Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-72
vi deazember hó 15-en, pénteken. H A nemzetgyűlés 72. ülése 1922. é annak az irányzatnak lelkes katonái. (Derültség és taps a szélsobaloldalon. ) Farkas István: Ott volt az egész ország! Pikler Emil : Mindenki ott volt ! Drozdy Győző: Akik az októbrizmust ma gyalázzák, azok annak idején mind októbristák voltak, mind az októbristákhoz dörgölőztek, hiába is takaróznak. Ha nézzük, ki az, aki a leghangossabban támadja az októbrizmust, akkor látjuk, hogy ez a Nép című újság, amelynek szerkesztője Anka János szerkesztő ur. Ez az Anka János szerkesztő ur — nem tudom megfelel-e az önök felfogásának, de a miénknek nem — Károlyi Mihályt egyenesen Rákóczi Ferenchez és Kossuth Lajoshoz hasonlitotta az Alkotmány 1918 november 17-iki számában a köztársaság kikiáltása után irt tárcájában. Horváth Zoltán: Akkor az volt a kurzus! Pikler Emil: Minden kurzust dicsőit, neki mindegy ! Drozdy Győző : Azt irja Anka ur (olvassa) : »Végigsiklik tekintetem a parlamenten, az ujjongó ezreken, a hömpölygő Dunán, a komor palotákon és ugy tetszik nekem, hogy a magyar árván, tanácstalanul áll ezeken a térségeken, de csak egy szív, csak egy kéz, egy ember ez az emberáradat : Bákőczi, Kossuth, Károlyi — más-más időben — ugyanegy!« Ez az Anka János nevű ur, aki Rákóczi Ferenchez és Kossuth Lajoshoz hasonlította Károlyi. Mihályt, ma azt irja : »Nem akad becsületes ember, aki védelmébe vegye Károlyi Mihályt.« (Derültség. Mozgás.) Hát nem szégyen-gyalázat ez ? Horváth Zoltán : Cinizmus! Drozdy Győző : Nem az elfajulásnak a jele, nem erkölcstelenség-e az, ami ebben az országban a politika mezején történik? Horváth Zoltán : Undorító ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Drozdy Győző: Ilyen előzmények után valóban furcsa, hogy az októbristákat megvetéssel sújtják. Hiszen ma már októbrista nincs is Magyarországon, csak kettő-három: Batthyány, Búza Barna, meg néhányan olyanok, akikben van becsület, van gerinc és meg merik mondani, hogy ott állottak azon rendszer mellett, amelynek célja szent, nemes, eszményi volt, amelynek célja Magyarország demokratizálása és az európai értelemben vett liberalizmus és demokrácia felépítése volt.. Bartos Andor: Az inget-gatyát is elvették a hivatalnokoktól! Horváth Zoltán : Azt hiszem, te sem vagy mentes ettől. Bartos Andor : Ilyet ne tessék mondani! (Zaj.) Drozdy Győző: Ezt azonban nem voltak képesek megvalósítani, mert nem tudták uralmukat fen tartam. Végeztem is ezzel a kérdéssel, s örülök, hogy beszédemnek ezzel a legfulánkosabb részével ilyen simán végezhettünk. (Mozgás és zaj.) Csontos Imre : Vagyok olyan becsületes magyar, mint te, testvér. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni és a szónokot nem zavarni. Drozdy Győző : Azt kérdezem, hogy ha Magyarországon ma már csupán négy-öt októbrista van, aki ezt be meri vallani, mi szükség van akkor a kivételes hatalomra, mi szükség van arra, hogy a kormány mindenáron ragaszkodik azokhoz az intézkedésekhez, amelyeket a háború tartamára kellett statuálni ? Rendet csak a törvénynek tiszteletben tartásával élhetünk el; a kivételes intézkedések, a kivételezések nyugtalanságot szülnek ebben az országban. Ma pedig nyugalmat kivan az ország, a nép, mert a békétől vár kenyeret és munkát. A törvényes rend fentartásához azonban nincs szükség kivételes hatalomra, nincs szükség az abszolutizmus izgató, rendbontó és takargató rendszerére. Forradalmi veszedelmek címén ragaszkodnak a kivételes hatalomhoz, baloldali kilengések vész hirer miatt tűrik a jobboldali kilengéseket ; a valóság pedig az, hogy minden politikai gyilkosság, erőszak és atrocitás, ami az utóbbi időben történt, mind, mind jobboldalról jött és balfelé irányult. Annyira hiányzik a baloldali forradalom és a baloldali forradalmi szándék, még annak kísérlete és látszata is, hogy kénytelenek gyártani ilyen tényeket, hogy csak produkálhassanak valamit, amivel uralmukat meg tudják valahogy magyarázni. (Zaj.) Ha nem akarnak bűnt produkálni balról, produkálnak jobbról. Fouché, Napoleon ministere azt mondotta : ha nincs összeesküvés, csinálni kell összeesküvést. Ezzel a recepttel dolgoznak itt is. Mi szükség van, mélyen t. Ház, a rendtörvényjavaslatra, amely ennek a politikai szezonnak legnagyobb mérgévé válik ? Miféle titkos szándéka van a kormánynak azzal, hogy a közigazgatásra bírói jogokat akar ruházni? Ha nézzük ezt a benyújtott rendjavaslatot, látjuk, hogy az elnyomja a gondolatnak és a véleménynek a szabadságát, bünteti a jogosult bírálatot, béklyóba veri az igazságot kutató szellemet, (Egy hang jobb felől: Frázisok!) gúzsba köti a lelkiismereti szabadságot és minden kritikát lehetetlenné tesz. Minden kormánynak intő például maradhatna ez a javaslat s figyelmeztetem ezt a kormányzatot, hogy La Fontaine is sirt és zokogott saját regényei felett s nem kivánom a kormánynak, hogy ő is sírjon és zokogjon egyszer a* miatt a javaslat miatt, amelyet most nyújtott be. Ez a rendjavaslat törvényesíteni akarja az internálást. Sokkal jobb lett volna, ha egy olyan rendelkezést vett volna fel a kormány a javaslatba, amelyet Morus Tamás »Utópia« című regényében olvashatunk: Aki az állam dolgaival az arra hivatott gyűlésen kivül mer foglalkozni^ 1
