Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-75

156 A nemzetgyűlés 75. ülése 1922. Prûpper Sándor : Kapnak sírhelyet. A sírhely-törvényt majd végrehajtják. (Mozgás a jobboldalon.) Szeder Ferenc : A mezőgazdasági bizott­ságok működésétől nem vagyok túlságosan el­ragadtatva. A mezőgazdasági bizottságok össze­tétele magábanvéve olyan, hogy a föld­munkások érdekei, törekvései ott nem ér­vényesülhetnek. Ezt annál hangsúlyozottabban jelentem ki, mert nem tapasztaltam, hogy ami­kor a mezőgazdasági munkásoknak a leg­nyomorúságosabb napszámbéreket fizették, csak egy pillanatra is akcióba lépett volna a mező­gazdasági bizottság, amikor azonban az adó­kérdés került napirendre, még a mezőgazdasági kamarák, a bizottságok szervei is azonnal ak­cióba léptek. Az egyik ilyen mezőgazdasági bizottság foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy mindenféle kifogásokkal visszavetik az igénylőket. Erről az ülésről szól a következő néhány sor (olvassa) : »Mezőgazdasági bizottsági ülés volt tegnap Szentesen. Hosszasan foglalkozott a bizottság a földbirtokreform most folyó végrehajtása körüli intézkedésekkel és elitéli a földbirtokosok ama kifogásait a tárgyalások során, hogy nagyon sok szentesi emberre rá akarják sütni a kommuniz­mus bélyegét, csak azért, hogy ne kelljen az illetőnek földet adni. Értesülésünk szerint a mezőgazdasági bizottság, mint amelynek hatás­körébe tartozik a kommunizmus idején egyes igénylők tanusitott magatartásának megállapí­tása, a legtöbb egyént, akit a földbirtokosok megvádoltak, tisztázott.« Erdélyi Aladár : Önmaga ellen beszél. Szabó Imre : Földet azért nem adtak nekik ! Halász Móric: Csak 35 ezer hold a határ, az mind parasztkézen van. Szeder Ferenc : Szentes határa 65 ezer hold. Ebben a városban tehát igényeltek földet és odáig már fejlődött a dolog, hogy az igényeket egyesek részére hosszas huzavona után meg­állapították, — amint azt ebből az ujságcik­kecskéből felolvastam — földet azonban még idáig sem kaptak. A földbirtokrendező bíróság kiküldött birája tárgyalta a kérdést, és a földmunkásokat, az egyszerű magyar embereket, akiket Nagyatádi minister ur a saját kijelentése szerint földhöz akart juttatni, elutasították azokra a birtokokra bejelentett igényükkel, amelyekre igénylést támasztottak és azt mondták nekik, hogy annak az uraságnak a földvagyonváltság révén úgyis le kell adnia bizonyos területet, amely a leg­szikesebb terület a város határában — Magyar­tés és Kistőke — és akkor majd onnan fognak az igénylők földet kapni. (Zaj.) Szomjas Gusztáv: Ki van zárva! Minde­nütt a legjobb földet adják. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Szeder Ferenc : Hogy másik eklatáns ese­tet említsek, ott van pl. a békéscsabai földigény­évi december hó 19-én, Tcedden. lők ügye. Ezek is hosszú hónapok, talán eszten­dők óta, mióta a földreformtörvény megszüle­tett, állandóan forszírozzák, hogy a Wenekheim­féle birtokból végre-valahára földhöz jussanak. A múlt alkalommal már Emiltettem, hogy a földbirtokrendező biróság ablaka elé állítottak gyermekeket, énekeltették őket és igy kérték a béresek a földbirtokrendező bíróságot, hogy ne vegyen el az uraságtól földet, mert mi lesz akkor velük, szerencsétlen béresekkel, stb. Ugy látszik, az éneklés használt, mert azóta már három tárgyalás is volt ügyükben, de arról, hogy földhöz jussanak, még ma sincs szó. Végignézhetjük az alföldi nagy paraszt­városokat mind, ahol elsőrendű fontosságú érdek volna az, hogy a földreformtörvény, ha meg­van, becsületesen végrehajtassák, és mégis min­denütt azt tapasztaljuk és azt látjuk, hogy bizony még birtokbahelyezésről, arról, hogy valaki letelepedhessék a saját kis földjén, szó alig lehet. Jól tudom, hogy ennek pénzügyi nehézségei is vannak, amint azt a másik oldal­ról is mondják. (Felkiáltások jobbfelöl : No látja.) Erdélyi Aladár: Szép a beismerés. Szeder Ferenc: Nagyon jól tudom, hogy a valuta leromlása mit jelent a birtokszerzés terén. Tudom azt, hogy bizony oly magas ára­kat állapítanak meg még a biróság utján is, hogy azokat kifizetni teljes lehetetlenség. Felelős helyről hallottam azt az abszurd tényt, hogy milliókban állapították meg egy-egy kataszteri hold földnek az árát. (Felkiáltások jobb felöl: Hol? Az Andrássy-uton !) Barabás Samu; Egy esetet! Erdélyi Aladár: Talán mint G-uttmann, osztrák koronában ! Szeder Ferenc : Hivatkozom Borsodszemere községre, ahol 25 kilogramm búzában állapítot­ták meg négyszögölenkint a föld árát; tessék ezt kiszámítani. Szomjas Gusztáv : Jó, de ez még mindig nem millió ! Szeder Ferenc: Egy kataszteri holdnál ez 400 métermázsát jelent. Barabás Samu: Negyvenet! Erdélyi Aladár : Számítsa csak ki, de ne hatványozottan ! Mikor egy négyzetölért 25 kg búzát kell fizetni... (Felkiáltások jobbfelöl : Az lehetetlen ! Ki van zárva!) Hát én tudom, hogy lehet, és felelősségem tudatában állítom. (Felkiáltások jobbfelol: Még házhely sem lehet! Még Buda­pesten se lehet!) Ez azt jelenti, hogy a vásárló négy négyzetől területért egy métermázsát fizet, és ha csak tízezer koronában számítjuk is a búza métermázsáját, négymillió koronába kerül ez a katasztrális hold. (Felkiáltások jobbfelöl: Hol?) Mondom, Borsodszemerén! (Egy hang a széhöbaloldalon : Tessék kiszámítani ! Felkiáltá­sok jobbfelol: Ki van zárva! Tévedés!) Másik helyütt megállapították az árat 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom