Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-76

~A nemzetgyűlés 76. ülése 1922. magunkat a súlyos belső szervi bajok és női bajok egész patológiai labirintjébe, akkor majd koncedálni fogjuk azt, hogy tényleg sok esetben előfordul, hogy a női szervezet határozottan nem képes természetparancsolta kötelességének megfelelni és a tudomány kénytelen nagyobb bajok elkerülése végett beavatkozni. Ezek a törvény szerint károm orvos által megtartandó konzilium keretén belül elbírálandó esetek azonban aránylag csekély számúak. Sokkalta, ezerszerte gyakoribbak azok az esetek, amelyek az általam Emiltett három kategóriába tartoznak. P'Midőn az alkoholizmus ellen folytatandó védekezés, illetve követendő eljárások közül elsőnek állítottam oda a nép felvilágosítását, tettem ezt azért, mert ott nem lévén szó büntetőjogi értelemben vett bűncselekményekről, csak másodsorban tartanám szükségesnek holmi szigorú rendszabályok alkalmazását. A tiltott műtétek eseteinél azonban a szó legszorosabb értelmében vett súlyos bűncselekménnyel, kettős gyilkosság kísérletével, sőt sokszor, sajnos, megtörtént tényével állunk szemben. Itt van azután szükség arra a bizonyos erős kézre, elrettentő példák statuálására, a törvény teljes szigorára, mert enélkül ennek a szörnyű veszedelemnek gátat vetni nem tudunk. (Ugy van / jóbbfélöl.) A tiltott műtétek elnevezése alatt szereplő bűnös fajirtó üzelmek veszedelmesebbek, mint egy pestisjárvány, amely máról-holnapra fellép és azon mód meg is szűnik. De ez egy nemzetünk, nemzeti létünk ellen irányuló állandó és folytonosan romboló aknamunka, amely lassan, de biztosan visz a teljes pusztulás útjára. Hányszor találkozunk faluhelyen naponta két-három temetéssel, ahol a halottkémi bizonyítvány holmi egészen más, gyorsanölő betegség neve alatt könyveli el a halálesetet, (Ugy van !) holott ezek mögött a halálesetek mögött számtalan esetben rendkívül súlyos bűnök rejtőznek. De méltóztassanak csak ilyenkor utánajárni és kutatni vagy nyomozni, minden fáradság megtörik azon a bámulatos szolidaritáson, azon a csodálatos titoktartáson, amellyel ilyenkor az asszonyi társadalomban találkozunk. Hányszor hívtak engem is haldokló beteghez, aki teljes tudatában volt annak, hogy el kell pusztulnia, el kell pusztulnia egy önző; lelkiismeretlen kéz gyilkos munkája folytán, vallani azonban minden kérés, minden faggatás ellenére sem volt hajlandó, inkább magával vitte a titkot örökre sírjába. így menekülnek meg aztán csaknem minden esetben a tiltott műtétek és a bűnös manipulációk tetteseinek százai és ezrei, a bábák, vicebábák, kuruzslók, javasasszonyok, stb. fEgy hang jobbfelől : Sajnos, ez igy van!) Sok elszomorító esetre emlékszem, csaknem 20 évi orvosi praxisom idejéből, amidőn a tiltott műtétnek áldozatul esett, avagy épen menthetetlenné vált bateg ágya körül ott találtam 3—4 árvaságra kárhoztatott apróságot, akikre azontúl a teljes elhagyatottság, vagy kegyetlen mostoha sors és teljes elzüllés sorsa várt; Mert hiszen azokéi december hó 20-án, szerdán. 197 ról az intézményekről, amelyek egy művelt kulturnemzet leghumánusabb, legfontosabb intézményei közé kellene hogy tartozzanak, a bölcsődékről és gyermekmenhelyekről jobb minálunk nem beszélni. Mégis meg kell állanom néhány szóra, amikor ennek a kérdésnek nagy fontossága kisért, nemcsak az elmondottakból kifolyólag, hanem sok más fontos momentum kapcsán is. Egy ilyen momentum és egyúttal társadalmi életünknek egyik nagy problémája a törvényes házasságon kivül született u. n. törvénytelen gyermekek sorsa. Én koncedálom azt, hogy az ilyen anyát giorifikálni nem lehet, de mégis az a mód, amellyel a társadalom kritikája valósággal erkölcsi halottként kezeli az ilyen szerencsétlen asszonyokat, nem az, amely a törvénytelen gyermekeknek amúgy is nehéz és körülményes védelmét csak valamennyire is megkönnyítené, (ügy van ! jobbfelől.) Itt nyilik azután igazán tág tere a bűnös manipulációk tetteseinek ; az ilyen dajkaságba adott törvénytelen gyermekeknél ragyogtathatják pokoli és kegyetlen művészetüket a maga teljes borzai másságában a társadalomnak legelvetemültebb bűnösei, az angyal csinál óknak egész légiói, akik ellen — eltekintve a legszigorúbb törvénykezéstől — csak ugy védekezhetünk nemzetünk és faj unk érdekében, ha az állani ezeknek az üldözött csemetéknek hathatós védelmet nyújt. (Helyeslés.) Mennyi nemzeti erőt és értéket tudna a maga számára nemes és bölcs intézkedésével megmentem az állam, ha ezeknek ít szerencsétlen üldözött csemetéknek otthont teremtve, azokat saját gyermekeiként, saját céljainak nevelve, mint az állam hasznos polgárait saját képére és hasonlatosságára átformált egyedeit nyugodtan állíthatná a nagy eszmék szolgálatába, mi g különben a brutális és mostoha bánásmód átkos hatása alatt mint lélekben eldurvult, erkölcsben lezüllött, közveszélyes egyénekkel kell mindvégig bajlódnia. Viczián István : A trianoni béke tette tönkre gyermekvédelmünket ! Alföldy Béla: Egynémely pusztuló kulturnemzet már megértette ezt a nagy problémát, mégis fejtette azt, s bizonyára nem bánta meg. Vessük M mi is végre a közönynek, a maradiságnak átkát magunkból, amely átok nyomása alatt, soha a tett, a cselekvés, a boldogulás útjára nem léphetünk. ( Ugy van !) Az a kérdés, hogy miképen védekezhetünk mi az egyke-, illetőleg a tiltott műtétek elnevezése alatt szereplő bűnös üzelmek és manipulációk ellen 1 (Halljuk ! Halljuk !) Nézetem szerint ezen a nemzet testén folyton beljebb és beljebb rágódó rákfenén lehet segíteni sürgős és erélyes intézkedésekkel. Ilyen intézkedés először is a bábaügy rendezése. Én súlyosan megvádoltam a társadalom azon munkásnőinek egy részét, akiknek nemes és magasztos hivatásukra való tekintettel tulajdonképen elismeréssel kellene adóznunk, mert hiszen ezek azok, akik a legnehezebb, a legkritikusabb momenj tumon segitik át a magyar anyákat, amely mo-