Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-70
291 A nemzetgyűlés 70. ülése 1922. évi december hó 13-án, szerdán. illető biztosítótársaság életbizi csitá&i kői vényeire adott kölcsönökben is. Körülbelül ezek azok az értékpapírok, ezek azok a címletek, amelyekben az állam érdekeinek szem előtt tartásával s a biztosítottak biztonságának tekintetbe vételével volnának a díjtartalékok feltétlenül elhelyezendők. Megkivármám továbbá, hogy a díjtartalékok fele állampapírokban helyeztessék el, és azt is megkívánnám., hogy az összes díjtartalékok, tekintettel arra, hogy ezek nem a biztosítótársaságnak, hanem a biztosítottaknak, tulajdonát képezik, egész összegükben az állampénztárba fizettessenek be, ellentétben a kaucióval és a biztosítási alappal, mert a kauciót és a biztosítási alapot, legalább én a magam részéről, nem kívánnám befizettetni az állampénztárba. Arravaló az az állami biztosítási hivatal, hogy ha lelkiismeretesen teljesíti kötelességét, ellenőrizhesse ezeknek kezelését, hogy ezek az állampénztárba való befizetés nélkül is teljes biztonsággal a biztosított számára és ugy használtassanak fel, hogy az a magánbiztositási vállalat azokat ne legyen kénytelen üzletmenetéből teljesen kivonni. Csak egy pillanatra kívánok még szólni a biztosítási alap kérdéséről, amelyet szintén a törvényben szerettem volna szabályozva látni. A biztosítási alap tulajdonképen arra szolgál, hogy a vállalat által vállalt kötelezettségeknek teljesítésére rendelkezésre álljon, tehát a biztosítóiá saság megalkotásánál, berendezésénéi, szervezési költségeinél és felszámolásánál álljon rendelkezésre, de ezenfelül is még olyan esetekben, amidőn életbiztosi ügyleteknél a díjtartalék és a nyereségtartalék a biztosítottnak elébb bekövetkezett halála esetén a nettódíjakból nem volna fedezhető. Ez a biztosítási alap tehát tulaj donképen arra szolgál, hogy végső esetben, ott, ahol a mortalitási számit ások felmondják a szolgálatot, olyan tartalékot képezzen, mely végső szükség esetében igénybe vehető legyen az életbiztosítási összeg kifizetésére. Ezt a biztosítási alapot én, eltérőleg a díjtartalékétól, mint mondottam, nem az állampénztárba kívánom befizettetni, nem pedig azért, mert végeredményben is nekünk nem célunk a biztosítási üzletek államosítása és ez a törvényjavaslat sem azt célozza. A biztosító társaságoknak tehát a kívánt célt meghaladó megkötése magának a szabad mozgásnak olyan megkötését jelentené, amely esetleg a biztosítási üzletnek magának is kárára volna. Azonban itt is, épugy, mint a biztosítási díjtartalék elhelyezésénél, föltétlenül megkívánnám annak meghatározását, hogy a biztosítási alap felerészben állampapírokban, felerészben pedig állami kamat garanciát élvező papírokban és záloglevelekben helyeztessék el. Csak egy pár szót kívánok még szólni a külföldi vállalatok kérdéséről, melyre vonatkozólag ki akarom emelni, hogy senki nem kívánja őket más elbánásban részesíteni, mint a belföldi vállalatokat. Eltérés az én koncepcióm szerint egyedül a kaució és a biztosítási alap kérdésénél volna. T. i. én a külföldi vállalatoknál a kauciót és a biztosítási alapot igenis az állampénztárba kívánnám befizettetni. Ettől, valamint az egész törvényjavaslat törvényerőre emelkedésétől azoknak a külföldi vállalatoknak, amelyek szolid bázison épültek fel és amelyek Magyarországot nem kizsarolható gyarmatnak tekintik, amelyből kivonják az értékeket, továbbállnak és azután nem törődnek vele, egyáltalában nincs okuk félni. ők csak örömmel fogadhatják, ha ilyen állami ellenőrzés alá helyeztetnek, mert ez csak a szolid vállalatok fejlődését és virágzását fogja előmozdít ani. A biztosítási hivatal kérdése tulajdonképen az egész javaslat koronája. Ennek helyes beállitásán, tökéletes megszervezésén és helyes működésén fordul meg az egész kérdés. Ezért, bár unos-untalan említettem már, újból ki kell emelnem, hogy a biztosítási hivatal megszervezésének alapelveit én a törvényben szerettem volna megrögzítve látni ; nem csak azért, mert az előző magyar javaslatok és a külföldi törvények javarésze is ezt teszi, hanem azért is, mert ugy a kormányzatnak, mint magának az ekkép a törvényben megszervezett biztosítási hivatalnak a működését is könnyebbé tettük volna általa. Ha azonban ez nem történhetik meg, akkor legalább a biztosítási rendeletben pontosan és szabatosan körülírva szeretném látni azt a feladatkört, amely a biztosítási feladatra hárul. Itt világosan és szabatosan meghatározva szeretném látni, hogy mit kell megkívánnia annak a biztosítási hivatalnak a biztosító társaságtól annak születésétől haláláig. Mindjárt a születésénél meg kellene kívánnia a részletes üzleti terv bemutatását, továbbá a biztosítási kauciónak miként való alakítását, miként való elhelyezését és — minthogy csak a külföldi vállalatoktól kívánnám ennek az állampénztárba való elhelyezését — annak az üzletmenet folyamán való mikénti kezelését is, mert hiszen az ép ugy, mint a biztositási alap, a biztosító társaságok által volna szerintem tovább is kezelendő. A biztositási díjtartaléknál már sokkal könnyebb lesz a biztositási hivatal helyzete, mert ha keresztül vitetik az, hogy ez a díjtartalék az állampénztárba fizettesék be és ott kezeltessék, arra egyenes és közvetlen ingerenciája a biztosító társaságnak nem lévén, annak kezelése csakis szabályszerűen, csakis az állam által előirt módon és a rendeletben szabályozott formák szerint történhetik. A biztositási hivatalra háramlik azonban az a súlyos feladat, hogy a biztosítótársaság egész üzletmenetét és annak minden fázisát szigorúan ellenőrizze. Reá háramlik az a feladat, hogy bekivánja az üzleti évnek alapos és részletes üzleti kimutatását, az üzleti nyereségszámlákat, az évi jelentéseket és hogy igyekezzék a mérlegek dzsungel] ébe behatolni, azokat felfejteni, mert nagyon jól tudjuk, hogy egy mérlegben, ha az ügyesen van megszerkesztve, a legszakértőbb ember sem tud eligazodni. Tehát már a mérleg készítésének mikéntjét és a mérleg készítésének folyamán annak felállítását
