Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-76
192 À nemzetgyűlés 76, ülése 1922. szenvedő honfitársaink vágyainak netovábbját, az integritást. Addig is valamit feltétlenül tennünk kell tüdővészes betegeink érdekében. Nézetem szerint lépjünk haladéktalanul összeköttetésbe és kezdjünk tárgyalást az olasz és a cseh kormányokkal, hogy részben lenn a Quarnerónál, vagy Lussin szigetén, részben pedig fenn a Tátra fenyves vidékének egy-két pontján adjanak legalább egy talpalatnyi menedéket a tüdővészes magyarságnak, ahova minden nehézség és vexálás nélkül juthatnának el az államnak legmesszebbmenő támogatása mellett az anyagilag kevésbé jól szituált és vagyontalan betegeinknek, ha kell, tizezrei is, mert ha már nekünk milliárdokat kell kiadnunk holmi itt ténfergő entente-missziókra stb., (Ügy van! a középen.) akkor ne sajnáljuk azt a — mondjuk — száz milliót a szenvedő, sinylődő, itthon csak továbbfertőző magyarság azon kolóniáira sem, amelyeknek megalapítása a nemzetre nézve egyenesen exisztenciílis kérdést jelent. Da én itt tovább is appellálok az állam áldozatkészségéhez. Odakint klimatikus gyógytelepeket,idebent gyermekmenhelyeket és szanatóriumokat a nemzet aprajainak és szenvedő nagyjainak ! Ragadjuk ki legalább a következő gsnerác ókat a biztos pusztulás karmai közül és segítsünk legalább azokon, akiken még van menteni való. Mert ha mindenki, aki még lelkén viseli valamennyire fajának, nemzetének jövőjét, át nem érzi, meg nem érti ezt a szózatunkat, akkor merem állítani, hogy ezeréves nemzetünk megcsonkított teste rövidesen nem lesz egyéb, mint egy feltartóztathatatlan és végleges feloszlásnak indult kadaver. Még valamit, t, Nemzetgyülés ! Ne méltóztassék következő pro porciómat lekicsinyelni. Tekintettel a rengeteg háborús és nyomorokozta nyavalyára, tekintettel a minden téren tapasztalható erkölcsi lezüiésre és az úgynevezett házasulandóknak sokszor hihetetlenül nagy mérvben meglazult lelkiismeretére, a házasságot csak előzetes hatósági orvosi vizsgálat után engedném meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Bírmennyire is msgfogyatkozott számban e nép, nyíltan kijelentem, hogy nincs semmi szüksége a nemzetnek holmi tuberkulózisban vagy vérbajban születendő ivadékokra, akiknek amúgy is rövid élete a mai nehéz viszonyok között nem egyéb ktvány vergődésnél és szenvedésnél, akiknek szervezete csak további fertőzéseknek képezi örökös forrását és akiktől eo ipso csak olyan ivadékok születhetnek, akiknél a testi és lelki defektusok csak hatványozott mértékben fognak mutatkozni. Egy másik nagy mértékben romboló kórra, az úgynevezett venereás vérbajra is rá kell mutatnom. Ennek a második patológiai szörnynek nem annyira a nyomor, mint inkább a társadalom tudatlansága, könnyelműsége, indolenciája, no meg aztán a világháború és a hosszú orosz fogság az igazi nevelőanyja. Ha ennek a rombolása nem is olyan szembeötlő, mint a tuberkulózisé, követévi december hó 20-án, szerdán. kezményeiben sokszor még borzalmasabb, átöröklés (hereditás) szempontjából pedig határozottan intenzivebb és veszélyesebb, mint a tuberkulózis, mert úgyszólván észrevétlenül terjed át nemzedékről nemzedékre, sokszor egy-egy generációt kihagyva és ami a legszomorúbb, előszeretettel tör az ember legnemesebb szerve, a központi idegrendszer, azaz agy és gerincagy épsége ellen, tehát a szellemi funkciókat, a lelkierőket veszélyezteti oly mérvben, amelyhez foghatót semmi más fertőző betegség sem képes még csak megközelítőleg sem produkálni. A vérbajban született gyermekek vizfejüségétől és idiotizmusától kezdve a serdült kor epilepsziás és skrofulózisos bánt almain keresztül egész a meglett korban sokszor minden előzetes szimptoma nélkül hirtelen és váratlanul fellépő súlyos ideg- és elmebánt almákig, a látóideg sorvadásáig, a gerincsorvadástól a paralitikus megbetegedésekig: legtöbbször ez az átkozott kór szerepel egyedüli kórokozó gyanánt. Megdöbbentő, hogy a békeidőkhöz viszonyítva a vidéken is mily óriási arányban grasszál ez a rettenetes kór. Olyan községekben, ahol a vérbaj azelőtt úgyszólván ismeretlen fogalom volt, ma ijesztő arányban rombol és pusztit, és hogy ennek milyen jelentősége van nemzetvédelmi szempontból, arról felesleges beszélnem, beszél helyettem a vidék egészségügyi statisztikája, beszélnek a vidéki orvosok és tegyenek erről szomorú tanúbizonyságot az élőhalottak tébo^ydáknak nevezett túlzsúfolt tanyái. Tekintettel arra, hogy a vérbaj a majdnem biztos átöröklés folytán az eljövendő generációk testi, de főképen lelki épségére olyan nagy és intenziv kihatással van, — mint már Emiltettem — a házasságot csak —• a t uberkulózisnál már Emiltett hatósági vizsgálaton belül megejtendő és negatívnak bizonyut vérvizsgálat után engedném meg. (Helyeslés jobbfelől.) Ebből a célból már rendelkezünk is egy megbizható metódussal, a Wassermann-féle vérvizsgálattal. Tenném ezt már csak azért is, mert ezáltal mintegy pressziót gyakorolnánk a társadalomra, melynél fogva legtöbben már előre önmaguktól is érdeklődnének vérelegyük állapota felől, miáltal számtalan esetben derittetnék fel akár a szerzett, akár az öröklött, de addig még minden tünet nélkül szunnyadó baj, melynek röviden végére lehetne járni még jókor, mielőtt t. i. a végzetes, u. n. következményes bántalmak jelentkeztek volna, illetőleg mielőtt az az utódokba átoltatott volna. Különben is az orvos elé kerülő súlyos ideg- és elmebántalmak 80%-ában, a belső bajok, a végzetes szembajok egész légiójánál minden esetben megejtik a vérvizsgálatot a diagnózis tisztázása céljából, csakhogy akkor már sokkal kedvezőtlenebb prognózis mellett láthatunk neki az eiedeti alapbántalom, vagyis a vérbaj gyógykezelésének. Én tovább mennék a kötelező vizsgálat terén, tekintettel különösen az úgynevezett háborús generációkra, én már az iskolákban rendelném el és ten. ném kötelezővé a vérvizsgálatot, mint ahogy köte,
