Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-75
130 À nemzetgyűlés 75, ülése 1922 sokat foglalkoztak a részletkérdésekkel, az egyes iskolák kérdésével. Itt van például a kisdedóvók ügye. Az 1891 : XV. te. 4. §-a a szülőknek kötelességévé teszi, hogy igazolják, miszerint gyermekeiket megfelelő házi gondozásban részesitik, ha pedig ezt nem tudják igazolni, kötelesek óvodába járatni a gyermekeket. E törvénynek 15. §-a pedig azt mondja, hogy mindazok a városok és községek, amelyek lakói évi 15.000 forint adót fizetnek, kötelesek kisdedóvót felállítani. Az 1912/13. évben 2229 óvoda volt, melyekben 21.471 kisdedet gondoztak. Ebben az évben az öt éven aluli gyermekek száma 1,342.889 volt. A kötelezően létesítendő óvodákból 26,771 hiányzik. Jelenleg csonka Magyarországon 920 óvoda és 40 menedékház van 3500 községben. Vannak olyan kulturközpontok is, ahol főiskola van, de óvoda nincs. Jól tudom, hogy a mai viszonyok között nem elsőrendű szükségletet jelent az óvodák létesítése, mindenesetre azonban különösen munkástelepeken, munkásnegyedekben fontosnak tartom annak biztosítását, hogy a munkáscsaládok a 3—6 éves gyermekeiket óvodába járassák, másrészt pedig szeretném elérni azt, hogy nemzetiségi vidékeken állítsunk fel óvodákat, hogy a nemzetiségi, idegenajku gyermekek már az óvodában megtanulják a magyar nyelvet. Meg vagyok győződve róla, hogy a magyar nyelv birtokában már az elemi iskolák osztályait is magyar iskolában végeznék, nem a nemzetiségi iskolában. Az elemi iskolákra nézve — sajnos — meg kell állapitanom, hogy kevés elemi iskolánk van és az 1868. évi XXXVIII. tcikk hiányos végrehajtása természetesen azt eredmé- ( nyezte, hogy most ott tartunk, hogy igen sok iskolára volna szükségünk s ezekre az iskolákra nincs fedezet. A másik mulasztás nézetem szerint az volt, hogy a békeidőben nem gondoltunk arra, hogy* az iskolákat államosítsuk. 1913/1914-ben a 16.929 népiskolából 3321 volt nemmagyar tannyelvű, csak 3502 volt állami és több mint 3501 volt a nemzetiségi egyházak kezében. A tanítók létszámából pedig mindössze 25% volt az állami és 16% a nemmagyar nyelvű iskolában tanított. Az 1913/14. évben 2,456.793 tanköteles gyermek íratott össze; ezek közül beiratkozott tényleg csak 2,114.919, de facto pedig csak 1,971.141 végezte az iskolát, ugy hogy körülbelül 20% nem járt iskolába. Ennek oka egyrészt természetesen az volt, hogy iskolahiány volt, másrészt pedig az, hogy az iskolai mulasztást nem kezelték olyan szigorúan, mint ahogy kellett volna. Az iskolatörvény az elemi iskolákra nézve azt mondja, hogy ezek az államnak hasznos és érdemes polgárokat neveljenek. A gyakorlati élet szempontjából szükségesnek tartom, hogy magát az elemi iskolai tananyagot is alapos reform alá vegyék. Az 1868. évi iskolai törvény azt is előirja, hogy minden iskolának legyen kertje. Hogyha végignézzük az iskolákat, évi december hó 19-én, kedden. vajmi kevés iskolánál találjuk meg a kertet, pedig ezeknek a kerteknek célja volna a gazdasági és kertészeti munkák gyakorlása. Darmstadtban 1828-ban kezdték el a kertiskolák kultiválását és rövidesen rá a német állam minden iskolájának volt kertje. Nézetem szerint erre nálunk is nagy súlyt kell helyezni. Az 1922/23. évi költségvetés 100 millió koronát irányoz elő iskolaépitési célokra. Ez természetesen kevés ahhoz, hogy a sok hiányzó iskolát felépíthessük, hiszen maga a pécsi építkezés körülbelül 40 milliót fog igénybe venni, úgyhogy ebben a költségvetési évben legfeljebb 10—15 uj iskolát építhetünk. Már pedig különösen az Alföld tanyavilágában és a határmentén szükségesnek tartom minél több elemi iskolának felépítését. A tanyai iskolák kérdését többféleképen lehetne megoldani. Igen helyesen oldotta meg ezt a kérdést Amerika és a finnek. A gyermekeket internátusos alapon hétfőn az egyes gazdák felváltva iskolába viszik, a gyermekek egyheti élelmiszert visznek magukkal, szombaton azután egy másik gazda visszaszállítja őket. Az internátusban naponta egyszer-kétszer meleg ételt kapnak. Ezt az internátusos megoldást nem tudom, hogy a mai, illetőleg a magyar tanyai viszonyok szempontjából alkalmazni lehet-e, de mindenesetre célszerű volna ezzel a kérdéssel foglalkozni. Ha pedig máskép nem oldhatjuk meg a tanyai oktatás kérdését, legalább is szükségesnek tartanám, hogy vándortanfolyamok révén valamennyire is pótoljuk ezeket a nagy mulasztásokat és az analfabéták számát legalább is valamennyire csökkentsük. A gazdasági ismétlőiskolákra nézve megjegyzésem az, hogy ezek általában csak papiroson vannak meg. Az 1902. évi tanterv szerint a földmives ifjaknak gazdasági irányú kiképzést kellene adni. Ez azonban a gyakorlatban tényleg alig látható, sőt a gazdasági ismeretek tanítására sincsenek megfelelő gazdasági szaktanitóink s végül hiányzanak a szükséges gazdasági eszközök, mint pl. a mintagazdaságok stb. Például a háború alatt volt 2217 gazdasági ismétlőiskola ; ebből mindössze 54 rendelkezett a gazdasági szakoktatáshoz szükséges gazdasági területtel és egyéb gazdasági szakeszközökkel. A földmivelésügyi minister ur a közelmúltban utasítást adott ki a községi elöljáróságoknak és a főszolgabiráknak, hogy a földreform keretén belül gondoskodjanak arról, hogy ilyen gazdasági ismétlőiskolák céljaira megfelelő földterület biztosittass ék. Igen helyes és üdvös intézkedésként kell ezt itt megemlíteni. Az általános ismétlőiskolákat teljesen be kell zárni és nézetem szerint legalább is minden járásban egy minta-gazdasági iskolát kell minél előbb felállítani. (Helyeslés.) Épugy az ipari ifjúság szakoktatása szempontjából szükségesnektartom az ismétlőiskoláknál külön, komoly ipari szakiskolák felállítását. 1918-ban például 148,000 inasból mindössze 62.000 járt iskolába,
