Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-75
150 A nemzetgyűlés 75. ülése 1922. évi december hó 19-én, kedden. és azután némi átszámítási műveletet hajtunk végre rajtuk. Nagy-Magyarország kiadásai az 1914—15. évben 2"26 milliárd koronát tettek ki, az 1917—18. évi költségvetésé pedig 3 milliárd koronát tettek ki. Már 1920-ban az öt hónapra előirányzott 4"7 mil Hard korona kiadást számításba véve, az egyévi kiadás 12 milliárd koronát tesz ki, csupán csonka Magyarországra. A kiadások lavinája már az 1920—21. évi költségvetésben 20*2 milliárdra emelkedett és az 1921—22. évi Hegedűs-féle javaslatban meghaladja a 26*7 milliárdot. Ezek a számok borzalmas kritikáját adnák pénzügyi gazdálkodásunk leromlásának, ha ezek a számok alapos korrekturára nem szorulnának. Ezeket a számokat ugyanis nem fogadhatjuk el abszolút értékkifejező nek, és hogy nemzetközi értéküket megtaláljuk, át kell számitanunk őket és a legegyszerűbb, ha ezt a mindenkori zürichi jegyzés alapján svájci frankokra számítjuk át. Eszerint az 1920. évi kiadások 10 milliárdnyi összege 2'5 centimmel átszámítva — mert a költségvetés benyújtásának pillanatában igy állt a korona •— mindössze 250 millió aranykoronára zsugorodnék össze. Az 1920—21. évi költségvetés 20'2 milliárdnyi kiadása, ha az akkori jegyzést átlagosan 3 centimmel vesszük, 620 millió aranykoronára apadt. Az 1921 június havában benyújtott Hegedűs-féle javaslat 26"7 milliárdos kiadása 2"5 centimes korona mellett 670 millió aranykoronát jelent. Nem tudom, hogy a most benyújtandó költségvetés mit fog hozni, de a mi szempontunkból ez most nem is lényeges, hogy pontos számadataink legyenek, tételünket azért tovább vihetjük és azt mondhatom, hogy vegyünk fel egy tetszésszerinti számot és mondjuk azt, hogy most egy költségvetés van előttünk, soha nem látott számokkal és az összkiadás kitesz például 120 milliárdot. Rettenetes szám ez és azt a gyanút kelthetné, hogy ebben a kis szegény országban valami istenkisértő pénzpazarlás folyik. Ám a mai 0'22*75 centimos zürichi átszámítás mellett kiderül, hogy ez a 120 milliárdos kiadás nem jelent többet 280 millió arany koronánál, tehát alig felét annak, amit Hegedűs Lóránt előirányozott. Tudjuk, hogy ennek a változásnak sokféle oka van és nem is csupa örvendetes oka. Ám az okok közül csak a teljes rosszhiszeműség feledhetné ki azt, hogy itt egy határozottan takarékosságra, az igények végtelen lemérséklésére irányuló pénzügyi politika folyik, mely az egy év előtti 600 millió aranykorona kiadást a felére, 280 millióra apasztotta. Ezek a számadatok csak megerősítenek minket abban a bizalomban, mellyel a kormány iránt viseltetünk és megerősítenek a pénzügyminister ux iránti bizalomban, aki arra a roppant nagy munkára vállalkozott, hogy az adott labilis körülmények között a lehetőség szerint igyekezett megközelíteni az alkotmányos felfogás eszményi követelését és elkészítette s a Ház elé hozza a költségvetést, Ha már ennél az átszámítási mûveletné vagyunk, méltóztassék megengedni, hogy még néhány számadatot terjesszek a t. Nemzetgyűlés elé, és pedig, a kibocsátott állam jegy ékről. E téren is azt tapasztaljuk, hogy csak a laikus borzad meg valami vélt abszolút emelkedéstől, mert a valóság egészen másképen fest. 1921 végén még 25 milliárd értékű papírpénzünk Volt és ez az akkori átszámítással 207 millió aranykoronának felel meg. 1922 június végén forgalomban volt 33*6 milliárd korona mindössze 171*3 milliárd aranykorona értékben. Az idei év október végén 70 milliárd papírkorona volt forgalomban és ez már mindössze csak 154 millió aranykoronának felel meg. T. Nemzetgyűlés! Nem akarom továbbra is igénybe venni az önök türelmét ezeknek a száraz számadatoknak számára. Mint látni méltóztattak, itt egy kettős irányú mozgalom van. A számok egyre emelkednek, az értékek pedig egyúttal rohamosan csökkennek. Ebbe bizonyára igen-igen nagy része van annak az erőfeszítésnek, amelyet a kormány tesz, egyfelől az állami kiadások korlátozásában, másfelől azért, hogy a kártevő pénzszaporulatnak útját vágja. Én azt mondom, ha Európa lelkiismerete komoly mérlegelés tárgyává tenné . . . Halász Móricz: Nincs lelkiismerete! Dréhr Imre : ... ezt az itt vázolt jelenséget, akkor észre kell vennie azt a roppant nagy erőfeszítést, amely ezekből a számokból lüktet felénk, azt a nemes, heroikus törekvést, amelyet egy nemzet fejt ki azért, hogy igényeinek legáldozatkészebb lemérséklésével, önmegtagadásával és takarékosságával csonka életét folytathassa. Ha pedig Európa ezfc olvassa ki ezekből a számokból, akkor emberi képtelenség az, hogy tőlünk még jóvátételt követeljen! (Ugy van! TJgy van!) Mert magyarázhatiuk ezeket a számokat, ahogy akarjuk, kereshetjük ezeknek az Emiltett tüneteknek okait ott, ahol akarjuk, két számadatunk van, amit a homlokunkra szegezhetünk akkor, amikor minket még jobban sanyargatnak, még tovább csonkítani és fosztogatni akarnak, és ez a két adat a következő. (Halljuk! Halljuk!) Ennek az országnak egész állam jegyforgalma ma nem több 160 millió aranykoronánál, budgetjének évi kiadása pedig valahol a 300 millió aranykorona körül mozog. A béke elmúlt idejében is egy ország kolduslétének lehettek volna ezek a számadatok tanúbizonyságai, pedig, mint tudjuk, az áralakulás ma világszerte rosszabb, mint bármikor a béke éveiben volt. Mielőtt ezt a pénzügyi fejtegetést befejezném, még csak egyetlen megjegyzést óhajtanék tenni. T. Nemzetgyűlés ! Senkit nem óhajtanék korlátozni a birálat jogában, de arra viszont mindenkit figyelmeztetek és kérek, hogy ennek a jognak gyakorlásában mindenkor igyekezzék mindenki a lehetőségig óvatos és méltányos lenni.
