Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-69

.281 A nemzetgyűlés 69. ülése 1922. évi december hó 12-én, kedden. sítást s ezzel kapcsolatban a közjól'tet olyan magas fokra tudná emelni, amely hogy szükséges-e, afölött megint nem szükséges vitatkoznunk, Azt mondhatnák ezzel szemben, hogy ez megint a biztosított felek magánjogaiba való beavatkozás volna. Azt hiszem azonban, hogy ez nem olyan nagy baj, mert amikor más esetekben nyúl bele a magánfelek magánügyeibe és magánjogaiba, akkor nem skrupulózus a kormány . . . Rupert Rezső : In peius mindig belenyúl, in melius soha. Propper Sándor : . . . akkor nincsenek aggályai. Azt hiszem, inkább más részről van a baj, t. i. hozzá kellene nyúlni a hatalmas tőkékkel rendelkező biztosítóintézetekhez, (ügy van! a széhobaloldalon.) Azt hiszem azonban, ha választani kell az ország dolgozó népének és kispolgárságának jóléte és a biztositóintézetek hatalma vagy várható ellenállása között, a kormánynak feltétlenül az elsőt kellene választania . . . Szabó Imre: Kellene! Propper Sándor : . . . mert hiszen az ország érdeke ezt követeli. A kötelező biztosítás kérdése talán egy Kissé idegenszerű, még nem foglalkoztak vele. A szakirodalom ugyan már foglalkozott vele, a gyakorlatban még nem próbálták ki, erre vonatkozó tervek még nem voltak. Van azonban Magyarországon egy halvány csökevénye ennek a kérdésnek, amelyen talán tovább lehetne indulni. Méltóztatnak tudni, ho£;y a gyámság alatt levő árvák objektumait tűz esetére kötelezően kell biztosítani. Valamelyik régi belügyministeri rendelet nagyon helyesen elrendelte ezt és azt hiszem, ez ma is hatályban van. Azonkívül működnek valamilyen paraszt biztosítóintézetek ós szövetkezetek is, amelyek maguk között, tehát a szövetkezethez tartozók részére kötelezővé teszik a biztositást, ugy hogy a kötelező biztositásnak valamilyen enyhe és kezdetleges formája tulajdonképen már ma is van, csak elő kellene azt venni és tovább kellene fejleszteni. Ha az a bizonyos belügyministeri rendelet szükségesnek és időszerűnek látta azt, hogy az árváknak, akik nem tudnak a maguk dolgai felett rendelkezni, házai, telkei, földjei és egypb értéktárgyai kötelezően biztosíttassanak, nem látom be, hogy a mai viszonyok között miért ne lehetne azt kiterjeszteni általánosságban. Ismétlem és hangsúlyozom, akit ma elemi kár vagy csapás ér, akinek ma leég a háza, akinél ma betörnek, akit ma kifosztanak, akinek vetését elveri a jég, ha az kisember, akkor árvább az árvánál, mert nem tudja pótolni azt, amit elvesztett. Erdélyi Aladár : Az előbb meg épen a rendeletek ellen beszélt! (Zaj a baloldalon.) Rupert Rezső: Eenclelet és rendelet között különbség van! (Zaj a baloldalon.) Elnök; Csendet kérek! Propper Sándor : Kérem Erdélyi t. képviselő urat, méltóztassék bevárni, mit fogok mondani. A/t hiszem, hogy a véyén meg lesz elégedje a dologijai és ellene fog szavazni, mert hiszen ezt mi már megszoktuk. Erdélyi Aladár : Megelégedni megelégszem vele, az igaz ! Propper Sándor : Én tehát abba a gondolatba kapcsolódom bele amely bő i. az árvák kötelező biztosítása kiindult, ami ma is fennáll, A biztositószövetkezetek mintájára nem tartom lehetetlennek, ... Rupert Rezső : Azt még a rendes alkotmányos kormány alatt hozták ! (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor : . . . hogy bizonyos biztosítási értékhatárig, melyet előzetes tárgyalás alapján kellene megállapítani, a biztosítás kötelezővé tétessék. Ismétlem, az állam maga ezzel csak jól járna, másrészt pedig teljes biztosítékot tudna nyújtani, mert a javaslat 8 § ából az tűnik ki, hogy a biztosítás mai formája mellett még nincs teljes biztositéka a biztositottnak. Ha azonban az állam saját kezelésébe venné a biztositást, teljes biztosítékot tun

1 na nyújtani a biztosítottaknak ugy, hogy az állami kezelésben lévő kötelező biztosítás esetén a biztosított, aki továbbra is a szájától vonja majd el a garasokat és fizeti azokat oda be, legalább azzal a megnyugvással fogja ezt tehetni, hogy ha bekövetkezik a baj, vagy ha esedékessé válik a biztosítási összeg, azt meg is fogja kapni teljes egészében, azért sem pereskednie nem kell, sem nincs kitéve a magánvállalatok spekulációinak, annak, hogy elspjkulálják az ő vagyonkáját. Szóval azzal a megnyugvással fizetheti be a garasait, hogy száz százalékig teljes mértékben biztosítva van az ellen, hogy kárát meg fogják téríteni, illetve a biztosítási összeget ki fogják fizetni. Erdélyi Aladár: Hadikölcsön! Propper Sándor: Rendkívül jellemző és nem tudom, hogy képzelte el a t. pénzügyminister ur a felügyeletet. Az állami felügyelet bizonyos mértékben erkölcsi obligót is jelent az "államra nézve. Ha az állam azt mondja, hogy felügyel, ezzel bizonyos mértékben garanciát vállalt, legalább én ezt képzelem. Már most méltóztassék megnézni a 8. §-t, amely a következőket mondja (olvassa) : »Ha a biztositóvállalat válságos helyzetbe jut, fvagy ha vállalat a fizetéseit megszüntette, valamint akkor is, ha a vállalat vagyona a tartozásokat nem fedezi, erről a vállalat igazgatósága köteles a felügyelő hatóságnak azonnal jelentést tenni.« Hát hol van itt a felügyelet? Ha az intézmény bajba kerül, olyan nagy bajba, hogy egy csomó ember pénzét elvesztette — akármilyen oknál fogva, nem kutatom, spekuláció, vagy valamely, a biztositóintézetet ért csapás folytán — és az álJam felügyel, akkor miért kell magának a biztosítóintézetnek jelentést tennie