Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-75
128 A nemzetgyűlés 75. ülése 1922. őt már régebb idő óta foglalkoztatja az a gondolat, hogy az iskolát felhasználjuk arra, hogy szembeszálljunk a nemzetközi és kommunista eszmék terjesztésével. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az iskola padjain a pártpolitika kérdésével foglalkoztassuk az ifjúságot, hanem arra kell törekednünk, hogy a nemzeti létünket alapjaiban megingatni szándékozó nemzetköziséggel mindenkor erélyesen szembeszálljunk. Vanczák János: Sokat használt ez Vilmosnak. Bodó János : Hogyan van beillesztve tantervünkbe az állampolgári jogok ismertetése ? Az 1868. évi népiskolai törvény az elemi iskoláktól megköveteli, hogy a polgári jogok és kötelességek röviden ismertessenek. A felső népiskolákban a hazai alkotmánytan tanítása, a polgári iskolákban a közjog, magánjog és váltójog alapismereteinek tanítása kötelező, azonban a tanítóképzőkben csupán csak az alkotmánytan tanításáról történik intézkedés. Az elemi iskolai tantervi utasítás az alkotmánytan tanítását, mint kiválóan fontos feladatot, az ismétlőiskolákra, ifjúsági egyesületekre bizza. Sajnos, a gyakorlatban e tekintetben semmiféle tevékenységet nem tapasztalhatunk. Egyedüli módja tehát az állampolgári nevelésnek, ha ezt intézményesen, kormányi utón eszközöljük. Evégből bátor vagyok beterjeszteni a következő határozati javaslatot (olvassa) : »Utasítsa a Nemzetgyűlés a vallás- és közoktatásügyi ministert, hogy a nemzetnevelési szempontból nagyfontosságú állampolgári ismeretek rendszeres, intenzív iskolai oktatására záros határidőn belül tegye meg a szükséges és megfelelő intézkedéseket.« (Helyeslés jobbfelöl) T. Nemzetgyűlés! Sohm Rudolf, ez a hires európai tudós, »Római magánjog« című munkájában a következőket mondja (olvassa) : »Miként az egyes ember közössége Istennel az erkölcsi rend alapja, azonképen az egyes emberek közössége a népével a jogrend alapja. A jog és erkölcs szorosan összefüggenek egymással.« Ebből az igazságból megállapítható, hogy a honpolgári nevelés jogi részével szoros összefüggésben áll az erkölcsi, vallási nevelés. A kettő együtt adja meg azután a tökéletes nevelést. Felemlitem itt, hogy az iskolai hittan, erkölcstan tanitásának rendszere nem felel meg az iskolai ifjúság értelmiségi fokának. Szükséges, — és ezért fel is hívom a kultuszminister ur figyelmét rá — hogy az egyházi hatóságokkal érintkezésbe lépve, tegye lehetővé, hogy a gyakorlati életnek és az egyes ifjúsági kategóriák értelmiségi fokának megfelelően, a vallástan egyes osztálybeli tankönyvei minél előbb átalakíttassanak, másrészt pedig gondoskodás tárgyát képezze a tanítóknak az erkölcsi nevelésre való rászoritása, hogy a tanitók az oktatás keretén belül magával az erkölcsi neveléssel is behatóan foglalkozzanak. Az iskola reformjára áttérve, az elemi iskola évi december hó 19-én, kedden. fölé van építve az ismétlőiskola, amelynek gazdasági, ipari, kereskedelmi, kertészeti szakiskolai típusát képzelem el. Ezek fölé épülnek az ifjúsági egyesületek a 15—21 éves ifjúság számára, a népművelési főiskolák 18—24 évig, e fölé pedig a népakadémiák felnőttek oktatására. A középiskolák, polgári iskolák fölé épülnek a különféle középfokú szakiskolák : a mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi, bányászati, erdészeti, vegyészeti, építészeti stb. szakiskolák. Azután vannak a reáliskolák és gimnáziumok, ezek fölött pedig a tudományos főiskolák. Az iskolák reformjára vonatkozólag bátor volnék felhozni, hogy szükségesnek tartanám, hogy a középiskolák négy alsó tagozata, illetőleg a reáliskola és a gimnázium nyolc osztálya végeredményben egyenjogusittassék. Ennek jelentőségét megadja az a körülmény, hogy a mai viszonyok között 10 éves korában van arra utalva az ifjú, hogy pályát válasszon, mert hiszen határozott irányzatot adó iskolába kell lépnie. Epen ezért szükséges volna — miként ez a nyugateurópai államokban már meg is van —, hogy a gimnázium négy alsóbb osztályában a latin töröltessék. Fontosnak tartom itt megjegyezni, hogy én célszerűtlennek tartom ugy a magániskolák, mint a magánvizsgálatok intézményét, és ezért szeretném, ha maga a kultuszminister ur is foglalkoznék azzal, hogy ezeket a bizonyitványgyárakat szüntessék meg, s hogy minden tanköteles, iskolaköteles vagy iskolát végző ifjú a nyilvános iskolákban, állami, községi vagy felekezeti iskolákban személyesen, ténylegesen végezze tanulmányait Egy másik szükséges dolog, amire felhívom a kultuszminister ur figyelmét, a délutáni oktatásnak lehetőleg bevezetése. Tapasztaljuk ugyanis, különösen az utóbbi időkben, hogy az iskolai erkölcsök terén igen nagy lazulás van, főként azért, mert az az ifjú délelőtt kijővén iskolájából, egész délutánja szabad, ami az utcára készteti őt, az utcai nevelés pedig, tudjuk, erkölcsi szempontból milyen káros. Az iskolai reform szempontjából szükséges a tanitó- és tanárképzés reformja, valamint az iskolatípusoknak és azok tanrendjének reformja. Szükséges a tanügyi közigazgatás reformja is, a tanügyi közigazgatás egyszerűsítése, továbbá a kultuszministeriumnak a bürokráciától való mentesítése s fontosnak tartom a tanfelügyelői állásokra vonatkozólag az 1883. évi I. te. 8. §-ának módosítását is. Ez a szakasz ugyanis a tanfelügyelői minősítés szempontjából í mindössze tanítóképzői oklevelet kivan. Nézetem szerint erre a fontos hivatásra magasabb kvalifikáció volna szükséges, épen azért szeretném, ha a minősítési törvény módosításánál egyúttal a tanfelügyelői állás minősítése Js erősebb, szigorúbb) feltételekhez köttetnék. Örömmel vettem tudomásul a kultuszministeriumnak azt a tervét, hogy járási tanfelügyelői állásokat szerveznek. Ezekre régóta
