Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-62

A nemzetgyűlés 62. ülése 1922. évi november hó 29-én, szerdán. ~o volt, hanem csak a népnek volt belőle haszna, amint azt a kir. ügyészség és a lelkészek nyilatkozatai igazolják. A belügyminister ur bizonyosan az ellenkező szándékkal röpítette felém ezt a megjegyzést, pedig neki határozottan tudnia kellene azt — és nem volna szabad a világba beszélnie — hogy én ott valami meg nem engedett vagy inkorrekt dolgot nem cselekedtem, amint aztltt hiteles okmányokkal beigazoltam. Ha méltóztatnak megengedni nekem, hogy erre a kérdésre bővebben kitérjek, mert oly sokszor hangzik felém a vád . . . (Ellenmondások jobbfelöl.) Elnök : Kérem, képviselő ur, személyes kérdésben csak röviden lehet felszólalni . . . (Zaj.) Nagy Ernő : Akkor bevógzem szavaimat . . . Elnök: Csendet kérek képviselő ur. Ha az elnök nyilatkozni kíván, ne méltóztassék félbeszakítani. Arra kell kérnem a képviselő urat, hogy tessék rövidre fogni felszólalását és kizárólag a személyes kérdésnél maradni. Nagy Ernő: Ezzel befejezem beszédemet. Nagyon sajnálom, hogy az igen t. belügyminister ur nincs itt. Amit Bethlen gróf ur mondott . . . (Zaj.) Elnök ". Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy személyes kérdésben csak röviden lehet nyilatkozni. Ezért kérem, szíveskedjék rövidre fogni felszólalását és kizárólag a személyes kérdés keretében maradni. (Helyeslés jobbfelöl.) Nagy Ernő : Befejezem beszédemet azzal, hogy a belügyminister ur — nagyon sajnálom, hogy nincs itt — olvassa el azt, amit Bethlen István gróf ministerelnök ur mondott Rupert képviselő ur felszólalására. Ezt az ő állása iránti tiszteletből nem ismétlem meg. A belügyminister urat bizonyára félrevezették s az a félrevezetés olyan aljas forrásból származott, mint az a röpirat, amelyet ellenem megjelentettek, s amelynek ismeretlen szerzőjét én feljelentvén a királyi ügyészségnek — erről is fogok szólani — az a G-ulácsy István, aki engem utonutfólen vádol, nem adta meg nekem a felhatalmazást arra, hogy perelhessek és elkövette azt a gazságot, embertelenséget . . . Elnök : Ezért a kifejezésért a képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Tisztviselőinket, akik itt a Házban nem lehetnek jelen, ilyen súlyos kifejezésekkel ne méltóztassék sérteni. (Helyeslés jobbfelöl.) Nagy Ernő : Ezt a kifejezést visszavonom, bocsánatot kérek érte, de azt hiszem, egészen jogos a felháborodásom. Uton-utfélen vádolnak, röpiratokat adnak ki ellenem, s amikor a királyi ügyészséghez megyek és feljelentem ezen röpirat ismeretlen szerzőjét és a királyi ügyészség azt mondja, hogy ez Nagy Ernőnek főszolgabírói és alispáni ténykedésére vonatkozik s felhatalmazást kérek, akkor Guláesy István alispán ur ezt megtagadja. S itt van a királyi ügyészség határozata, amellyel beszünteti az egész eljárást, mivel nem tudom igazolni, hogy megvan a felhatalmazásom. Amikor a 8 órai Újság és a Szózat ellen azokért a gazságokért és piszokságokért, amelyeket felém röpítettek, ismét birói feljelentést teszek, akkor G-ulácsy István megint megtagadja a felhatalmazást s arra hivatkozik, hogy ellenem bűnügyi eljárás van folyamatban, holott ő nagyon jól tudja, hogy engem három királyi ügyészség igazolt. A választások alatt azonban megint feljelentettek. Zaj.) Nagyon természetes, hogy a végletekig lehet vinni a dolgot, de kérdem minden becsületesen gondolkozó emberét e Háznak s az egész ország minden tisztességes emberét: eljárás-e az, valakit vádolni, kigyót-békát rákiáltani, s mikor az illető a törvény elé akarja vinni a hamisan vádaskodót, akkor egyszerűen megtagadni tőle a felhatalmazást, a királyi ügyészség kénytelen az eljárást azért beszüntetni, mert felhatalmazás nincs ? En megfelebbeztem a határozatot. Az egyik dologban elkésett a felebbezésem s a kir. ügyészség az eljárást megszüntető határozatot hozott, de a másik dologban december 16-iki határidő van. Én megfelebbeztem Gulácsynak ezt a határozatát a belügyminister úrhoz. Itt, a nemzet színe előtt szólítom fel a belügyminister urat, méltóztassék sürgősen intézkedni. Az én becsületem van olyan becses (Helyeslés a baloldalon.), mint, az igen t. belügyminister urnák a becsülete. En 25 évet töltöttem tisztességben, ugy maradtam szegényül, más emberek pedig megtollasodtak és hivalkodnak a maguk gazdagságával. En a becsületemet keresem. Kérem a belügyminister urat, adjon nekem alkalmat (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) s ne zárkózzék el a bizonyítás elől. Majd azután Kaas Albert ur is feleljen a maga igazságaiért, hogy micsoda alapon röpítette felém azokat a vádakat. Sajnálom, hogy a belügyminister ur nincs itt, mert szem tői-szembe szerettem volna megmondani, hogy igenis, ne késeltesse el azt a felebbezést, hanem december 16-ig adja meg a felhatalmazást, mert én azokat az embereket, akik a becsületembe belegázoltak, be akarom csukatni. (Helyeslés a baloldalon és jobbfelöl) Elnök: Szólásra következik? B. Kaas Albert : Személyes kérdésben kérnék szót! Elnök : A szó a képviselő urat megilleti. B. Kaas Albert : T. Nemzetgyűlés ! Nagy Ernő képviselő urnák egyszerűen, egy mondatban válaszolni kötelességemnek tartom. Amit én mondtam, hogy a képviselő ur pod-zsupán volt, beigazolódott. Mindent, amit állítottam, beigazoltam, abból semmit vissza nem vonok. Vele a vitát akkor lezártam, más utón is rendelkezésére álltam. Vele többet ebből kifolyólag vitázni nem vagyok hajlandó. Annak a sokszor emlegetett királyi ügyészségnek még ma is ke-