Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-75
170 À nemzetgyűlés 75. ülése 1922. évi december hó 19-én, hedden. szomorú árnyát igyekezzék minél hatályosabban visszariasztani, mert nagyobb az a nemzeti veszedelem, amelyet a tüdő vész baeillusai okoznak, mint a lefolyt világháború, összes vérvesztesége, és ez a betegség már 1908-ban az Ö3szes kulturállamok élére helyezte Magyarországot. Németországban legutóbb törvényjavaslat foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ha tudtunk mi a lepra, a kolera, a pestis, e ritkán előforduló fertőző betegségek ellen törvényt alkotni, azt hiszem, itt az ideje, hogy a tüdő vész elleni kötelező védekezésre vonatkozólag tegyük meg a szükséges törvényhozási intézkedéseket, (ügy van !) annyival is inkább, mert a statisztika bebizonyította ennek a védekezésnek óriási kihatását. Amikor New-York államban a tüdő vész ellen tervszerűen kezdtek védekezni — természetesen népnevelési reformot is értek ez alatt, a lakásügyek javítását, a tudás fegyverének terjesztését — mondom, New-York államban 1886-ban 44*2 ezrelék volt az elhalálozási arányszám, ez fokozatosan csökkent és 1909-benmár257ezrelékre apadt. Van szerencsém tehát a következő határozati javaslatot előterjeszteni ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Ezt rajtam kivül aláirtak Alföldy Béla, Barla-Szabó József, Czettler Jenő, Fáy Gyula, Görgey István, Hegyeshalmy Lajos, Horánszky Dezső, Kaas Albert, Krakker Kálmán, Mayer János, Mikovinyi Jenő, Patay Tjbor, Pesthy Pál, Putnoky Móric, Ráday Gedeon, Temesváry Imre és Zsitvay Tibor képviselőtársaim is. Ez a határozati javaslat a következőképen szól (olvassa) : »Tekintettel arra, hogy a tüdővész okozta elhalálozások száma napról-napra ijesztő mértékben emelkedik, a magyar faj pusztulásának meggátlása érdekében tisztelettel indítványozom, utasitsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy mielőbb terjeszszen be törvényjavaslatot a tüdő vésszel szemben szükséges és kötelező intézkedések és rendszabályok megtétele tárgyában.« (Helyeslés.) DrOZdy GyŐZŐ : A költségvetésben nyomát akarjuk látni. Rothenstein Mór : Mi is meg fogjuk szavazni, csak legyen magyar kormány, amely megcsinálja. Karafiáíh Jenő: Ezúttal nem akarok bővebben foglalkozni a gyermekhalandóság kérdésével, bár ezzel a kérdéssel ugyancsak sokat foglalkoztam. Mégis mementóképen a nemzetgyűlés szine előtt el kell mondanom újból, hogy Magyarországon ma is az a helyzet, hogy egyhónapos koráig több gyermek pusztul el, mint pl. Svédországban egyéves koráig. A legutóbbi statisztika szerint a lefolyt évben 132.901 elhalálozásból kétötödrész a hét éven aluliakra esett, vagyis 52.207, több az egy éven aluliak halálozási száma 38.733. Ne felejtse el senki sem ebben az országban, hogy itt száz koporsó közül harminckilencben ma is hét éven aluli gyermek fekszik, ebből a harminckilencből pedig huszonkilencben egy éven aluli csecsemő. Az elnéptelenedés szomorú problémájával is sokat foglalkoztam, nem akarom az idő előrehaladottsága miatt ezt most bőven tárgyalni, de mégis érdemesnek találom a t. Ház engedelmével a kérdést röviden megvilágitani. (Halljuk! Halljuk !) Ezt máskép megvilágitani, mint statisztikával, nem lehet. Az 1901—1905. években Magyarországon az élveszületések arányszáma 37'2 ezrelék volt. 1914-ben bizonyos csökkenés mutatkozott, 34*5 ezrelék, 1915-ben már csak 23*6 ezrelék, 1916-ban 16*8 ezrelék, 1917-ben 16*1 ezrelék, 1918-ban 13*8 ezrelék, 1920—21-ben csupán 8*7 ezrelék és 1922-ben a csökkenés már szinte végzetszerű arányban jelentkezik, 8*4 ezrelék. Némi vigasztalásul szolgálhat ugyan, hogy a legutóbbi három hónapban, július, augusztus és szeptember hónapokban némi emelkedést látunk, amennyiben az arányszám 11*7 ezrelékre emelkedett és vannak egyes megyék, pl. Nógrád megye, ahol 17*6 ezrelék, tehát az átlagon felüli, Fehér megyeben 17.7 ezrelék, Borsodban 18*7, Szabolcsban 24*8, a népszaporodás azonban egyes megyék, mint Somogy, már az átlagon alul marad 8 ezrelékkel és pl. Hont megy ében, amelynek egyik kerületét van szerencsém képviselni, már csak 8*4 ezrelékről beszélhetünk. Azonban ez mind semmi ahhoz képest, hogy a törvényhatóságokban milyen rettenetes adatokat talá lünk. Példa ul a szinmagyar Debrecenben csak 6*6, Győrben 6, Szegeden 5*5, Székesfehérváron 5*3, Miskolcon 3.1, Hódmezővásárhelyen 2*5 ezrelékről beszélhetünk az arányszám tehát mélyen az átlagon alul van, Pécsett 1*8, Budapesten 1*1 és Baján 0'4 ezrelék. (Mozgás.) Ezen a szomorú helyzeten feltétlenül segítenünk kell szociális javaslatokkal,amelyeket már régen tü gettem és ma is sürgetek. Az előző nemzetgyűlés már el is fogadta e tekintetben egy határozati javaslatomat, közben azonban hatályát vesztette ez, mert a nemzetgyűlés véget ért. Szükségesnektartom — mivel hatályát vesztette—újból előterjesztem, mert ez a javaslat legalább részleges orvoslást jelent. A következő határozati javaslattal járulok tehát a nemzetgyűlés elé (olvassa) : »Tekintettel arra, hogy teiüieti integritásunk visszaszerzésének egyik legjelentősebb és a jelenlegi súlyos körülmények között kétszeres fontossí ggal biró eszközét a céltudatos népesedési politika ban látom, javasolom, utasitsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy az anya-, csecsemő- és általában a gyermekvédelembe vonatkozólag sürgősen terjeszszen törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé.« (Általános helyeslés.) Franciaországban egy igen érdekes törvény van e tekintetben, amelyre már egyszer céloztam is, rámutatva arra, mennyire soviniszta alapon áll az. Ott ugyanis csakis a francia nemzetiségű nőknek, napszámosasszonyoknak adnak segélyt, más nemzetiségű nő pedig egyáltalában nem kaphat semmit. Franciaország különben 11 milliót irányzott elő erre a célra és külön gondoskodik a törvény arról, hogy a háromnál több gyermekes családok bizonyos szubvenciót kapjanak; például az ötgyermekes családapa 500 frank évi jutalomban részesül. Ugyancsak törvényjavaslatot terjesztettek elő a francia kamarában, amely szerint a gjrermektelen férfiakra évenként 30 frank adót
