Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-75

A nemzetgyűlés 75. ülése 1922. 12'5%-a az inasoknak analfabéta volt, akiket előkészítő osztályba kellett volna adni és a 62.000-ből csupán 15% végezte el az inasiskola harmadik osztályát. Az iparosifjuság szakképzése szempontjából különböző ipari ágazatoknak megfelelően ugy képzelem a dolgot, hogy a fa-, fém-, agyag-, szövőipari és a többi ágazatokban való kiképzésre kell megfelelő szakosztályokat felállítani és ilymódon részben magát a segédképzést is meg lehetne oldani ugy, hogy azok, akik ezt a hároméves ipari ismétlő szakiskolát eredményesen elvégezték, egyúttal segédi bizonyítványt kapnának. A mezőgazdasági középfokú szakoktatásról óhajtanék még röviden beszélni. Bővebb indokolás itt felesleges, hiszen annyit beszéltünk e nemzetgyűlésen már arról, hogy agrárállamot jelentünk, tehát szükséges, hogy magát a földmivesnépet a szaktudásban minél intenzivebben kiképezzük. Ha e tekintetben kultúrpolitikai rendszertelenségünk jellemzésére egypár szót említek, azt azért tartom szükségesnek, hogy az aránytalanságokat egyes iskolai tipusok szempontjából feltüntessem. Nagy-Magyarországon őstermelő 62"5% volt, középfokú gazdasági szakiskolánk ezzel szemben egy sem. A lakosság 18%-a iparral foglalkozik, ezzel szemben csupán néhány középfokú faés fémipariskolánk Van, mig kereskedelmi iskolánk 60 van, holott az összes lakosságból a kereskedelemmel mindössze csak 3'6% foglalkozik. Ebből látjuk, hogy ha annak idején, amikor 60 középfokú kereskedelmi iskolát felállítottak, ennek helyébe, illetőleg ennek megfelelően ugyancsak ennyi középfokú gazdasági szakiskolát állítottak volna fel. gazdasági szempontból mindenesetre sokkal előbb állanánk, mint ahol állunk. A kisgazdák a régi Magyarország közbirtokából 46'49%-ot birtak és a társadalom kulturszükségleteinek legminimálisabb részével sem láttuk el őket. Szomorúan kell itt a nemzetgyűlésen megállapítani azt, hogy egyes kisgazda t. képviselőtársainkat, épen az ő falusi jóhiszeműségüket kihasználva, nem egyszer ugy aposztrofálták, mint a csizmás tudatlanságot, pedig hiszen nem a földmivestársadalom hibás ezért, hanem hibás a múlt kultúrpolitikája abban, hogy nem tudtuk egy olyan kulturfokra emelni az ő általános intelligenciájukat, mint ahogy történt ez pl. Dániában vagy Hollandiában. A gazdasági szakiskolák kérdését sürgősnek tartom és megoldásra ajánlom azt. hogy fölös gimnáziumainkból néhányat erre a célra átalakítsunk, oly képen, hogy volna négy polgári iskola és e fölé épitve, négyosztályu, középfokú szakiskola. Bátor vagyok erre vonatkozólag határozati javaslatot előterjeszteni, amely szerint (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a vallás- és közoktatásügyi ministert, hogy középfokú mezőgazdasági szakiskolák felállítására záros határidőn belül terjesszen a Ház elé törvény j a vaslatot. « A polgári iskolákról is kénytelen vagyok rövidesen szólni, különösen azért, mert ez az iskola a legmostohábban kezelt iskolák egyike. NAPLÓ VII. évi december hó 19-én, kedden. .131 Az 1868. évi XXXVIII. tcikk 67—68. §-ai a polgári iskolát a polgári középrend iskolájának célozták, és amint maga az iskola tervezője, Csengeri is mondja, mindazoknak az elemeknek, amelyek az elemi iskoláénál szélesebbkörü ismereteket óhajtanak szerezni, de magasabb tudományos pályákra menni nem akarnak, megfelelő általános műveltséget adjanak. Az 1868. évi XXXYIII. tcikk intézkedik arra nézve is, hogy 5000 lakost számláló községek, városok kötelesek felsőbb népiskolát vagy ha anyagi erejük engedi, polgári iskolát létesíteni és fentartani. Valósággal azt tapasztaljuk, hogy 50 éves múltjuk dacára a polgári iskolák nem fejlődnek; a köztudatban teljesen félreismerték ezeknek jelentőségét olyannyira, hogy jelenleg csonka Magyarországon mindössze 212 községi polgári iskola van. A polgári iskolát életképessége szempontjából jellemzi az is, hogy mindjobban tódul az ifjúság ezekbe az iskolákba. De a polgári iskolák kifejlesztését indokolja az 1920. évi uj középiskolai rendtartás is, mely szerint a középiskolák első osztályába való felvételre vizsgát kell tenni, és az ily módon elejtetteket, illetőleg a gyengébb elemeket mindenesetre elhelyezhetnénk a polgári iskolákban. Nekünk épen az a hibánk, hogy nagy tömegeket akadémikus pályára neveltünk. Ez tette lehetővé, ez eredményezte azt, hogy szaporítottuk a szellemi proletariátust, s a keresztény társadalom, amelyik hivatalnoki pályán helyeződött el, későbbi létszámtöbbletének túltengése folytán nem birta az értelmi középosztály feladatait teljesíteni. Ez tette lehetővé azt, hogy később azután a forradalmi időkben a társadalom gyengesége erőhöz juttatta azokat az elemeket, amelyeket progresszivisták, radikalisták, októbristák név alatt ismerünk, és ezek a függő helyzetben lévő, szinte gyámoltalan hivatalnokokat azután az ő demagógiájukkal teljesen szereplésen kívüli állapotba helyezték. A múlt hiányos kultúrpolitikája tette azt, hogy hiányzik a jelen viszonyok között egy vagyonos, keresztény gazdasági vagy kereskedelmi pályán elhelyezkedett középosztály. A köztudatban a gimnáziumot a lovassághoz, a reáliskolát a tüzérséghez, a polgári iskolát a gyalogsághoz hasonlították. Én szükségesnek tartom újból felhívni a kultuszkormány figyelmét arra, hogy épen a polgári iskolák számát, mint középfokú szakiskolák alsó tagozatát okvetlenül és minél sürgősebben szaporítsa. A kereskedelmi iskolákra nézve csak annyit akarok megemlíteni, hogy most, amikor négyéves tanfolyam szükséges, hogy a kereskedelmi pályára készülő ifjak alaposabb gyakorlati szakismeretekhez jussanak, és évi egy-két gyári kirándulást kevésnek tartok ahhoz, hogy jövő hivatásuk szempontjából kellő gyakorlati ismereteket gyüjthessenek maguknak. Ami a kereskedelmi iskolákat illeti, erre nézve megjegyzem, hogy nagy Magyaroiszágon több kereskedelmi iskolánk volt, mint Franciaorszá gban; Az egyetemekre nézve bátor volnék a kultusz-. 18