Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-72

~Á nemzetgyűlés 72, ülése 1922, évi deozember hó 15-én, pénteken. 15 egyszerűen halállal büntettetik. Egy ilyen paragrafust kellene a javaslatba felvenni, hogy az állam ügyeivel, dolgaival ezután egyáltalában ne merjen senki sem foglalkozni. Kár ezért a terjedelmes kivételes hatalomért, kár azért a rendjavaslatért; ezt egyszerűbben elintézhetné egy egyszakaszos törvénnyel a kormány, ha Morus Tamás regényének pár sorát kiirná. Különben ez a rendjavaslat alkalmas lesz mindenre, ami csak elképzelhető. Ugy nyúlik ez, mint a rétestészta vagy a gummi, úgyhogy egyszerűen gummijavaslatnak is lehetne nevezni. Erdélyi Aladár: Szellemes nagyon! Drozdy Győző : Különösen a konkrét deliktum tényálladékai olyan homályosan és elasztikusan vannak benne körvonalozva, hogy nem nyújtanak elég biztosítékot arra, hogy mely esetben van joga tulajdonképen a közigazgatásnak a beavatkozásra. A javaslat annyi latitude-öt hagy fenn, hogy megdermedünk, ha arra gondolunk, hogy valaha ez életbe fog lépni. Ha a kormánynak valóban szándéka és törekvése, hogy minél előbb megteremtse a békét, a nyugalmat, a rendet, a konszolidációt, akkor szüntessék meg az elkeseredés okait és szüntessék meg azokat a maffiákat, amelyek a rendetlenséget okozzák. (Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nem tizezrekre menő perekkel, nem internálási táborokkal, nem a gyülekezési és a sajtószabadság elvonásával, hanem joggal, békével és szabadsággal lehet megteremteni a rendet és a konszolidációt. (Ugy van! a bal-és a szélsőbaloldalon.) Több kereszténységet és kevesebb farizeuskodást, s akkor rend és béke lesz az országban ! Rothenstein Mór: Több megértést! (Egy hang a szélsőbololdalon : Es szabadságtisztéletet !) Drozdy Győző: Fel kívánom hivni a kormányzat figyelmét egy tényre, amely talán elkerülte azt. A legutóbbi birói Ítéletekről lesz szó. En, mint akit a kurzusnak egy nyomasztó, gyilkos vádja alól a független magyar bíróság oldott fel, s aki a független magyar bíróságnak köszönhetem azt. hogy ma itt beszélek, mert a kurzus jóvoltából ettől elestem volna, kötelességemnek tartom, hogy a magyar bíróság tekintélyét és függetlenségét ezen felszólalásomban is megóvjam. Nem tudom, nem kerülte-e el a kormány figyelmét az, hogy az utóbbi időben külföldi lapok, még pedig nem A Jövő, nem a Bécsi Magyar Újság, amelyekből való citátumoktól tartózkodni kívánok, hanem egy szabad állam szabad férfiai számára Amerikában szerkesztett újság is miképen foglalkozik a legutóbbi birói ítéletekkel. Kérdezem a kormányzatot, hajlandó lesz-e intézkedni aziránt, hogy ezek ellen a külföldi sajtóorgánumok ellen, amelyek a magyar bíróság részrehajlását állítják s a magyar bíróságnak a kurzus szolgálatába való szegődését adják hirül, követségünk utján a büntető eljárás megindittassék ? Hogy mit írnak ezek a lapok, szemelvényül olvasok fel egy kis részt. (Egy hang jobbfelöl :: Müyen lap?) Az Amerikai Magyar Hirlap, polgári újság. Ez a lap »A magyar bíróság Ítélkezett« című cikkében foglalkozik a Népszava egyik munkatársának a toloncházról irt cikke ügyében hozott birói Ítélettel. A, cikkből a következőket olvasom (olvassa) : »Epen ezért egészen természetes, hogy a Magyar Hirlap egészen megcsömörölvén a magyar politikától, tudomást sem akar venni a piszkos politikai élet fejleményeiről. De így vagyunk mindannyian. Sirt a lelkünk, amikor az óhazái hirek tudomásunkra jutottak, vérzett a szivünk boldogtalan hazánkért, amikor a kurzista tevékenykedést olvastuk. De mégsem adtunk ennek kifejezést, mert nem akartuk, hogy a derék és hazáját forrón szerető amerikai magyarság megutálja a szülőföldjét. Most azonban megint olyan esetet olvasunk az óhazái lapokban, amit nem lehet hallgatással mellőzni. A magyarországi szociáldomokrata párt lapja, a Népszava, egy cikket közöl, melyben felsorolja a toloncházban uralkodó kurzus, illetve helyesebben fidsi-szigetbeli állapotokat. A cikk nagyjában a következő:« A cikket magát nem fogom felolvasni. Majd igy folytatódik a közlemény (olvassa): »Nos, kérdeni bátorkodom a lap olvasóközönségét, mit tett volna ilyen leleplezések olvasása után minden tisztességes kormány ? Ugy-e, vizsgálatot indított volna? Ugy-e, kihallgatta volna tanuként mindazokat, akiket a cikkíró állításainak igazolására bejelentett? Es ha a cikk állításai valók, a bűnös közegeket nyomban elcsapta volna és megbüntetésük végett átadta volna őket az ügyészségnek. Ha pedig a megejtett vizsgálat azt igazolta volna, hogy a cikk tartalma valótlan és ártatlanul vádol meg egy állami intézetet, akkor a cikkírót vonta volna felelősségre az állami ügyészség. De mert ennek minden tisztességes államban így kell lennie, egész természetes, hogy kurzusországban nem igy történt. Ott nem rendeltek el vizsgálatot a toloncház közegei ellen. Minek is? Hisz oly országban, hol a tömeggyilkosok, a rablók, a tolvajok, az útonállók, a kapcabetyárok, az utcai verekedők, a panamisták nemcsak hogy büntetést nem kapnak, hanem... « — itt kénytelen vagyok néhány sort mégis csak kihagyni, mert nem akarom, hogy az egész nyilvánosságra kerüljön — (Zaj balfélöl. Továbbolvassa) : »... hanem egy kis éheztetésért, egy kis rugdosásért, egy kis korbácsolásért, egy kis botozásért, egy kis derékszíjazásért, egy kis puskatusozásért igazán nem érdemes holmi vizsgálatfélével az emósztőszervek nyugodt működését zavarni. De mert a cikkíró szocialista, hát perbe kellett őt vonni. Most volt a tárgyalás a kurzusbiróság előtt. A cikkíró nem kevesebb, mint 65 tanút jelentett be állításai igazolására és kérte ezeknek kihallgatását. Előadta, hogy a tanuk testén még ma is ott pirosodnak és kéklenek azok a hurkák,,