Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-62
A nemzetgyűlés 62. ülése 1922. évi november hó 29-én, szerdán. 37 egy bűzös, klozettnedvességtől csurgó sötét pincehelyiségbe vagyunk beszorítva, testet-lelket gyilkoló lokalitásba. Ha visszakerülünk az internáló táborba dr. Bokor kezei közé, akkor ez katasztrofális lenne reánk nézve. Magamra nézve inkább az önkéntes halált választom, mint a kilátásban lévő kínzásokat.« Ezek az emberek hét napnál hosszabb időn keresztül tartattak fogva és semmiféle gyors és komoly intézkedés szabadlábra helyezésük iránt nem történt. Nyolc nap múlva azután mindennapi közbenjárás eredményeként ezeket az embereket végre valahára szabadlábra helyezték. Egészen kétségtelen, hogy ebben az esetben egyflagráns bűncselekményt, a személyes szabadság megsértésének vétségét latjuk magunk előtt. Az igazságügyminister urnái eljártam és kértem őt, hogy a nyomozás és a megfelelő megtorlás iránt intézkedjék, az igazsá gügyminister ur azonban azt válaszolta, hogy itt felsőbb hatóságok avatkoztak a dologba és internálási eljárás van folyamatban ezek ellen az emberek ellen. Megjegyzem, az igazsá gügyminister urat a zalaegerszegi kir. ügyész informálta, természetesen teljesen helytelenül, mert akkor, mikor az igazsá gügyminister ur ezt a választ megadta, ezek az emberek már szabadlábra is voltak helyezve. Kérdezem, lehet-e flagránsabb esetet találni, amikor a személyes szabadságot megsértik, mint ezt az esetet, és kérdem, miért nem indul meg eljárás azok ellen, akikre ez a személyes szabadság megsértése visszavezethető. Az ember minden bizalma megrendül, ha a személyes szabadsággal ilyen könnyelműen bánnak a hatóságok. Általában sajnálattal és szomorúsággal látjuk, hogy mindenfelé így van ez. Rupert Rezsó': Angol divat ! Hébelt Ede: Fel akarom hozni azt, hogy a kir. ügyészségekhez a fehér terror hatása alatt különféle titkos rendeleteket intéztek a kormányok, az igazságügyministerek, — természetesen az igazságügyminister ur elődei. Ezek közül a rendeletek közül egyik azt mondja, hogy az Ítélet által szabadlábra helyezett vádlottakat az internálási eljárás megindítása végett —természetesen politikai ügyekben — át kell kisértetni a rendőri hatóságokhoz. Ezek a rendeletek egészen kétségtelenül a rendkívüli hatalommal kapcsolatosan bocsáttattak ki. Az indemnitási törvényben legutóbb kimondotta ez a nemzetgyűlés, hogy a rendkívüli hatalom alapján kibocsátott rendeleteket a kormány, illetőleg a kormány egyes tagjai be kell hogy mutassák a nemzetgyűlésnek. Kérdem, vájjon azokat a rendeleteket, amelyeket a kir. ügyészségekhez kibocsátottak és amelyek a kir. ügyészségeket arra utasítják, hogy szabadlábra helyezés helyett, tehát a törvényes eljárás helyett az internálási eljárás, illetőleg a közigazgatási eljárás lefolytatása végett a felmentetteket kisérjék át a rendőrséghez, nem lehetne-e ma már hatályon kivül helyezni ? Elvégre mégis csak abszurdum az, hogy a kir. ügyészség, amely egyfelől fellebbyaló hatósága a rendőrségnek, amely — azt lehet mondani — a jogállamot képviseli szemben a rendőrséggel és a rendőrállammal, ilyen titkos rendeletek hatása alatt szolgájává szegődjék a rendőrállamnak és — azt lehet mondani — felbujtó és segítő tevékenységet fejtsen 3d nemcsak az internálások körül, hanem az internálási rendelettel, és az interriálási hivatalos hatalommal való visszaélések körül is. Tisztelettel a következő interpellációt vagyok bátor előterjeszteni az igazságügyminister úrhoz (olvassa) : »Van-e tudomása az igazságügyminister urnák arról, hogy a zalaegerszegi éhségsztrájkból kifolyóan indult bűnperben felmentett öt vádlottat, akikre vonatkozólag hivatalosan megállapittatott, hogy internálásukat megszüntette már a belügyminister ur, hogy ezt az Öt embert a felmentő Ítélet parancsoló rendelkezése ellenére nem helyezte szabadlábra a kir. ügyészség, hanem átkísértette őket a zalaegerszegi rendőrségre, ahol piszkos, büdös pincehelyiségben éhezve, eljövendő atrocitásoktól remegve és öngyilkossági gondolatokkal foglalkozva, hét napnál hosszabb időn át voltak minden indok nélkül fogva ? Hajlandó-e az igazságügyminister ur a hivatalos hatalommal való visszaélésnek és a személyes szabadság eme nyilvánvaló megsértésének példás megtorlásáról gondoskodni ?« Drozdy Győző: Főtanácsosok lesznek! Hébelt Ede (továbbolvassa) : »Hajlandó-e az igazságügyminister ur elődei által a fehér terror hatása alatt a kir. ügyészségekhez intézett titkos rendeleteket a nemzetgyűlésnek bemutatni, vagy legalább haladéktalanul intézkedni aziránt, hogy azok hatályon kivül helyeztessenek és hogy a kir. ügyészségek felbujtó és segítő tevékenysége az internálások körül eg^yszer s mindenkorra megszüntettessék ?« Elnök : Az interpelláció kiadatik az igazságügyminister urnák. Szólásra következik ? Petrovits György jegyző: Hébelt Ede. Hébelt Ede: T. Nemzetgyűlés! Ma délelőtt, amikor az akadémiai javaslatról volt szó, ugy éreztem, hogy fel kellene szólalnom és egy nagyon rövid megjegyzést kellene tennem. Egészen kétségtelen ugyanis, hogy nekem, aki minden tudományos törekvés és minden tudomány iránt fanatikus szeretettel viseltetem és aki nem tekintem azt, hogy az a tudomány reakciós-e,* klerikális-e, vagy bármilyen, csak tudomány legyen — mert az, hogy reakciós és klerikális, nem tesz mindent tudománnyá, — aki tehát ha tudományról van szó, az Akadémiát, mint reakciós intézményt is, a legnagyobb lelkesedéssel támogatnám, — az az érzésem volt, amit különben Oscar "Wilde egyik kis meséje, »A boldog hercegről« is felébreszthet, ha t. képviselőtársaim elolvassák ezt a mesét . . . (Egy hang a szélsőbaloldalon : Nem szoktak mesét olvasni !) Peidl Gyula : Egyebet sem ! (Zaj jobbfelői) Hébelt Ede : . . . hogy amikor mi a tudományt
