Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-69

286, A nemzetgyűlés 59, ülése 1922. évi december hó 12-én, kedden. a kérdést a legalaposabban megfontoltam, átnéztem a törvényeket, sok emberrel érintkeztem, akik érdekelve vannak kis vagyonukkal és én a kérdést nem tartom megoldhatatlannak. Egy bizonyos: bele kell majd nyúlni hatalmas nagy intézmények, milliós vállalatok érdekköré he, talán bele kell nyúlni a kasszájukba. Én ezt sem tartom megengedhetetlennek akkor, amikor tömegekről van szó. Ne méltóztassanak azzal jönni, hogy a biztositó intézeteknél is devalválódott, ott is értéktelenné vált ez a pénz. A biztosítóintézetek, — csak ugy mint a takarékpénztárak — ha a köteles gondosságot szem előtt tartották a gazdálkodásnál, — kell hogy ezeknek a tőkéknek legalább egy részét reális értékekbe fektették légyen. Ha ezt nem cselekedték, akkor nem is érdemesek arra, hogy egy országban ilyen kérdésekkel foglalkozzanak. De megcselekedték, mert azoknak igen helyes üzleti érzékük van. Tudták és tudják nagyon jól, külföldi angazsmaniaik vannak, reális értékeik vannak és vesztes nincs más, csak a biztosítottak és különösen a kis biztosítottak. Hogy ez a törvényjavaslat ehhez a kérdéshez miképen nyúl hozzá, és hogy ez a törvényjavaslat, ha törvényerőre emelkedik, ezen a téren mit tud produkálni, hogy a biztosítottak érdekeit mennyiben tudja majd megvédelmezni : méltóztassék abból is megkonstruálni, hogy az értéktőzsdén arra a hirre, hogy ezt a törvényjavaslatot benyújtották, egy megokolatlan, őrült hausse keletkezett a biztositó papírokban (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mit jelent ez? A törvényjavaslat azt mondja, hogy meg kell oltalmazni a biztosítók és a biztosítottak érdekeit. Teljesen helyes, a törvény intenciója nem is lehet más. De az a gazdasági szeizmográf, az a legmegbízhatóbb és legpontosabb, amely a tőzsdei árak kialakulásában jut kifejezésre, már megérezte, hogy ebben a törvényjavaslatban a biztosítók érdekeit, a milliós vállalatok érdekeit igenigen hatékonyan védelmezik meg, de a biztosítottak érdekeit nem. (Ugy van! a széhobaloldalon.) A börze ezt megérezte; keresik, vásárolják a biztosító-papírokat, felhajtják azok árát. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy be fog következni egy bizonyos változás, a kis biztosítóintézetek el fognak hullani, maradnak a nagy biztosítók, szinte konkurrenciamentesen, hors concours fognak itt állani a magyar biztositó közönséggel szemben és ez már előre olyan jó üzletnek látszik, hogy a spekuláció ráveti magát a magánbiztosító tőzsdepapirokra. T. Nemzetgyűlés! Az a kérdés sincs tisztázva, hogy a háborúban elesettek magánbiztositási esedékességeivel mi történik. Ez ugyanabba a kategóriába taitozik, amelybe általában a lejárt életbiztosítások kérdése, mert hiszen ezek után is teljes értékben fizették be a járulékokat, és ezek is, ha megkapják, csonka értékében fogják megkapni az életbiztosítási összeget, vagy nem kapják meg, úgyhogy erre külön is fel kell hívnom a pénzügyminister ur figyelmét. Mindazok alapján, amiket bátor voltam elmondani, hangsúlyozva és ismételve azt, hogy sem kerettörvénnyel, sem egyszerű felügyeleti rendszerrel a kérdés megoldását nem látom lehetségesnek, benyújtom a következő határozati javaslatot és kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy azt elfogadni méltóztassék. Az bizonyos, hogy ennek a határozati javaslatnak elfogadása haladékot jelent, de legalább előnyére fog válni az ügynek. Határozati javaslatom így szól (olvassa) : »A nemzetgyűlés a pénzügyminister urnák a biztositó magánvállalatok állami felügyeletéről és egyes közhiteli kérdések rendezéséről szóló 80, számú törvényjavaslata I. fejezetét — tehát amely magánbiztosítása intézményekre vonatkozik — visszaadja és utasítja a pénzügyministert, hogy a kár- és életbiztosítás kötelezővé tételéről és állami kezelésbe való vételéről három hónapon belül nyújtson be megfelelő törvényjavaslatot « (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, hogy a határozati javaslat megokolására bővebben nem kell kiterjeszkednem. Én ezt a kérdést a többi esedékes szociális problémák közé soroztam s azt hiszem, a nemzetgyűlés sem fog elzárkózni az elől, hogy hasonlókép cselekedjék. Nagyon sokat szoktunk beszólni, különösen az utóbbi időben, élőszóval és a sajtóban a fajvédelemről. Menteni, védelmezni, alátámasztani akarják a fajt. Felhívom a nemzetgyűlés figyelmét erre a kérdésre, s kérem, hogy kezdje meg a faj védelem gyakorlati munkáját ennek a határozati javaslatnak az elfogadásával. (Helyeslés a széhőbal oldalon.) Ez lesz az első gyakorlati lépés, amely elhiteti majd a tömegekkel, hogy csakugyan komolyan veszik legalább egy részét annak, amit mondanak. Ha azonban a t. Nemzetgyűlés ezt a határozati javaslatot elfogja vetni, ha nem akarnak ehhez a kérdéshez ugy hozzányúlni, amint azt ez a kérdés megköveteli, akkor mindenki e'őtt tisztán és világosan fog állani, hogy a fajvédelemről, a fajnemesitésről, a fajfentartásról szóló mesék valóban csak mesék, amelyek mögött azonban semmi -realitás nincs, amit mondanak, azt akár kortesfogásból, akár taktikából mondják, de ezen a téren komolyat cselekedni nem akarnak. A szociális problémáknak egész sora vár megoldásra. Kijelentem, hogy nem ez a legfontosabb, vannak ennél sokkal súlyosabb és sokkal fontosabb kérdések is. De talán elérkezett az ideje annak, hogy végre hozzáfogjunk valamelyik pontjához a dolognak. Valahol kezdjük meg, s én ezt megfelelő kezdetnek találnám. A kormányzat és az állam szempontjából nagyon szerencsés megoldásnak találnám, ha a biztosítottakat kiragadnák a magánüzleti vállalkozás kezéből (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és az állam maga yenné kezelésébe a dolgot,