Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-69

274 A nemzetgyűlés 69. ülése 1922. külön jutalom fejében teljesítse, akkor itt egy lavina indul meg, amelyet megállítani nem lehet, és eljön az idő, amikor ha nem is minden tisztviselő, . . . (Zaj a jobb- és a szélsobalóldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gaal Gaston : ... de igen nagy része az alkalmazottaknak nem lesz hajlandó a kötelességét teljesíteni, csak abban az esetben, ha külön jutalomban részesül. Eltelve lelkemben attól az aggodalomtól, hogy ez a szakasz nem azt fogja elérni, amit a t. minister ur céloz, hogy a tisztviselőket köteiességteljesitésre serkentse, hanem ellenkezőleg arra fog vezetni, hogy a tisztviselők kötelességérzete elhomályosul, hogy lelkébe belevisszük azt a tudatot, hogy kötelességük teljesítésére csak külön jutalom fejében kötelesek, amit részemről immorálisnak, veszedelmesnek, az államhoz nem méltónak, (Ugy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) sőt magára a tisztviselői karra nézve is dehonesztálónak tartok : (Ugy van ! Ugy van! Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Meggyalázása a tisztviselőjének !) kénytelen vagyok tisztelettel kérni, hogy a szakaszt egész terjedelmében kihagyni méltóztassék. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobalóldalon.) Van szerencsém előterjeszteni a házszabályok értelmében Írásban is indítványomat, hogy a 86. § egész szövegében töröltessék. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobalóldalon. Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Hegyeshalmy képviselő ur kíván szólani. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hegyeshalmy Lajos : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Én a múlt alkalommal nem akartam a t. Ház türelmével visszaélni és nem feleltem G-aal Gaston képviselő urnák, most azonban kénytelen vagyok ezt megtenni. Elsősorban is kijelentem, hogy semmiféle megbízásból, senkinek nevében nem nyilatkoztam itt s nem hiszem, hogy ezt mondtam volna. Ha mondtam, amint a képviselő ur állítja, én nem néztem még meg . . . Gaal Gaston : Nem azt mondta, hogy megbízásból beszél, hanem a tisztviselők nevében visszautasította azt, amit én mondtam. Hegyeshalmy Lajos: Én azt sem mondtam, hogy a tisztviselők nevében visszautasítom a támadást, csak azt mondtam, hogy felszólalok mint olyan, aki tisztviselő voltam és akinek igen rosszul esik, hogy a képviselő ur állandóan támadja a tisztviselői kart. Most örülök annak, hogy múltkor felszólaltam, mert ezzel provokáltam a t. képviselő urnák azt a nyilatkozatát, amelyet most tett. Gaal Gaston : Sohasem mondtam mást ! Hegyeshalmy Lajos : A képviselő ur mást is mondott. Gelbsnáblinak nevezte ezekről a padokról azt a főszolgabírót, aki törvényes hatáskörébe eljárva, egy a képviselő urnák nem tetsző intézkedést tett. Az ilyenekkel nem gyarapítjuk a tisztviselő tekintélyét a nép előtt, a tisztviselő évi december hó 12-én, kedden. tekintélyére pedig szükség van, s azt hiszem ebben a nézetemben a képviselő ur osztozik. Ami pedig azt a másik kérdést illeti, a mellékfoglalkozások kérdését, már múltkor megmondtam, hogy ezzel a kérdéssel nem kívánok foglalkozni, mert a múlt nemzetgyűlés ebben a kérdésben már állást foglalt mellettem, a képviselő úrral szemben. Akkor is megmondtam és most is kijelentem azt, hogy feljogosítottnak éreztem magamat arra, hogy akkor állást foglaljak, mert több mint 30 évet voltam tisztviselői állásban és nem töltöttem be olyan állást, amilyenekről itt szó volt. (Helyeslés a középen. Zaj.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Minthogy senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A pénzügy minister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzilgyminister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassék megengedni, hogy csak két egészen rövid reflexióval éljek. Az egyik vonatkozik arra, amit Gaal Gaston t. képviselő ur az erkölcsi mételyről mondott, amely állítólag a tisztviselők között van és pedig abból kifolyólag, hogy egyes tisztviselők elfogadnak intézeti, részvénytársasági tagságokat. (Igaz! Ugy van! balfelől. Halljuk! Halljuk !) Azt hiszem, hogy erre felesleges volna bővebben válaszolni; ugy látom, hogy az ő felfogása és mindaz, amit ennélfogva mondott, abból indul ki, hogy a helyzetről és a tényekről nincs megfelelően tájékozva. A helyzet az, hogy a tisztviselők, illetőleg közülök egyesek a kormány, illetve a minister által kijelöltetnek és bedelegáltatnak egyes olyan intézményekbe, részvénytársaságokba, (Zaj balfelöl, Halljuk! Halljuk !) amelyekben az államnak anyagi érdekeltsége van, amelyekben az állam a maga irányzatát, a maga felfogását érvényesíteni óhajtja, amelyekben szüksége van olyan irányzatoknak követésére, illetve olyan dolgoknak megtevésére vagy elmulasztására, amelyek épen az állam érdekeltségéből, legtöbbször anyagi érdekeltségéből kifolyólag ott megkívántatnak. Ezek a tisztviselők tehát nem a saját jókedvükből, nem a saját felajánlkozásukból kerülnek oda, hanem igenis az illető kormánynak, illetőleg a ministernek megbizásából. Ezt a kérdést nézetem szerint másképen helyesen megoldani a kormányoknak és ministereknek nem is lehet,... Horváth Zoltán: Ellenőrizni kell őket! Kállay Tibor pénzügyminister : . . . mert ha érdekeltségünk van valamely vállalatban, ha az a célunk, hogy érvényre juttassuk azokat a kívánalmakat, azokat a szempontokat, amelyek bennünket vezetnek, mikor a vállalatnak vezetésébe beleavatkozni óhajtunk, akkor ezt csak ugy tehetjük meg, ha a szakközegeink, akik épen azért vannak ott, hogy foglalkozzanak ezekkel az ügyekkel, az intencióinknak érvényt is szereznek. Ebben az ügyben többizben volt alkalmam kifejteni az álláspontomat, hangsúlyozván azt is, hogy a magam részéről szükségesnek és