Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-75

Í36 A nemzetgyűlés 75. ülése 1922. területek, amelyek idegen országok kezében vannak, vagyis az elfoglalt területek már akkor oda voltak adományozva a térképen azoknak a népeknek, amelyeknek ma birtokában vannak. Horváth Zoltán ; Egy szóval ez nem az októbristáknak a müve volt! Fábián Béla : Mondom, ez az én barátom egy vezércikket irt akkor, a lucki áttörés idején, amikor láttuk, hogy mi készül s amikor nem bírtunk semmi hirt hazaküldeni, amely vezércikkben figyelmeztetett arra : magyar a magyar ellen tör ; nem veszitek észre, hogy minden embernek, aki a hazáját igazán szereti, meg kell feszitenie utolsó izomszálait, agyának teljes működési képességét csak azért, hogy elkerüljük azt a rettenetes katasztrófát, amely hazánkat fenyegeti ? S nekem hat hónap óta állandóan az eszemben van ez a vezércikk, hat hónap óta, amióta nézem ennek a parlamentnek a tanácskozásait és figyelem azt, hogy itt éhben a parlamentben mi történik. Megvallom egészen őszintén, hogy azért hallgattam szeretettel előttem szólott igen t. képviselőtársamnak a beszédét, mert végre itt volt egy beszéd, megüttetett egy hang, amely mindent egyetlen szemszögbe állított be : a magyar integritás szemszögébe. Ezzel szemben mindaz, ami itt történik, az ellentétek kiélesitése, mesterséges ellentétek felkeltése, csak egyet szolgál, azt, hogy itt ahelyett hogy minden akarat egy cél szolgálatába állíttatnék, a mentől kevesebb magyar politikája követtessék, az, hogy az egyik jó hazafi, a másik kevésbé jó hazafi, a harmadik rossz hazafi, a negyedik rosszabb hazafi és azután a legrosszabb hazafi, (ügy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelöl.) Bocsásson meg nekem ISI agy Ernő igen t. képviselőtársam, hogy mint fogadatlan prókátor kijelentsem, hogy az első, ami degusztált engem a parlament épületében és tanácskozótermében, az volt, hogy mikor megjelentünk itt a nemzetgyűlés üléstermében, akkor egy képviselőtársamat, akit nekem személyesen még nem volt szerencsém ismerni, akiről csak azt hallottam, hogy két kerületet hódított meg magának Beregben, s akiről csak azt tudtam, hogy Magyarország legnehezebb vidékén, a magyar határon, ruténlakta járásban volt 25 esztendőn keresztül magyar főszolgabíró, — s én, aki ismerem azt a vidéket és láttam odafenn azt a rettenetes helyzetet, amelyben az emberek tömege ott él, nem tudtam elképzelni, miként lehetséges ez — ezt az embert, akit két kerületben választottak meg, aki iránt tehát a nép ragaszkodással volt, olyan vádakkal illethették, amilyenekkel illették. S amikor ez az ember felállt és azt mondta, hogy megyek a Nemzeti öasinó zsűrije elé, miért nem engedi meg a belügy minister ur, hogy feljelentést tehessek vádlóim ellen, akkor a legelső napon láttam kétségbeesetten azt, hogy itt nem mindig és mindenben a haza érdeke az első, évi december hó 19-én, hedden. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) nem mindig é~ mindenben a haza érdeke a legfontosabb Nagy Ernő l Az csak cégér, mint a Krisztus köpenyege ! Fábián Béla *. . . . vannak fontosabb és más szempontok, amelyek csak egyes pártoknak fontosak. Nagy Ernő : A zseb az első ! Fábián Béla: Ezután néztem tovább, hogy itt mi történik, és láttam példának okáért azt, hogy mi állandóan jóformán pártkülönbség nélkül arra az álláspontra helyezkedünk itt a parlamentben, hogy minden embernek, aki ebben az országban rendet ós nyugalmat akar, teljes erejével szembe kell szállania minden felforgató törekvéssel, akár jobbról, akár balról. S mikor itt valamennyien hirdetjük a bolsevizmus elítélését és helytelenítjük a Károlyi-rezsim-nek azt a magatartását, hogy nem volt elegendő ereje és bátorsága akár fegyverrel is szembeszállani azokkal, akik itt a közrendet meg akarták bontani . . . Barthos Andor: Helyes! Horváth Zoltán : A munkapártnak kellett volna ! Barthos Andor : Nem voltam benn ! Fábián Béla: ...akkor egyik képviselőtársunknak szemrehányást tesznek amiatt, (Zaj.) mert állítólag — ő azt mondja, hogy nem — de annak idején Kun Béla vádolta meg azzal, hogy ő a lázitókkal és a rendbontó munkásokkal szemben fegyvert akart használni. Nem értem meg a kettősségét ennek a politikának, amely az egyik oldalról kívánja a lázitókkal szemben az erélyes rendszabályokat, a másik oldalról pedig be akarja feketíteni azt az embert, aki a lázitókkal és a lázadókkal szemben állítólag erélyes rendszabályokat alkalmazott. Nem értem ezeket a dolgokat és nem tudom megérteni azt sem, hogy amikor az egyik oldalról hirdetjük azt, hogy ha azokkal szemben, akik a kommün alatt a törvényeknek figyelembe nem vételével embereket akasztattak, bűnöket, gyilkosságokat követtek el, volt egy nemzeti felháborodás, amely minden amnesztiának az alapja, s ez teljes mértékben megérthető volt, — ugyanakkor egy képviselőtársunkkal szemben, aki nem azon az oldalon ül, hanem itt ül és mer liberális lenni, s aki azt mondja, hogy az a vád nem igaz, vádat kovácsolnak azért, mert állítólag terroristákat végeztetett volna ki — amire nézve azonban semmiféle bizonyíték fel nem merült — a kommün befejezése után. Megvallom őszintén, hogy nekem, aki Oroszországban jártam és szeretem az orosz^ népet, mert a legjobbnak tartom, de azt az orosz népet, amely el van nyomva ma is, amint el volt nyomva a cárizmus alatt, -^* mert méltóztassanak elhinni, hogy ugyanúgy voltak elnyomva a cárizmus alatt, mint ahogy ma vannak elnyomva, nincs semmi különbség, az orosz rezsim nem