Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-75
A nemzetgyűlés 75. ülése 1922. a tehetség és a közélet irányitásában a jövő értelmi osztálya mindenesetre produktívabb alapon vehet részt. Bethmann-Hollweg kiadta a jelszót: »előre a tehetségekkel!« Nekünk is ezt a jelszót kell szem előtt tartanunk, hogy a tehetségek érvényesülését minden vonalon minél jobban biztosítsuk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A jövő nevelésben elsőrendű kultúrpolitikai feladat a nemzeti jelleg biztosítása. Ennek három feltételét látom szükségesnek: az egységes köznevelés, a nemzeti érzés ápolása és végül az ifjúság megvédése az internacionális szellem ellen. Az egységes köznevelés egységes művelődést biztosító programmot kivan. Nálunk az Emiltett mulasztások miatt hiányzott az egységes köznevelés. Nélkülözhetetlennek tartom, hogy mielőbb egységes köznevelési törvényt alkossunk, hogy ezzel köznevelésünket minden vonalon egységesen szabályozhassuk. Vass József minister ur mint közoktatási minister 1921 december 19-én a testnevelési törvény tárgyalásakor a következőket mondta (olvassa) : »Hangsúlyozni kívánom, hogy ez a testnevelési törvényjavaslat tulajdonképen egy kiszakított része annak a készülőben lévő nagy közoktatásügyi reformtörvényjavaslatnak, amelyet eddig a parlamentnek sürgősebb dolgokkal való elfoglaltsága miatt nem tudtam a t. Ház elé hozni.« Hogy iskoláink egyoldalú intellektualizmusát megóvhassuk, hogy a közgondolkozást irányithassuk, hogy a köznevelést, a nemzeties önismeretet, a felelősségérzetet kifejleszthessük, ehhez kétségtelenül szükséges a köznevelési törvény megalkotása. Azt hiszem, a törvényhozás minden tagja bármely időben szívesen fogja fogadni az egységes nevelést célzó köznevelési törvényt, amellyel kapcsolatban természetesen szükséges gondoskodni a köznevelési felügyelet megszervezéséről is. A nemzetnevelés tervszerű, következetes és kitartó munkáján fordul meg fajunk jövője. A nem+eti szellem fejlesztése nemzeti erősödésünket jelenti és ha társadalmunkat nem hatja át a történelmi idők patinás szelleme, kétségtelen, hogy ez már a dekadencia jele és az elmúlás veszélyét rejti magában. Köznevelésünkben a már Széchenyi által hangoztatott önismeretre való nevelést kell szorgalmazni, meg kell teremteni az irredentizmus leghatékonyabb pedagógiáját. Iskoláinkban minden tantárgy, a magyar nyelv, történelem, irodalom, földrajz, gazdaságtan csak egy tengely körül foroghat: az integer Magyarország körül. (Helyeslés balfelöl.) A magyar nemzeti vonatkozásokat bele kell vinnünk az iskolai élet legparányibb megnyilatkozásába is, hogy lássuk mindenütt a hazafias szellem megnyilvánulását. Cserti József : Es a B-listás tanítókat visszavenni ! Bodó János : A magyar irodalom- vagy történelemórán nemcsak oktatni kell az ifjúságot a hazafias érzésre, fontos érdek, hogy az iskolai nevelés keretén belül a hazafias szeileévi december hó 19-én, kedden. 127 met az ifjúságban minél intenzivebben fejlesszük. Nevelésünk rendszerének egyik mulasztása, hogy nem gondoskodtunk a múltban arról, hogy ifjúságunkat az öntudatos honpolgári nevelésben részesítsük. Már Szókratész hangoztatta, hogy az állampolgári készségnek tudáson kell alapulnia Plató az állampolgári nevelést az állami épület legfontosabb pillérjének nevezte, Arisztotelész pedig valamennyi állampolgár részére követelte a törvényekből és a jogból való kioktatást. Jól tudjuk, a rómaiaknál a 12 táblás törvényt minden gyermeknek kívülről kellett tudnia. Ezután hosszú pauza következett, amelyben a honpolgári neveléssel nem foglalkoztak. Ujabban a francia forradalom egyik elvi vívmánya: a népakarat érvényesülése vetette fel a honpolgári nevelés kérdését, amelynek a mai viszonyok között, midőn a demokrácia, a jogkiterjesztés keretén belül a polgárságnak az állami életben aktiv szerepe jut, fokozott jelentősége van. Az állampolgári nevelés gondolatát igen helyesen jelöli meg egyik irónk. Szerinte a nevelés gondolata az a gondolat, hogy a jövő nemzedéket, a jövő állampolgárát már egészen fiatal korától kezdve kell nevelni, ki kell oktatni a nemzeti közösséget szimbolizáló államjogi tudásra, de viszont az állami tudáson felül szisztematikusan ki kell oktatni arra, ami arra neveli, hogy az állami közösség gondolata nemes és hazafias tettekre késztet. Sohasem tartottam aktuálisabbnak ezt a kérdést komolyan tárgyalni, mint a mai viszonyok között, amidőn társadalmi és politikai szempontból nagy szükségét látom annak, hogy a honpolgári nevelést az ifjúságnál intenziven bevezessük. Jói tudjuk, hogy az utolsó évtizedekben a destrukció, a demagógia az úgynevezett felvilágositó munka révén megbolygatta a lelkek egyensúlyát, megtévesztette az ifjúságot és a hazafias eszméktől, Isten imádásától eltávolította. A népjólét megteremtésének hangzatos jelszava alatt megtévesztettek nagy tömegeket és a fürge demagógia különösen a zavaros, válságos időkben ütötte fel fejét, hogy a közszellemet szisztematikusan készítse elő a maga eszméi számára. Jogokat hangoztatott, hangsúlyozván, hogy jogállamban vagyunk, de ettől a demagógiától sohasem halljuk a jogok mellett hangsúlyozni a kötelességeket is. Szerintem tehát a demokrácia korszakában, amidőn a jogkiterjesztéssel a polgárság mindig nagyobb tömegeit juttatjuk aktiv polgári szerephez, egyedül a honpolgári nevelésnek gyakorlati bevezetése teszi majd lehetővé, hogy az ifjú nemzedék mint öntudatos polgár lépjen ki az életbe, hogy helyes gyakorlója legyen jogainak, de egyúttal öntudatos végrehajtója legyen azoknak a kötelességeknek, amelyeket a haza tőlük elvár. A németeknél II. Vilmos császár már 1889ben hangsúlyozta egy_ kabinetrendeletében, hogy
