Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-69
A nemzetgyűlés 69. ülése 1922. évi december hó 12-én, kedden. 285 a felügyelő hatóságnak, hogy bajban van? Ha az állami felügyelet jó, ha az állami felügyelet biztosítékot akar nyújtani a biztosítottaknak, miért nem olyan az az állami felügyelet, amely ezt önmagától észleli, miért mncs az olyan szigorúan megszervezve, hogy ne bizzák a magánvállalatra, hogy ő külön jelentést tegyen a felügyeleti hatóságnak? Beck Lajos: Hivatalból is köteles észrevenni! Propper Sándor : A felügyeletet nem tudom má>ként elképzelni, mint ugy, bogy az illető felügyel, s maga a szó magyarázza meg annak értelmét. Tehát a felügyeleti hatóságnak az intézmény életének minden fázisáról, minden mozzanatáról tudnia kell, tudnia kell különösen akkor, amikor valamely nagy biztosítóintézet összeroppan. Kijelentem, hogy ennél a 8. §-nál szigorúbb, lesújtóbb bírálatot alig lehetne a javaslatról mondani. Tovább menve ezeket mondja a 8. § második bekezdése (olvassa) : »Ezekben az esetekben, valamint ha a vállalat üzletvitelének, illetőleg vagyoni helyzetinek megvizsgálásából kitűnik, hogy fizetési kötelezettségeinek nem lesz képes eleget tenni, a felügyelő hatóság ak jogában áll a vállalatnak az életbiztosítási üzletben fennálló folyó biztosításokból eredő kötelezettségeit a vállalat vagyoni helyzetének megfelelően, azonban legfeljebb 30°/o-ra leszállítani, vagy a felszámolást elrendelni és e célra felszámolókat kirendelni. A felügyelő hatóság ily határozatát a hivatalos lapban egyszer köx.zó kell tenni « Hát, t. Nemzetgyűlés, ha az állam odaadja a maga erkölcsi takaróját, annak a biztosítottnak tudnia kell, hogy ő nem 30°/o erejéig, hanem 100% erejéig van biztosítva, mert különben az állam nem adhatja a maga erkölcsi fedezetét. Ez a 8. § feltételezi azt, — és ez a legjobb érv amellett, hogy ezt a kérdést másképen kell megoldani — hogy állami felügyelet alatt álló biztosító intézmények a feleiket, a náluk biztosítottakat 70%-ig megkárosíthatják. Azonkívül ugyancsak ez a 8. § azt mondja, hogy; »a panasznak halasztó hatálya van«. A biztosító intézmény tehát megpanaszolhatja a felügyelő hivatal intézkedését a közigazgatási bírósághoz és egy egyszerű panasz, egy egyszerű beadvány felfüggesztheti, hatályon kívül helyezheti az intézkedést, illetve birtokon belül meghagyja a biztosítóintézetet, az azután csinálhatja tovább a dolgát, ahogyan akarja, úgyhogy az sincs kizárva, hogy az illető biztosított nem 70%-ot vészit, hanem még ennél jóval többet, ha bajba kerül az intézmény. Azt hiszem, az elől a gondolat elől senki sem zárkózhatik el, hogy a magán- és kárbiztositás a mai értékviszonyok mellett nem magángazdasági kérdés, hanem szociális kérdés. Ha pedig szociális kérdés, akkor ezt ügy kell megoldani, mint egy szociális kérdést megoldani lehetséges és szokás. Ez pedig csak ugy lehetséges, ha a kormány szorosabban fogja ezt a kérdést. b« hatóbban foglalkozik vele, más javaslatot készít, nem kerettörvényt, ami meg nem felelő, hanem egy tételes törvényt, amely alkalmat és módot ad a nemzetgyűlésnek ahhoz, hogy ő maga határozhassa meg azokat az intézkedéseket, amelyek itt szükségesek. Továbbá azt hiszem, az sem vitás, hogy ez a kérdés megérett az olyatén való rendezésre, ami a dolgot kötelezővé teszi. Ezt a kérdést tehát én nem szeretném igy megoldani, mert meg vagyok győződve arról, hogy az ilyen áiegoldás a kérdést továbbra is nyílt kérdésnek hagyja, meghagyja a magángazdálkodás keretében, meghagyja üzleti vállal kozásnak. Nem fog megváltozni semmi, tovább is ugy fog történni minden, mint ahogy eddig történt. Az fog történni, hogy egy csomó biztosítóintézet fog dolgozni es működni, az üzletszerzők egész raja fogja bejárni az országot, fogja rábeszélni a feleket biztosítások kötésére és a magánbiztosító intézetek magánkezekben meghagyva továbbra is ki fogják nullázni a biztosítottakat, továbbra is pereskedni fognak, továbbra is ezen a porhanyós alapon fognak megmaradni. Szerintem ez a kérdés rendkívül súlyos és fontos, ugy, hogy a legjobb megoldásnak én azt találnám, ha a pénzügyminister ur ezt a javaslatot visszavenné, mert hiszen ez a kérdés nem ujkeletü, nem ma keletkezett Az első biztosítóintézet megalakulása óta jó néhány évtized múlott el és nagy idők is voltak, nagy katasztrófák is sújtották az országot és még mindig nem volt magánbiztosító intézményre vonatkozó törvényünk. Én azt hiszem, hogyha még egynéhány hétig vagy hónapig szünetelni vagy pihenni fog ez a kérdés, — illetve csak szünetelni, pihennie nem szabad, mert a pénzügyministeriumban ezen dolgozni kell, — a legjobb megoldás volna és megérné azt a várakozást, amibe kerül, ha a kormány ezt a javaslatot visszavenné és egy abszolút értékű, teljes törvényjavaslatot dolgozna ki, a kérdés minden vonatkozásában precízen kidolgozva és megcsinálva és azután azt hozná ide a nemzetgyűlés elé, természetesen ismételvén és újból belekapcsolva azt, hogy csak ugy egyszerűen a kérdés felett átsiklani nem lehet. A multakkal is foglalkozni kell és egy leendő tökéletes törvényjavaslatban rendelkezéseknek kell lenniök arra nézve, hogy a régi biztosítóintézetek vagyonával, illetőleg a régi biztosítottak befizetett tőkéivel és járulékaival mi fog történni. Megoldást kellene keresni és találni arra nézve, hogy ezek bizonyos értékhatárig vagy teljes egészében, vagy legalább túlnyomó nagy részében kárpótoltassanak és kártalanittassanak. Ne méltóztassék azt hinni, t. Nemzetgyűlés, hogy ez megint egy bedobott bomba, ahogyan bennünket, a mi kérdéseinket, a mi felvetett eszméinket itt általában kezelni szokás. En ezt