Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-76

Í96 Â nemzetgyűlés 76, ülése 1922. évi december hó 20-án, szerdán. voltak utalva, Ennek a vérfertőzésnek átkát nyögi még ma is az a nép, amely átkot arról többé semmi földi hatalom le nem mossa. De találkozunk hasonló esetekkel a hegyes vidékek legkülönbözőbb pontjain is, és találkozunk hazánk földjén is, különösen a nemzetiségi vidékeken> ahol bár az Emiltett patológiai jelenségek intenzitásukat illetőleg szerencsére nem oly nagy mértékben mutatkoznak, mégis, ha össze hasonlítjuk e községek lakosságát olyan legközelebbi községek lakosságával, akik között ez az átkos szokás, vagyis a vérrokonok közti házasság szokása nem divik, nyomban feltűnik az a nagy ellentét, amely ezen két nép között testi fejlettség, intellektuális érték, őserő és egyáltalában életrevalóság tekintetében fennáll. Aki megfigyelte pl. a békeidőben a katonai asszentálásokat, lehetetlen, hogy annak szemébe ne ötlött volna, fel ne t ünt volna az a sok testi és szellemi defektus, amely eredetének magyarázatát épen a vérfertőzésben, illet ve helytelen vérkeveredésben leli. A vérfertőzés káros kihatásairól sajnos, megint csak azok az orvosspecialisták tudnának a legtöbbet beszélni, akik viszont a gyógyítás terén a legminimálisabb eredményeket tudják felmutatni : az ideg- és elmeorvosok. De beszélhetnének róla pl. a szemorvosok is, és csak egy esetet leszek itt bátor felemlíteni, a csaknem minden esetben vaksággal végződő úgynevezett festenyes ideghártyalobot, a retinitis pigmentosát, amely úgyszólván kizárólag Csak oly egyéneknél fordul elő, akik vérrokonoktól származnak. De ott vannak továbbá a központi idegrendszernek mindenféle fejlődési rendellenességei, ott vannak például az epileptikus bántalmak, stb., amelyeknek pathológiájára és szimptolőgiájára ki nem térhetek. Ezek azok a bizonyos kérdések, amelyek felett egy uri, de, sajnos, annál nagyobb felületességre valló gesztussal szoktak volt mindenkor napirendre térni épen azok, akik elsősorban lettek volna hivatva az ilyen semmibe sem vett, mellékesnek tartott, vagy a noli me tangere elvénél fogva kikapcsolandó kérdésre fokozottabb figyelmet fordítani, meit ne felejtsük el, hogy sok apró szimptomákból szokott összetevődni és kialakulni a később már gyógyíthatatlan és következményeiben végzetes nyavalya. Ezek után leszek bátor rátérni azokra a fajvédelmi szempontból nagyfontosságú és tiltott műtétek elnevezése alatt szereplő faj irtó bűnös üzelmekre, amelyek mindenkor egy-egy reményteljes, ki tudja mily nagy értékű életet pusztítanak el csirájában és amelyek odavezetnek többek közt ahhoz a nemzetvédelmi szempontból oly nagy problémához, és egyúttal egyik legnagyobb nemzeti szerencsétlenséghez, az egyke-rendszerhez, sőt még tovább, az anyák sok ezreinek elpusztításához, vagy legalább is azok testi épségének egész életre szóló megnyomoribásához. (Ugy van} jóbtyélöl.) Statisztikai adatokkal nem akarom untatni a t. Házat, csak röviden az egykére vonatkozólag leszek bátor egy-két adatot felhozni. Az integer Magyarország területén 800 községben divik az egyke, Baranyában egymagában 60.000 családban. A tiltott műtétre nézve talán még megdöbbentőbb statisztikát tudok felhozni. A budapesti klinikákon 15.000 szülésre egy évben esik 6000 abortus, de ezek azok az abortusok, amelyek a klinikákra kerülnek, amelyek tehát nem folytak le simán, hanem komplikáció, láz stb. folytán kerültek oda, hogy ott befejeztessenek. Mennyi lehet azoknak az abortusoknak száma, amelyek simán folynak le és amelyekről tudomást se klinika, se statisztika, senki sem vesz. Én konzekutiv okoskodás után hozzávetőleges statisztikát állítottam össze magamban és kénytelen voltam ahhoz a rettenetes számhoz jutni, hogy Magyarországon évenkint körülbelül negyedmillió életet pusztítanak el csirájában. (Felkiáltások jobbfelől : Hallatlan !) En nem akarom menteni megtévelyedett orvostársaimat, mert ha a nemzetről, a fizikai és erkölcsi értelemben vett nemzetfentartó faji erőnek megmentésérői van szó, akkor nem ismerek sem kollegialitást, sem szolidaritást, se barátságot, semmit. (Helyeslés.) Nem akarom menteni a bábáknak azt a részét sem, akiknél ma már megtalálható az a bizonyos fajirtó szerszám, a Braun-féle jódfecskendő, de nem akarom menteni az asszonyoknak azt a részét sem, akik az általam azonnal felsorolandó kategóriák egyikébe tartoznak. Teljesen osztom Haller képviselő urnák egyizben röviden érintett ama nézetét, hogy az egyke eszméjének kevésbé a nyomor és legkevésbé a békeidők fogalmához mért úgynevezett szegénység képezte volna és képezné még ma is alapját. Láng János : önzés, kapzsiság ! AlfÖldy Béla : Ennek oka először is magában a női pszichében keresendő, annak egy ősi, eltörölhetetlen lelki vonásában, hogy ugy mondjam diszkrét gyengeségében, a hiúságban, (Ugy van!) amelyért, sajnos, kész sokszor mindent feláldozni ; (Ugy van !) másodszor a modern társadalmi élet sok visszásságában, ferdeségében, kóros kinövéseiben, nevezzük azt akár divat kórságnak, akár kissé keményebb szavakkal léhaságnak, amely mindennek csak a könnyebb, a kényelmesebb oldalát keresi ; (Ugy van! Ugy van!) harmadszor pedig az erkölcsi érzéknek nagyfokú meglazulásában, sőt sokszor, sajnos, az erkölcsi érzéknek teljes hiányában. (Ugy van! Ugy van!) Az egyke kérdésének fejtegetésénél természetesen ki kell kapcsolnom az igazság kedvéért azokat az eseteket, — előrebocsátom, aránylag csekélyszámú esetet — ahol kétségtelenül megállapított egészségi okok javalják, indikálják az anyának legmagasztosabb kötelezettsége alól való feloldását. Igaz, hogy ez sokszor ad alkalmat igaztalan és igazságtalan vádaskodásra, a társadalmi, sőt sokszor a családi életet Is megzavaró és megbontó gyanúsításra és pletykákra. Azonban tegyünk csak itt egy elmefuttatást a tüberkolázis, a vérbaj, az alkohol rombolásán és azok következményes bántalmainak egész légióin és azután képzeljük még