Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-62
38 A nemzetgyűlés 62. ülése 1922. évi november hó 29-én, szerdán. akarjuk fejleszteni és amikor 15 milliót ki akarunk adni a tudományra, ez nagyon szép, azonban ha ' a magyar állam nem tudja a bebörtönzött és az ' internálótáborban levő embereket még száraz kenyérrel sem ellátni és ha ezt azzal indokolja, hogy erre nincs pénz, mert a magyar állam szegény, akkor az én véleményem szerint először kenyérre kell azoknak adni, akik nem tudják ezt megkeresni, akiknek nem adatott mód és lehetőség arra, hogy száraz kenyérrel ellássák magukat. Mert én lemértem azt a kenyéradagot, amelyet ők a táborban kapnak : az 25 deka. Ez a kenyéradag — megvallom — nekem reggelire sem elég. Pedig ezek az emberek nem esznek mellé tejeskávét, hanem közönséges kávét kapnak, amely megint nem más, mint viz, egy kis izes viz. Cukor nincs benne, semmi más nincs benne. Ezek tehát annyi kenyeret kapnak egy napra, amennyi még reggelire sem elég, úgyhogy ezek az emberek az internálótáborban, de a fogházak- \ ban is, a legnagyobb mértékben éheznek. Ha a magyar államnak nincs arra pénze,- hogy ezeket a : foglyokat legalább kenyérrel ellássa, akkor akármilyen gyönyörű és szép legyen is a tudomány, a magyar államnak erre nem lehet áldoznia. Mert nemcsak azokról van szó, akik be vannak börtönözve, hanem az ártatlan hozzátartozókról is. Én szeretem a tudományt, fanatikusan szeretem, de még fanatikus abb an szeretem az embereket ; a bűnös embert is ! Ez a tolsztoji felfogás. Tolsztojnak nincs sok hive Magyarországon, de a tolsztoji felfogásnak abban igaza van : amig kenyérre nem telik az emberek számára, amig az emberek éhen pusztulnak, addig óvatosan kell kiadni a pénzeket akármilyen gyönyörű más célokra is. Az internálótábort megtekintették előttem ministerek is, Bethlen gróf, Ráday gróf és a mostani belügy minist er ur is lent voltak. Újságcikkek jeletek meg, amelyekben ezeknek a nagy embereknek látogatása után kijelentették, hogy mindent rendben találtak azinternálótáborokban. Én az utolsó három esztendőben meglehetősen nehéz és fáradságos munkát végeztem és mondhatom; sokszor, amikor rendkivül ki voltam merülve, arra gondoltam : milyen jó is lenne, ha végre-valahára internálnának engem, legalább Zalaegerszegen a jó levegőn kipihenhetném magamat. Mióta azonban láttam az internáló tábort, azóta elment a kedvem ettől. Végtelen piszok van ott, t. Nemzetgyűlés. Egyetlen lepedő nincs ott, piszkos matracokon hevernek az emberek, rongyos, piszkos takarókkal takaróznak, éheznek a szó legszorosabb értelmében, szinte árnyékokat lát az ember. Igenis, az internáló tábor nem más, mint éhenpusztitása azoknak az embereknek, akik éveken át ott vannak. Drozdy Győző : Lassú gyilkolás Ï Szeder Ferenc : Irtották máskor is a magyarokat, a magyar jobbágyokat ! Reischl Richárd: Kevés magyar van ott! Esztergályos János: Ha egy volna ott, akkor is meg kellene szüntetni. {Egy hang a szêhÇbaloldahn : Az a<pa gyilkosoknak nem kell megbocsátani ?) I Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Hébelt Ede : A testi kinok mellett, amelyeket ezek az emberek szenvednek, lelki kínzásokon is ; keresztülmennek. Farkas István : Csinálják a bolsevizmust Zalaegerszegen ! Hébelt Ede : Ha valakit elitélnek három esztendőre lopás vagy bármilyen más bűncselekmény miatt, akkor az Ítéletet megindokolják. Az elitélt tehát tudja, hogy miért Ítélték el és tudja, hogy három esztendeig, hat esztendeig vagy tizenöt esztendeig kell ülnie. Az internálásnál azonban nem olvassák fel az indokokat, az indokolás titokban marad, a rendelkezés háta mögött lappang s ennélfogva azok a szerencsétlen internáltak, akik ott vannak a táborban, egytől-egyig ugy érzik, hogy voltaképen nem tudják, miért internálták őket, ugy érzik, hogy valami nagy igazságtalanság történt velük. Klárik Ferenc : Elég volt egy névtelen feljelentés is az internáláshoz. (Zaj.) Hébelt Ede : Ezéit azután minden revíziós bizottság látogatásától várják, hogy kiszabadul; janak és mikor látják, hogy nem történik semmi, ! ez mindig jobban izgatja őket. Én beszéltem ott egész sereg emberrel, mind ázzál jöttek : nekünk nem segély kell, nem több táplálék kell, hanem az kell, hogy revideálják az ügyünket, hiszen nihcs ok arra, hogv itt tartsanak. Én meggyőződtem arról, hogy miért nem tudnak megfelelően működni azok a revíziós bizottságok, melyek Zalaegerszegen működnek s amelyekről a nemzetgyűlés tagjai olvastak a lapokban. : Egyszerűen azért nem, mert — hogy ugy fejezzem ki magamat — egyik kéz informálja a másikat. Az a belügyministeriumi hivatalnok vagy ügyész, aki lemegy, teljesen megbízik az internálótábor parancsnokának vagy helyettesének előadásában és ezzel meg van pecsételve az internáltak sorsa. Rupert Rezső: A Bach-korszak a szabadság eldorádó] a volt ehhez képest ! Hébelt Ede : Én lent voltam a táborban. Zalaegerszegen nem hoztam nyilvánosságra, hogy ott vagyok, de a főtá rgyalá son ez mégis nyilvá nosságra került és egész csomó ember jött hozzám a legkülönfélébb panaszokkal. Többek közt hozták azt a hírt is, hogy az internálótábor helyettes parancsnoka akkor, amikor én telefonon bejelentettem, hogy odaérkeztem és hétfőn ki fogok menni, kijelentette, hogy : majd fel fogom jegyezni azokat, akikkel ez a Hébelt beszélni akar és lesz gondom arra, hogy ezek itt üljenek egypár esztendeig. Egypár példával meg fogom világítani a helyzetet. Bementem a táborba és érdeklődtem egy Viszt József nevű internált sorsa iránt. Megvolt az információm, tudtam, hogy ez a Viszt József — legalább is információm szerint — teljesen ártatlanul került oda. Tôle magát ól is akartam hallani, hogy t ényleg hogyan áll a helyzet. Előre bejelentettem a parancsnoknak, hogy Viszt Józseffel I beszélni akarok. Erre a parancsnok legyintett «.,
