Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-62
22 A nemzetgyűlés 62, ülése 1.922. hogy azokat be is tudnák bizonyítani, nem végezhetek itt a nemzetgyűlésen, hanem csak kint, még pedig azzal, hogy átadom őket a közmegvetésnek. Pikler Emil : Személyes kérdésben kérek szót. Elnök : Pikler képviselő ur személyes kérdésben kíván szólni. Pikler Emil : T. Nemzetgyűlés ! Anélkül hogy nagyon félnék attól a közmegvetéstől, amelyet Friedrich t. képviselő ur részemre kilátásba helyezett, megállapítom, hogy Friedrich képviselő ur szavaiból is kitűnt, hogy ő a cionista küldöttség vezetőjét a ministeri um illetékes osztályához utasította. Ezzel tehát már beavatkozott a dologba és foglalkozott a kérdéssel. Erdélyi Aladár : Ez szervezés ? Pikler Emil : Ha Friedrich képviselő ur magára nézve diffamálónak tartja azt, hogy cionistákkal foglalkozzék, ugy a limine kellett volna visszautasítani az ajánlkozást és azt kellett volna mondani az illetőknek, maguk cionisták, maguknak itt semmi keresnivalójuk nincs ! Azzal a ténnyel, hogy őket a ministeri um illetékes osztályához utasította, igenis approbálta a dolgot és ezért Friedrich t. képviselő urnák most egyáltalán nincs erkölcsi jogosultsága arra, hogy itt ilyen kijelentéseket tegyen. (Felkiáltások jóbbfelől : Ohó ! Magának nincs erkölcsi jogosultsága ! Eláll !) •Még egy megjegyzésem van. Azért szóltam közbe, mert Friedrich képviselő ur azt mondta . . . Elnök : A képviselő urat kénytelen vagyok az imént használt kifejezéseért rendreutasítani. Még egyszer kérnem kell a képviselő urakat, méltóztassanak egymás tisztességét, becsületét épségben tartani. Nem tudom a nemzetgyűlés méltóságát fent ártani, ha a képviselő urak egymással szemben egymás tisztességét és becsületét nem respektálják. (Igaz ! Ugy van !) Méltóztassék folytatni személyes kérdésben való felszólalását, de csak ezekben a keretekben. Pikler Emil : Tisztelettel tudomásul veszem az elnök ur rendre utasítását, de amikor Friedrich képviselő ur engem közmegvetésnek akar kitenni, azt hiszem, jogom van ezzel szemben ugy védeni magamat, ahogy tudom. Egyébként megjegyzem, hogy közbeszólásom nem hangzott volna el, de Friedrich t. képviselő ur azt mondotta, hogy a numerus clausus faj védelmi dolog és a faj védelem érdekében van szükség numerus claususra. (Felkiáltások jóbbfelől : Ez nem személyes kérdés !) Elnök : Ez már túllépi a személyes megtámadt atás kereteit. A képviselő ur kizárólag arra a vádra tehet reflexiókat, amelyet Friedrich képviselő ur előadott. Pikler Emil: Csak néhány szót. Amikor Friedrich István egy zsidó embert, Polnayt, nevezett ki maga mellé ministerül, neki fajvédelemről egyáltalában nincs joga beszélni. Friedrich István : Kénytelen vagyok még egy percre a Ház türelmét kérni. Elnök : A házszabályok 215. §-a a) pontja értelmében a szó megilleti. * évi november hé 29-én, szerdáit. Friedrich István : Nagyon szánalmas védekezés volt ez, amelyet hallottunk. A képviselő ur kibujt a bizonyítás alól. Pikler Emil : Majd be fogok bújni még ! (Derültség. Felkiáltások jobbfelöl : Hová ?) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Friedrich István : A másik dolog, amit jónak tartott felhozni, az volt, hogy az én kormányomnak volt egy zsidó tagja. Ez igaz, de ez tisztán az entente kívánságára történt és nem én neveztem ki, hanem a kormány javaslatára az akkori kormányzó. Ezért vállalom mindig a felelősséget mindenki előtt, de ez a numerus ciaususszal semmiféle összefüggésbe nem hozható. Elnök : Nagy Ernő képviselő ur ugyancsak a házszabályok 215. §-ának a) pontja értelmében kér szót. Nagy Ernő : T. Nemzetgyűlés ! A közigazgatási vita folyamán östör József képviselő ur azt a kifejezést használta velem szemben, hogy én a közigazgatási tisztviselőket kipellengéreztem. Bocsánatot kérek, én csak jogos kritikát mondottam erről a törvényjavaslatról és többek között azt mondottam, hogy a főszolgabíró a felsőbb hatóság és a jegyzők között postás. Aki foglalkozott a közigazgatással a múltban, például 1914-ben, amikor a Tisza-féle javaslatot benyújtották, az tudja, hogy a főszolgabirák nagyon is örvendtek Tisza ama javaslatának, hogy a járás hatáskörét a központtal szemben kibővítette és a járásnak szinte olyan autonómiát adott, hogy a főszolgabíró a Tisza-féle javaslat szerint majdnem egyenértékű volt az alispáni hivatallal. En így értettem felszólalásomat és nem akart az kipellengérezés lenni. Hiszen magam is közigazgatási tisztviselő voltam és vagyok is, (Egy hang jobb felől : Csehországban ! Zaj.) és nagyon csúnya dolog volna, ha épen én használnék ilyen kifejezéseket. Személyes kérdésben való másik megjegyzésem a belügyminister úrra vonatkozik. Amikor ugyanis én közbeszólás alakjában azt mondtam, hogy Gulácsy István, Bereg vármegye alispánja 200 millió korona vagyont szerzett, a belügyminister ur közbekiáltotta : »Miből ? Tudtommal nem adott el szénát í« Az igaz, hogy én főszolgabíró koromban . . . Horváth Zoltán : Nekünk is van főszolgabiránk ! Nagy Ernő : ... a nép felkérésére és a nép anyagi javának előmozdítására a katonasággal szerződéses viszonyban voltam és szénát gyűjtöttem. Ezért engem Gulácsy feljelentett a beregszászi kir. ügyészségnél. A múlt alkalommal, amikor Kaas Albert képviselő ur engem megtámadott, az ügyészség határozatával igazoltam, hogy ebben az ügyben mindenféle eljárás megszüntettetett ellenem és a vereckei járás görög-katholikus papsága, birója, jegyzője és Papp Antal görög kath. püspök ur írásban igazolta azt, hogy amikor én ezt a szénaüzletet lebonyolítottam, nagy népjóléti dolgot cselekedtem, amiből magamnak egy fitying hasznom nem
