Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-62
A nemzetgyűlés 62. ülése 1922. évi november hó 29-én, szerdán. 39 kezével és azt mondotta : kérem, ez nem politikai elit élt, hanem rovott múlt u, többször lopott. Megkérdeztem azután tőle magától, hogy hogyan is áll az ő dolga. Viszt elmondta, hogy soha sem lopásért, sem semmiféle ilyen bűncselekményért nem volt elitéivé, csak eljárás volt ellene orgazdaság címén, mert azzal gyanúsították, hogy gyanús körülmények között vett háromezer koronáért egy szőnyeget olyan valakitől, aki azt lopta. Minthogy beigazolódott, hogy az nem lopta a szőnyeget, megszüntették az eljárást azzal szemben is, vele szemben is. Miért került ez a Viszt mégis a fogolytáborba ? Azért, mert a felesége meg akart szabadulni tőle, mással akart együtt élni, volt valami rendőrismerőse s ezért Visztet egész egyszerűen internálták és meg van pecsételve a sorsa, mert akármilyen revíziós bizottság jön, annak a parancsnok azt az információt fogja adni, hogy ez rovott múlt u ember s igy nem fog tudni kiszabadulni (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Hébelt Ede: Méltóztassék megengedni, hogy egy másik esetet is felhozzak. Egy Ferencz Jőzsefné vagy Ferenczi Józsefné nevű asszony, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Biztosan zsidó I) aki nem zsidó, hanem keresztény asszony, ötvenhat éves, tüdőbeteg és vért köp s aldt onnan ismerek, hogy a fia le volt tartóztatva és közben kivitték Oroszországba és aki 200 és 300 koronás segélyekért járt hozzánk két éven keresztül, mert nem tudott miből élni, hiszen a fiát is táplálnia kellett. Most a fiát kivitték Oroszországba, a szerencsétlen asszony maga maradt s ennélfogva, állítólag azért, mert ruhákat adott el, — lehet, hogy nem egészen igy van, de ő azt mondja, hogy saját ruháit adta el —letartóztatták, mint munkakerülő csavargót, tizenöt napra elit élt ék, az itteni toloncházban tartották, azután vitték Zalaegerszegre egypár esztendei üdülésre. Propper Sándor : Ez a magyar szociális érzés ! Hébelt Ede: Ott van Zweig Ármin esete, amely az újságban is bent volt. Zweig Ármin egy szegény pincér s mikor odaállították a bíróság elé s megkérdezték, hogy miért van internálva már évek óta, azt felelte, hogy azért, mert cigarettát árult. A törvényszéki elnök és az egész bíróság csodálkozott, hogy ez hogyan lehetséges. Igaz, hogy nem volt trafikjoga, nem volt engedélye, de mégis hogyan lehetséges az, hogy mert cigarettát árul, azért kétesztendei internálás jár egy szegény pincérnek ? (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Fajvédelem !) Itt van egy vasutas esete, akinek öt gyermeke van s itt lakik valahol Budapest környékén. Ezt a vasutast a kommün után nem büntették meg, tehát nem követett el olyan cselekményt, amelyért megbüntethették volna. Valahogy azonban mégis Zalaegerszegre került. Utóbb kisütötték, hogy ez a vasutas cseh állampolgár, mert pozsonymegyei illetőségű. Erre azután kicserélték az illetőt és átadták Csehországnak. De neki öt gyermeke van itt, a felesége magyar asszony, van valami kis vagyonkájuk is itt a vidéken, Szlovenszkóban nem is tudott egy-kettőre elhelyezkedni, hiszen nem tud szlovákul, csak magyarul, ez a szerencsétlen ember visszaszökött. Újra lekapták, levitték Zalaegerszegre. Kérdem, hogy miért, mi ok van arra, hogy ez az ember évtizedeken keresztül Zalaegerszegen üljön és a családja, öt gyermeke, apa és családfent ártó nélkül maradjon ? Propper Sándor: Krisztusi szeretet! Hébelt Ede: Egy Német József nevű Népszava-terjesztőt Győrben mindjárt a kommün után lefogtak, mert a Népszava terjesztője volt. Levitték Siófokra, ott jól megverték és végeredményben szabadon bocsátották. Feljött Pestre s itt mindenki azt a tanácsot adta neki, hogy ne menjen vissza Győrbe. Azt mondta : miért ne menjek Győrbe, mikor semmiféle bűncselekmény nem terhel? Elment és újra letartóztatták, elvitték Zalaegerszegre s évek óta ott sínylődik, családja pedig apa nélkül van. (Zaj.) Elnök: Cendet kérek, képviselő urak! Hébelt Ede: A tökéletes lelki elhagyatottság állapotában vannak ezek a foglyok. Senki sincs, aki ügyeik intézésében ott segítségükre lenne. Most legújabban valami misszió-társulatot szerveztek, amelynek nagy eredménye is van, t. i. 70—80, vagy nem tudom hány fogoly meggyónt. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Én mondhatom, lelkesedném az egyházi funkciók iránt, ha az egyházi funkcionáriusok nemcsak az ilyen külső formaságokra (Mozgás.) helyeznének súlyt, hanem valóban segítségükre lennének ezeknek a szerencsétlen embereknek. Drozdy Győző : Azoknak a hatóságoknak kellene gyónniok. Hébelt Ede : Krisztus, amennyire lehetett, segítségére volt az elhagyatottaknak. Ott lent egy valóságos jogvédőirodát kellene felállítani, egy tribunus plebisi hivatalt kellene létesíteni, amely ezeknek a szerencsétleneknek ügyeit ellátná és érdekeiket védelmezné. Propper Sándor : Fel kellene oszlatni a tábort ! (ügy van ! ügy van ! a ssélsöbaloldalon.) Drozdy Győző : Hozzátartozik a rendszerhez, nem tudnak anélkül élni ! Hébelt Ede : A belügyminister ur azt mondta, hogy nekünk nincs Cayenne-ünk, ennélfogva szükségünk van erre a táborra. Kérem, ez a tábor rosszabb, mint Szibéria, rosszabb, mint Cayenne, mert azok, akiket Szibériába vagy Cayenne-be küldenek, ott szabadon beszélhetnek, azokat nem veszik körül spiclik és nem figyelik meg még azt is, hogy éjjel álmukban mit beszélnek. Propper Sándor: Cayenne-be bírói határozat alapján küldik az embereket, nem rendőri közigazgatási intézkedéssel! (Zaj és eílenmondások a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak !
