegyvert kapunk a csehekkel szemben, n december hó 21-én, csütörtökön, 249 amely legalább is gondolkozóba fogja őket ejteni, hogy jó lesz igyekezni megértetni magukat mivelünk ! Felkérem t. képviselőtársaimat, akik, ha talán nem is kimondott irredenták, de becsületes magyar emberek, hogy bennünket ilyen társadalmi akció megszervezésében támogassanak. (Helyeslés.) A magyar nemzet, amikor ezt a váltót, a trianoni váltót elfogadta a csehektől, egy kis indokolt bizalmatlansággal viseltetett a váltót ki« bocsátó iránt és giránsokat kért rá. Giránsok voltak a szabad nagy köztársaság, Észak-Amerika, a gentleman angol nemzet, a szabad francia köztársaság, az olaszok és a mi turáni testvéreink, a japánok. Amikor a kis-entente egyszerűen lábbal tiporja ezeket a szerződési pontokat, amelyek azt a kevés magyar jogot biztositják, hol vannak ezek a giráns nagy nezmetek ? Ennek az öt nagy világnemzetnek nemzeti becsülete alá helyeztük mi a három és fél millió magyart a trianoni béke aláirásakor. Hol van ennek az öt nagy világnemzetnek becsülete, hogy fel nem lázad ? Ugron Gábor : A petróleum-mezőkön ! Ott van ! Baross János : Kérem a magyar kormányt, hogy forduljon közvetlenül ennek az öt nagy nemzetnek kormányához, tárja fel ezeket a felháborító tényeket, tárja fel ezeket a szerződésszegéseket közvetlenül a jótálló államoknál és hivatkozzék ennek az öt nagy nemzetnek nemzeti becsületére, hogy védjék meg a végpusztulástól azt a három és fél millió magyart, akiknek megvédését ők magukra vállalták ! En, mint irredentista, kezdettől fogva azon az állásponton Voltam, hogy a trianoni szerződés, amelyet erőszakkal diktáltak ránk és nem megállapodás szülte azt, nem érvényes. Lehet, hogy ebben nem volt igazam, de mint jogásznak feltétlenül igazam van abban, hogy ezek a kétoldalú békeszerződések, amelyeket a kis-entente százezerszer megszegett, megszűntek érvényesek lenni. ( Ugy van ! half elől.) Friedrich István : Nagyon helyes ! Haller István : Nem voltak érvényesek soha ! Baross János : Tehát a magyar politikának, a magyar külpolitikának uj utakra kell térnie. (Helyeslés a baloldalon.) Elérkezett a trianoni béke revíziójának ideje és kérdése. (Helyeslés.) Ezt napirendre kell tűzni s a napirendről levenni nem engedjük sem Magyarországon, sem a külföldön. (Helyeslés.) Három okból érett meg ez a kérdés. Először is azért, mert ellenségeink maguk tépték szét ezt a szerződést. Másodszor elérkezett ennek az ideje azért, mert nagy változások történtek a.világon az utolsó hat hónapban. Eddig Parisban azt mondták, hogy a békeszerződések »tabu«, azokhoz hozzányúlni nem lehet. Akadt azonban egy neveletlen barbár turáni nép, a török, amely a maga szerződését két kézbe vette és széttépte. Egyszerre lehet beszélni a szerződések revíziójáról. Lám, a sèvresi szerződésnél most már, ugy látom, az a helyzet, hogy nem az entente diktál a töröknek, de biz Isten, ha az ember nagyon olvasgatja »