Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-62
40 A nemzetgyűlés 62. ülése 1922. évi november hó 29-én, szerdán. Hébelt Ede : A eárizraus utolsó stádiumában rnár Szibériába is bírói Ítélet alapján küldték az embereket ! Halász Móric : Én Szibériát kérdeztem, nem Cayenne-1. Szakács Andor: Ugy látszik, ez maguknak Szibéria! Szibériát csinálnak Magyarországból! Drozdy Győző : Ez nagy tájékozatlanság ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Hébelt Ede : Ha valaki kint izgató vagy kommunista s azután becsukják a börtönbe, vagy az internáló táborba, — sőt ezzel sem elégednek meg, nem elég a drótkerítés, hanem azon belül is külön fegyelmi barakkokba csukják őket, ahonnan nincs kimozdulás, — kérdem, hogy azok, akiket becsuknak, követhetnek-e el izgatást? Hiszen azért csukják el őket, mert kint izgattak. Ezeket is spiclikkel figyeltetik, minden szavukat feljegyzik olvanok, akik ezzel akarnak érdemeket szerezni a táborigazgatóság előtt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Garai Manó!) Propper Sándor : Garai Manó, a magyar igazságszolgáltatás pótléka. (Zaj.) Hébelt Ede : Az internálótábornak vezetése voltaképen kivetkőzteti az internáltakat férfiasságukból, gerincességükből. A gerinces internáltakat üldözik és azokat az embereket pár- I tolják, akik csuszó-mászóvá vedlenek át, mint ahogy az egyik tiszthelyettes mondotta ott valakire : nem tekintettem férfinak, egy másikra pedig azt mondta : ezt még kevésbbé tekintettem férfinak. Csuszó-mászóvá, besúgóvá, mindenfélévé válik az ember csak azért, hogy a szabadságát kivívja. Az a rendszer, amely ilyenné változtatja át az embereket, nem tartható fenn. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az internálótábornak — nem ugyan a mi felfogásunk szerint, de a t. jobboldal felfogása szerint — egy létjogosultsága lehetne talán, az, hogy azokat, akik a társadalmi és állami rendnek ellenségei, olyanokká nevelje át, hogy a mai társadalmi és állami rendben könnyebben elhelyezkedhessenek, hogy megszokják a munkát és hogy ezentúl— mondjuk — a mai rendszert ne gyűlöljék, hanem lássák, hogy az állam és a társadalom nekik nem ellenségük, hanem istápolójuk. (Zaj.) Elnök: Qsendet kérek! Hébelt Ede : Már most kérdem, lehet-e munkára lelkesíteni az embereket azáltal, hogy 75 korona munkabért helyeznek kilátásba nekik hetenként. Fog-e lelkesedni az az oda internált ember azért, hogy 75 koronáért, amennyiért egy fél kiló kenyeret vehet, dolgozzék reggeltől estig egy héten keresztül. De még ezt a 75 koronát sem kapja meg rögtön. Valami cserépedényeket készítenek ott és a fizetést ezért akkorra helyezik kilátásba, amikor ezeket a cserépedényeket eladják. Ez lehetetlen rendszer. Azok, akik az internálótábort vezetik és szervezik, nem értenek a szervezéshez és vezetéshez, nem értenek ahhoz, hogyan kell ezt megcsinálni. Még egyre szeretnék kitérni, tudniillik arra, hogy nem igaz az, amit a.kormány külföldön is terjeszt, mintha az internálás intézményét a Károlyi-rezsim hozta volna be. Az internálás intézménye a háború alatt hozatott be és a Károlyi-rezsim . . . Halász Móric; Kifejlesztette! Hébelt Ede: . . . nem rosszabbá tette a rendszert, hanem javította . . . Kállay Tamás: Jó rendszer volt! Végre valami érdeme van a Károlyi-rendszernek. Hébelt Ede: . . . tökéletesítette annyiban, amennyiben kimondta azt, hogy csak ininistertanács rendelheti el az internálást. Addig senkit nem szabad letartóztatni, míg a ministertanács nem dönt. Endre Zsigmond : Még egy szolgabíró is elég volt! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Hébelt Ede: Nem rendőrkapitány vagy rendőrbiró, hanem csak a ministertanács dönthetett. A ministerelnök urnák hódmezővásárhelyi nyilatkozatával kapcsolatosan olvashatták a megfelelő választ, hogy igenis, szó volt akkoriban valakinek internálásáról a ministertanácsban, de nevetve jegyezte meg erre az egyik minister, — különben a földmivelésügyi minister ur tudomással is bir erről — hogy akkor ugyanilyen alapon Bethlen István grófot is lehetne internálni. A ministertanács akkor éppen ezért elutasította azt az internálást, — nem tudom kiről volt szó. Ulain Ferenc : Wekerle is volt internálva ! Hébelt Ede : Az internálótábor rendkívül nagy mértékben árt országunk jó hírnevének. Nekem is volt alkalmam néhány külföldivel, többek között különösen egy angol férfival beszélni, akinek az országunk nagyon sok jót köszönhet. Ez az angol ur elmondta nekem, hogy ő Bethlen István grófnak is megmondta, még pedig legújabban, hogy Angolországban akármilyen vonatkozásban van szó Magyarországról, — ő rendkívüli jóakarattal viseltetik Magyarország iránt — mindig azt vetik fel, hogy fennáll-e még az internálótábor. Kérdem ezek után, hogy ilyen rendszert, ilyen internálótábort helyes-e fentartani? Bogya János: Az angolok nem ismerik a mi viszonyainkat. Kállay Tamás : Oroszországgal miért nem foglalkozik annyit Anglia? Ott ezrével akasztják fel most is az embereket. (Zaj.) Peidl Gyula: Valakiknek nagyon jó bolt lehet az internálás. Reisinger Ferenc : Majd megfordul még a kocka ! Elnök : A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. Ne méltóztassék itt semmiféle kockafordulással fenyegetni. Rassay Károly: Hiszen a kocka tényleg megfordulhat! (Nagy zaj.)