Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-71

$ A nemzetgyűlés 71. ülése 1922, évi december hó 14-én, csütörtöhön. az adójavasi átokkal volt ez alatt az idő alatt elfoglalva, azokkal az adójavaslatokkal, amelyek épen a pénzügyi adminisztráció konszolidációját szolgálták s amelyek valutánk megszilárdulására is kétségtelenül kellő hatást gyakoroltak. Az államháztartás továbbvitelének folytonossága érdekében tehát nem kerülhette el a kormány azt, hogy uj felhatalmazási javaslattal járuljon a törvényhozás elé, még pedig idejében és oly időtartamra, hogy ez a felhatalmazás az 1922/23, évi költségvetés törvényerőre emelkedéséig biztositsa a kormánynak a szükséges felhatalmazást. Egyébként van szerencsém tisztelettel jelezni, hogy maga az 1922/23. évi költségvetés tényleg kész, annak egyes részem most végzik az utolsó simításokat, úgyhogy előreláthatólag semmi akadálya sem lesz annak, hogy a pénzügyminister ur az indemnitási javaslat indokolásában is tett annak az Ígéretének, hogy még ebben az esztendőben a nemzetgyűlés elé terjeszti a költségvetést, tényleg meg is tudjon majd felelni. Mielőtt magának a javaslatnak meritórius részére áttérnék, fel kivápom a figyelmet hivni arra, hogy a rajtunk végig viharzott nehéz idők óta ez az első indemnitási javaslat, amelyben a kormány szakíthatott az eddigi kényszerhelyzettel és a felhatalmazás határidejéül már a rendes költségvetés törvényerőre emelkedésének idejét állapíthatta meg. Egyben ez az utolsó indemnitási javaslat is, amely még azzal a kényszerhelyzettel kellett hogy számoljon, hogy el kell térnie attól az alkotmányjogi alaptételtől, hogy egy felhatalmazási javaslat alapjául csak az előző évi rendes költségvetés szolgálhatMeg kell tehát állapi tanom és le kell szögeznem azt, hogy ez az indemnitási iavaslat ugy az államháztartás számadási rendje, mint az alkotmányos ellenőrzés szempontjából már az átmenetet jelenti, azt az átmenetet, amely az államháztartásban is hivatva lesz a háborús gazdálkodásról a békebeli gazdálkodásra áttérni s amely biztosítani fogja, h<>gy e tekintetben is visszazökkenhessünk a békebeli vágányokra, bár, saji!os,egyelore csak annak külső vonatkozásaiban. Ezek után áttérek magának a javaslatnak érdemi részére, t. i. a felhatalmazás mérvére és annak idejére, tartamára. Az előterjesztett törvényjavaslatban a kormány a felhatalmazást ugyanolyan mérvben kéri, mint amilyen m^rvü felhatalmazást az 1922 XVII- te. 1. és 2. §-ai foglalnak magukban. Felhatalmazást kér tehát a kormány kifejezetten arra, hogy a magyar állam területén az adókra és egyéb közterhekre vonatkozó összes érvényben levő vagy ezután hozandó törvényeket továbbra is érvényben tarthassa, hogy az ezen törvények alapján befolyó adókból és egyéb bevételekből az állami kiadásokat fedezhesse, és hogy a nem fedezhető kiadások fedezésére szükséges összegek megszerzésére hitelművelethez folyamodhassék^ még pedig olyan módon is, hogy az 1921: XIV. te. 19. §-ában foglalt tilalom ideiglenes felfüggesztése mellett az Országos Pénzügyi Tanács által esetről-esetre okvetlenül szükségeseknek jelzett összegek erejéig az állami jegyintézettől államjegyekben hitelt vehessen igénybe. Ami a kiadásokat illeti, tekintettel arra, hogy az 1921/22. évi költségvetés nem áll rendelikezésünkre, ezúttal is az 1921. évi költségvetési előirányzat keretei kell hogy irányadók legyenek. Magától értetődik, hogy minden bevétel és kiadás az 1922/23. évi költségvetésbe lesz befoglalandó és ezúton a nemzetgyűlés alkotmányos ellenőrzése alá vonandó. A kormány a felhatalmazást a javaslatban az 1922/23. költségvetési év végéig, vagyis 1923. évi június hó 30-áig kéri. Kétségtelenül jogos kritika tárgyává tehető vájjon indokolt-e az adott esetben a felhatalmazásnak teljes hat hónapra való megadása. Méltóztassanak megengedni, hogy ennek a kérdésnek fontosságára való tekintettel felhivjam a nemzetgyűlés figyelmét egynéhány olyan körülményre, amely a kérdés elbírálásánál kétségtelenül figyelembe kell hogy vétessék. Meg kívánom állapítani ugyanis, hogy nyolc esztendő óta ez lesz az első költségvetés, amelylyel a nemzetgyűlésnek módjában fog állani részleteden is foglalkozni. Meg kivánom állapítani, hogy ugyancsak ez lesz az első költségvetés, amely szerencsétlen megcsonkított országunknak mai tarthatatlan állapotához lesz kénytelen alkalmazkodni. Ennek a költségvetésnek a tárgyalása lesz, t. Nemzetgyűlés, tulajdon képen az első alkalom, amikor anemzit yülés törvényes jogait és kötelességeit a budget-jog szempontjából is teljes mértékben gyakorolhatja. Aminthogy ez lesz az első komoly teherprőbája annak, hogy a nemzetgyűlés tud e komoly akarattal és kemény elhatározással az állam mai szerencsétlen pénzügyi helyzetén csak valamelyest is lendíteni és hogy akar-e a nemzetgyűlés a sziszifuszi munkát végző magyar pénzügyministernek segítségére jönni kíméletet nem ismerő takarékossággal és a megváltozott viszonyokhoz való józan alkalmazkodással. Ilyen irányú komoly munkát és elhatározásokat vár tőlünk az ország akkor, amikor csonka Magyarország első költségvetését fogjuk tárgyalni. Ez a komoly és ránk nézve kétségtelenül sok tekintetben keserves munka megköveteli, hogy ennek az előirányzatnak minden egyes tételét a legalaposabb, a leglelkiismeretesebb és a legkíméletlenebb kritika tárgyávr tegyük. Mert ugy vélem, hogy elérkeztünk addig a pontig, hogy minden egyes ujabb tehertétel, amelyet vállalnunk kell, már ennek a- nemzetnek a húsába, a vérébe vág, annak úgyszólván exisztenciáját veszélyezteti. (Mozgás a jobboldalon) Kérdem tehát t. Nemzetgyűlés, nem kell-e ilyen viszonyok között ennek a költségvetésnek a tárgyalására hónapokat szentelnünk, főleg ha arra is gondolunk, hogy tulajdonképeli