Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-70

A 'nemzetgyűlés 70. ülése 1922, évi december hó 13-án, szerdán. 293 Ügyletek által leköttetnek, az állani céljaira s az állam pénzügypolitikái céljaira való minél teljesebb és minél hasznosabb felhasználása. Ami a biztonság kérdését illeti, ez a materiális garanciák megteremtésének körébe tartozik. Itt hivatkoznom Kell arra, amit elöljáróban is megemlitettem, hogy ennek a kérdésnek tárgyalásánál tulaj donképen nem arról kell beszélnünk, ami a törvénytervezetben benfoglaltatik, hanem arról, ami kimaradt, ami mindazoknak nézete szerint, akik az alapelveket fixirozva szeretnék látni a törvényben, benne kellene hogy foglaltassék a törvénytervezetben vagy ha ez már nem történt meg, utólag belefolgaltassék. Itt elsősorban röviden a kaució, a biztositék kérdéséről kivánok szólni. T. Nemzetgyűlés ! A biztosítékot az ezelőtti törvényhozási törekvésekkel szemben az ujabb biztosítási törvények többé-kevésbé mind felvették. Ausztria, Svájc, a német törvény az állami biztositási hivataka bízzák, hogy vájjon megkivánjanak-e és milyen mértékű kauciót az illető biztosítótársaságoktól. Az angol még tovább megy, dacára publicitási rendszerének és biztositási áganként 20.000 font sterlinget kivan meg. A legújabb kodifikácionális munkálatok közül pedig az 1908-iki spanyol törvény 200.000 pezetát kivan az életbiztosításnál, 5000—100.000 pezetát a biztositás többi ágainál, az 1909-iki görög törvény pedig 200.000 drachmát a tűz- és életbiztosításnál, a többinél 50.000-et. A kaució kérdésével ugy vagyunk, hogy akkor, amikor hiány áll elő a biztositási szerződésből folyó kötelezettségek teljesítése körül, nem elegendő és nem lehet elegendő e hiányoknak teljes fedezésére. Mindazonáltal a mai változó pénzérték mellett, a mai bizonytalanság mellett — azt hiszem — mindannyiunknak és minden országnak lehetőleg arra kell törekednie, hogy eggyel több biztosítékot teremtsen arra nézve, hogy a számításoknak csütörtököt mondása esetén előálló hiányok fedezésére eggyel több biztositék, tehát maga a kaució is rendelkezésére álljon a biztositási hivatalnak. Ennélfogva azt íiis^fm, hegy ha. lehetséges volna, magába a törvénybe, ha pedig ez lehetetlen, akkor a biztositási rendeletbe a kaució intézménye feltétlenül felveendő volna és a biztositási hivatalra volna bízandó annak megállapítása, hogy kauciót és milyen mértékben melyik biztosítótársaságtól kivan meg. Nem hallgatom el, hogy különösképen súlyt helyeznék a kaucióra a külföldi biztositótársaságoknál, és ez volna az egyetlen eset, ahol érthető okoknál fogva a külföldi biztosítótársaságokat némileg más elbánásban kívánnám részesíteni, mint a belföldieket. T. Nemzetgyűlés ! A díjtartalék kérdése a legfontosabb kérdése az egész komplexumnak. Ha a díjtartalék maga helytelenül alakittatik.helytelenül helyeztetik el és kezeltetik, különösen az életbiztosítási üzletnél, mindennemű biztonsága, mindennemű alapja magának a biztositási ügyletnek megdől. Nem kívánom ennélfogva, ugy mint ahogy azt tegnap Proppert. képviselőtársam tette, aki igen érthetőleg a saját szempontjából és politikai felfogásából a biztosit ásnak minél teljesebb államosítása mellett tör lándzsát, — én, aki nem vagyok ezen az állásponton, nem kívánom olyan megszigorítását a díjtartalék terén a biztositási magánvállalat kezelésének, amely már egyértelmű volna a biztosítás államosításával, mindazonáltal épen a díjtartalék képzésének és ellenőrzésének azon fontosságánál fogva, amelyre szerencsém volt utalni, ebben a kérdésben a legmesszebbmenő beleszólási jogot kívánom biztosítani az állami ellenőrző hivatalnak ; beleszólási jogot arra, hogy a díjtartalék és az életbiztosítási díjtartalék milyen formában alkottassék meg, mutattassék be és ellenőriztessék a biztositási hivatal által, hogy milyen mortalitási tabellákat, milyen díjjegyzéket és milyen kamatlábat alkalmaznak. Ennélfogva feltétlenül szükségesnek tartanám itt is legalább annak törvénybeiktatását, hogy az életbiztosítási vállalatok kötelesek legyenek bejelenteni az életbiztosítási díjtartalékok kiszámításánál alkalmazásba vett rendszer és alapelvek pontos körülírása mellett és a biztositási bruttó és nettó díjak jegyzékének bemutatása mellett azt a halandósági táblázatot, kamatlábat és azokat a biztositási nettó díjakat, amelyek alapulvételével a díjtartalékot kiszámítják. Ez a legkevesebb, amit a biztositótársaságoktól megkívánhatunk a biztosítottak biztonságának érdekében. De ugyanilyen fontossággal bir a díjtartalékok mikénti elhelyezésének és kezelésének kérdése is. Legfontosabb e téren a biztonságnak és annak megteremtése, hogy az állam ezeket a díjtartalékokat lehetőleg olyan címletekben, lehetőleg olyan értékekben helyezze el, amelyek ezek biztonságának megóvása mellett az állam pénzügyi politikáját hathatósan elősegítik. Természetesen kettős követelményt kell fűzni a díjtartalék elhelyezéséhez ; először hogy az olyan értékekben helyeztessék el, amelyek feltétlenül biztosak, másodszor olyan értékekben, amelyek igen könnyen folyósíthatok. Utaltam már előzőleg arra, hogy valószínűleg mindannyiunkat rendkívül érdekelne, ha ismernők azokat az értékeket, azokat a számokat és azt, hogy mit jelentenek ennélfogva az állam pénzügye számára azok a díjak és díjtartalékok, amelyek ma Magyarországon forognak. Az 1919. év végén a német birodalomban 3 milliárd volt a díjbevétel és az 1916, év végén az életbiztosításnál a díjtartalék meghaladta a 6 milliárdot. Eendkivül nagyok lehetnek — természetesen nem ily arányban —azok a számok, amelyek Magyarországon különösen életbiztosítási díjtartalék néven kezeltetnek. Kívánatos volna, és ha már atörvényben nem lehetséges, a rendeletben feltétlenül meghatározandó, hogy a díjtartalékok elhelyezése állampapírokban, egy részének elhelyezése pedig állami kamat biztosítást élvező értékekben, végül a budapesti tőzsdén jegyzett záloglevelekben történjék, azonfelül ezen említett értékekre adott kézizálogkölcsönökben és az