Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-75

A nemzetgyűlés 75. ülése 1922. évi december hó 19-én, kedden. 149 tátva, engedjék meg, hogy azt kérdezhessem, vájjon pénzünk mai esetleges viharos ingadozása mellett mit ér az a költségvetés, amelynek számszerű adatait már a legközelebbi jövő halomra döntheti azáltal, hogy koronánk nemzetközi helyzetében akár jó, akár rossz irányú változást idéz elő ? Igaz, hogy a költségvetésnek van egyéb jelentősége is, mint azok a számos lapok, amelyeket tartalmaz, s amint a túloldalról, különösen Strausz István t. képviselőtársam szokta nyilatkozataiban ismételten is hangoztatni : a költségvetés keretei és az azokban megnyilatkozó kormányzati szellem és programm legalább is olyan fontosak, mint maguk a szá madatok. Azonban ez is csak nagyjában igaz, mert amikor ezt a tételt felá Ilitj ' k, akkor megint csak figyelmen kivül hagyjuk azt, hogy a leGyőzőtt államok pénzei olyan lendületű ingadozásoknak vannak kitéve, amilyenekre a pénzügytan történetében nincs példa. Ma teljesen külön választ hatatlannak látszik a korona sorsa az összes programmoktól és tervektől, amelyeken a költségvetés felépült. Mert hiába vesszük fel abba a legkívánatosabb befektetések és reformok tételeit. Hiszen ha a, pénz értéke lesülyed, mondjuk, a felére, és lesülyed vele az egész bevételi rovat, akkor nem tudhatjuk, mi lesz a progra.mmal, mi lesz a tervekkel és mi lesz a reformokkal. (Igazi ügy van ! jobbfélől.) Az ilyen költségvetési vita, mint aminő az adott viszonyok közt is folyik, tulaj donképen nem egyéb, mint hadakozás a homályba burkolt jövő ellen, a vak véletlen hadakozása a sors ellen. En azonban most nem a valuta kérdéssel kivánok foglalkozni s nem akarom azt összefüggésbe hozni a költségvetéssel. A szempont, amelyre céloztam az, hogy ma ezernyi fontos, főképen külpolitikai érdek teszi kivánatossá azt, hogy összes viszonyainkat ne teregessük ki. Lehetnek olyan, a költségvetéssel összefüggő dolgok, amelyeknek per Ion gum et latum való tárgyalása — parlamenti tárgyalást értek — nem válik hasznára az országnak, (ügy van ! jobbfélől.) És itt kérnem kell, ne méltóztasnak félreérteni. En egyáltalában nem vonom kétségbe azt, hogy a nemzetnek valamennyi itt helyet foglaló képviselőjét nem a legteljesebb jóhiszeműség Vezeti az ország eminens érdekeinek megítélésében. De nem mindenkit vezet egyformán a tárgy alapos és kimerítő ismerete. Hazánk adott helyzetében pedig igen nagy, mondhtanám óriási nagy az a terület, amelyen tökéletes tárgyismerettel csak a kormány mozoghat. Minthogy a kormányt illeti s az ő vállain nyugszik a felelősség, neki kell ismernie az összes területeket is és ismételten hangsúlyozom, hogy vannak olyan területek és olyan kérdések, amelyekre vonatkozólag a szükséges és kívánatos tárgyismerettel egyedül a kormány rendelkezhetik. En ebből két konzekvenciát vonok le, t. Nemzetgyűlés. Azt, hogy ily zavaros állapotokban, ennyire rejtelmes jövendő küszöbén,, telve nemzeti aspirációkkal a jövőre vonatkozólag és egy lehetetlen békeszerződéssel a multunkban, ilyen helyzetben, a már Emiltett okokon kivül sem találom nemzeti szerencsétlenségnek azt, ha nincs költségvetés, és ha olyan kérdéseket, amelyeknek intézését nemzeti okokból rá kell bíznunk a kormány diszkréciójára, nem teszünk bár jóhiszemű, de esetleg káros hatású parlamenti diszkussziók tárgyává. Mivel pedig ez az eshetőség fennáll, én már most szeretném arra ösztönözni, arra kérni a t. Háznak valamennyi oldalát, hassunk oda és tegyük lehetővé azt, hogy a majd benyújtandó költségvetésnek bizonyos részei inkább a bizottságban tárgyaltassanak kimeritően, hogy mintegy élét vegyük azoknak a vitáknak, amelyek külpolitikai szempontból ma nem lehetnek kívánatosak. Kétségtelenül helyes és szükséges az állami pénzügyek legrigorózusabb ellenőrzése és a pénzügyminister megszámoltatása az állami kiadásokat és bevételeket illetőleg, de mint mondottam, tegyük ezt oly módon és oly határok között, ami az országnak mindnyájunk által hőn óhajtott érdekét szolgálja. T. Nemzetgyűlés S Nekünk itt ezen az oldalon igenis az a felfogásunk, hogy bármily népszerűtlenül, sőt az alkotmányos gondolkodásnak talán bántóan hango zék is, az a nézetünk, hogy abban a külpolitikai káoszban, mondhatnám anarchiában, amelyben egész Európa él és élünk mi is, a számtalan veszedelemben, amely minket környez, és súlyos társadalmi válságaink közepette bele kell mennünk abba, hogy a kormány diszkréciójának köre tágabb, keze lényegesen szabadabb legyen, mint volt akkor, amikor az állami élet egy rendezett, szinte mozdulatlan béke korszak vágányain egyenletes biztonsággal haladt. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem az ellenzék szempontja, de hogy ép pénzügyi politikánk mellett maradjak, be fogom igazolni önöknek azt, hogy azzal, hogy a költségvetéseket nem látunk és hogy zárszámadások nincsenek, pénzügyi kormányaink nemcsak hogy nem éltek vissza, hanem igenis a leggazdaságosabb és legtakarékosabb irányban igyekezték vinni az ország financiáit. Boldogult Wekerle Sándor legutóbbi pénzügyminist ersége idején nagy megilletődéssel jelentette ki, hogy az állam háztartásában olyan számokkal kell már dolgozni, amilyen számok már meghaladják az emberi fantáziát és amilyenekkel azelőtt csakis a csillagászati szám vetésben találkoztunk. Azt hiszem, Wekerle számai is alaposan lemaradtak azóta és most már valóban oly magasságokban járunk, amelyektől csak azért nem szédülünk meg, mert valójában nem is tudjuk azokat képzeletben átfogni. Ennek megfelelően természetesen állami számadásaink is nagy emelkedést mutatnak és olyan tételeket tüntetnek fel, amelyek a laikus emberben azt a gondolatot ébreszthetik, hogy itt valóban szörnyű pocsékolás, szörnyű prédálás folyik az állam j avaival. Hogy ez igy van-e, arról könnyen meggyőződhetünk, ha egymás mellé állítjuk a legutolsó költségvetések végeredményeit! 20*