Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-76

Á nemzetgyűlés 76. ülése 1922. évi december hó 20-án, szerdán, 193 lező a szemvizsgálat vagy a védhimlőoltás stb. Ezt a kötelező vérvizsgálatot az elkövetkező generációk testi és lelki épsége érdekében feltétlenül szükséges­nek tartom. Vidéken a járások székhelyein laboratóriumo­kat kellene létesíteni, ahol az Emiltett vérvizsgála­ton kívül minden egyéb bakteriológiai és vegy­vizsgálatot is végezhetne a járási tisztiorvos. Sajnos, ez a nagyfontosságú intézmény a mul­takban is hiányzott ; ennek hiányát az orvosi gya­korlatban rendkívül nagy mértékben megéreztük és megsínylettük. Őszintén megvallva, dacára annak, hogy erre ma hatványozott mértékben volna szük­ség, még sem bizom abban, hogy ilyesmi a közel jövőben létesülni fog, mert ismerem a magyar men­talitást, a magyar gondolkodást, amely az egészség­ügyet mindig csak mostoha gyermekként kezelte, arra soha áldozni nem volt hajlandó és ma talán financiális okokból nem is képes erre. Maradiságunkat egy példával leszek bátor illusztrálni. Közvetlen a háború előtti években Né­metországban már egész intézetek léteztek, ahol a rádium csodás gyógyeredményeivel kísérleteztek és ahol akkor már ezen a téren nagyszerű eredmények­ről számoltak be, ainikre nálunk a rádiumot még csak hiréből ismerték. Mindez pedig azért volt így, mert a magyar állam a gyógytudományok fejlesz­tése érdekében áldozatokra kapható és hajlandó nem volt, dacára roppant gazdagságának, melyről — sajnos — csak akkor tudtunk magunknak igazi fogalmat alkotni, amikor abból a nemzeti vagyon­ból annyit kellett leadnunk hitvány hullarabló szomszédainknak a Jászik és Károlyi Mihályok jóvoltából. (TJgy van ! a jobboldalon.) Leszek bátor egyúttal rámutatni arra a hely­telen felfogásra, amely az illetékes köröket még ma is irányítja és vezeti akkor, amikor a járásorvosok hivatásáról, hivatásuk fontosságának és természe­tének elbírálásáról van szó. A járásorvost különösen a közel jövőben semmi esetre sem szabad holmi praxisból élő gyakorlóorvosszámba venni. A járás­orvosnak kimondottan tisztiorvosnak kell lennie, akinek a feltétlenül szükséges és sürgősen szorgal­mazandó faj védelmi politikánk kialakulása alkal­mával rendkívül fontos feladatai lesznek. Feladata lesz az összes egészségügyi és higiéniai intézkedések, a gyógyszertárak, az egészségügyi személyzet, stb. állandó ellenőrzése, továbbá a járások székhelyén feltétlenül és mulaszt hatatlanul létesítendő bak­teriológiai és vegyi laboratóriumok vezetése s azután különösen a csecsemő- és gyermekvédelem érdekében létesítendő intézmények vezetése és ellenőrzése, ami mellett természetesen praktizálni semmi esetre sem lesz képes. Vagy pedig tekintsük őt továbbra is gyakoilóorvosnak, de akkor merem állítani, 20 évi tapasztalat után, hogy az egész vidéki fajvédeiem kútba esett. Figyelmébe ajánlom ezeket már e helyen is mindazoknak, akiknek mód­juk- és hatalmukban lesz, ebben a nagyfontosságú kérdésben határozniok. De nemcsak az orvostudománynak, sok egyéb más tudományos ágnak az istápolására sem volt NAPLÓ VU. meg a békebeli kormányokban a kellő fogékonyság és érzék. Sokat lehetne erről beszélni, de jelen fel­szólalásom keretén belül nem óhajtok erre kiter­jeszkedni, hanem, ha már a vérbajról beszéltem, akkor egyet mást meg kellett volna jegyeznem társadalmi életünk egyik legszörnyűbb kloakájá­ról, a prostitúcióról, amelynek taglalása azonban itt nem lesz alkalomszerű. De a vérbaj kérdésének kapcsán röviden érintenem kell az ifjúság védelmének témáját is. Uyanis rá kell mutatnom közoktatás­ügyünknek egynéhány ósdiságára és hibájára, örömmel halljuk, hogy a t. kultuszminíster ur az elavult középiskolai tantervet megreformálni ké­szül. Ezen alkalommal leszek bátor a t. kultusz­miníster ur figyelmét egy rendkívül nagyfontosságú momentumra felhívni. A középiskolák VII. osz­tályában szerepel az egészségtan nevű tantárgy, amelyet az iskolai orvos tanít, illetőleg félig vagy épen nem tanít, vagy a gyermek egyáltalában nem tanulja, mert hiszen annyira semmibevett, mellé­kesnek tartott tantárgy, hogy senkisem tartja szükségesnek a vele való foglalkozást. A jelenlegi formájában tényleg ignorálható és a diákot sem érdekli, de méltóztassék csak azt a tantárgyat áttenni pl. a gimnázium VIII. osztályába, amikor már együtt vannak mind a serdülő ifjak és méltóz­tassék azt olyan tartalommal ellátni, mely annak a serdülő ifjú pszihéjének megfelel, annak a pszi­hének, amely épen abban a korban megy át a leg­nagyobb élettani változásokon, akkor merem állí­tani, hogy ez lesz a legkedvesebb tantárgya annak a nyolcadik osztályú gimnazistának, hiszen ennek keretébe lesznek beilleszthetők azok a tanok és tételek, amelyekre a serdülő ifjúságnak mint üd­vös és bölcs tanácsokra olyan rendkívül nagy szüksége van, mert először is gyökeres élettani vál­tozásokkal küzdő lelkivilágában megkapván a helyes irányítást, nem esik oly könnyen az érzéki élet sokszor oly súlyos abberrációinak áldozatául, másodszor megismervén a szexuális élet patológiai értelemben vett veszélyeit, azok az ő részéről mel­lőzhetők, elkerülhetők lesznek. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogyha ezt így behozzák és az ifjúságot ily érte­lemben kioktatják, nem is olyan sok idő múlva az ideg- és elmegyógyintézetek és tébolydák felére sem lesz szükség. Legfeljebb az újságoknak önző és lelkiismeretlen reklámorvosai fognak ránk or­rolni, ez azonban egyáltalán nem fontos, nekünk választanunk kell : azt akarjuk-e, hogy ennek a nemzetnek tisztavérü, épelméjű, épidegzetü fiai legyenek-e majd, vagy pedig holmi ideggyöngeség­ben, szexuális neuraszténiában, pszichopátiás bán­tál mákban szenvedő, fertőzött vérrel és gyönge elmével megátkozott korcs-ivadékai. (Ügy van l Ugy van !) Itt leszek bátor egy határozati javaslatot benyújtani (olvassa) : >>Tekintettel a tuberkolózis és a venereás vér­baj hihetetlen mérvű pusztítására, kérem a nemzet­gyűlést, utasítsa a kormányt, hogy 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom