Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-69
A nemzetgyűlés 69. ülése 1922. évi december hó 12-én, keddjén. 273 kívánatosnak tartom, hogy az illető vállalat, illetve részvénytársaság részéről ne adassék semmiféle javadalmazás a tisztviselőnek, (Helyeslés.) hanem az az összeg, amelyet az illető társaság igazgatósági, felügyelő-bizottsági tagság címén vagy bármi más címen fizet, az állampénztárba szolgáltattassék be és a ministeriumnak álljon rendelkezésére különböző jutalmazások céljaira, Rassay Károly : Szóval a minister adja oda a jutalmakat. Kállay Tibor pénzügyminister : A minister adja oda annak a tisztviselőnek, aki dolgozik, aki kivételes munkásságot fejtett ki, ugy amint ezt mindig csinálták a világ kezdete óta, amióta tisztviselők vannak. Mondtam, hogy ez következetesen még nincs keresztülvive, s mondtam azt is, hogy ez nem vihető keresztül addig, mig a törvényhozás az egységes megoldást biztosítja. Gaal Gaston : Már három éve mondják ! Kállay Tibor pénzügyminister : Én még csak egy ére vagyok minister, reám ez nem vonatkozhatik. (Mozgás és zaj a haloldalon.) Mondtam azt is, hogy az egységes megoldást másként, mint törvény utján nem lehet biztosítani. Ilyen törvényjavaslat, amelyben ez a rendelkezés is benne foglaltatik és amely általában egyszerűsíti az egész illetményrendszert s megoldást visz bele ebbe a nézetem szerint igen nehéz tisztviselői illetménykérdésbe, előkészítés alatt van, ezzel most foglalkozom és hogy hamarabb nem jöhettem vele a nemzetgyűlés elé, annak oka az, hogy más javaslatokkal kellett idejönnöm, amelyek még sokkal sürgősebbek és amelyek elintézése sokkal égetőbben szükséges. (Helyeslés a jobboldalon.) Rothenstein Mór: A költségvetés! Kállay Tibor pénzügyminister : Ez a kérdésnek az egyik része. A másik ennek a szakasznak jelentőségére, rendeltetésére vonatkozik. G-aal Gaston t. képviselő urnák az az álláspontja, hogy, ez nem helyes és nem megfelelő szisztéma. 0 a szokott modorában ennek igen erős szavakkal adott kifejezést, amennyiben ezt immorálisnak, lealacsonyitónak, borravaló-rendszernek minősitette v Gaal Gaston : Én annak is tartom ! Kállay Tibor pénzügyminister: A magam részéről más álláspontot képviselek a dolog elvi részében, és más felfogáson vagyok, ennélfogva sohasem foghattam fel a dolgot ugy, hogy Gaal Gaston t. képviselő árnak a tisztviselők ellen intézett múltkori felszólalása vagy mostani felszólalása az itt említett vagy érintett alkalmazottak ellen irányul. Ez irányul a minister ellen, a kormány bellen, azon felfogás ellen, . . . Gaal Gaston : Igen, az ellen a felfogás ellen ! Kállay Tibor pénzügyminister: . . . amely ily módon igyekszik a kérdést megoldani. A magam részéről egész egyszerűen minden hangulatos jelző nélkül fejtem ki ebben a tekintetben a felfogásomat ugy, ahogy azt a múltkor kifejtettem, hogy az alkalmazottat díjazzuk egy bizonyos állandó díjazással és hogy egész Európában s mindenütt, ahol ilyen tisztviselőkérdéssel foglalkoznak és ahol különösen a munka eredményére, annak minél hatékonyabb elvégzésére és ellátására helyezik a súlyt, biztosítanak bizonyos többletet, jutalékot, tantiémet vagy osztalékot, vagy bárhogy nevezik el ezeket a dolgokat, arra az esetre, ha az illető alkalmazottnak munkája, energiája, jobb nekifekvése a munkának nagyobb eredményeket biztosit. Horváth Zoltán : Ez ' a szocializálás (Zaj jobbfelöl.) Kállay Tibor pénzügyminister : Ez nem szocializálás kérem ; egészen másról van szó, nevezetesen arról, hogy annak a tisztviselőnek, annak az alkalmazottnak biztosítunk bizonyos többletet arra az esetre, ha az ő munkája, fáradsága, energiája nagyobb eredményeket tud elérni. Ez van itt is lefektetve. Hogy dehonesztáló/immorális nem lehet, az már abból is látszik, hogy törvényhozás által megállapított szabályzatban lefektetett illetményről van szó, amelyre nézve meg van mondva, hogy ez az illetmény mely esetben, mikor jár; meg van jelölve a cél, amely olyan, amelynek elérésére az állam tényleg többet fizethet, és ugyanattól a munkaadótól is származik, amely az ő rendes fizetését is rendelkezésére bocsátja. Ez az én felfogásom ebben a kérdésben ; ezért hoztam azt ide, ezért fektettem itt le. Megjegyzem, nem csinálok vele ujat, csak petrifikálom azt az állapotot, amely fennáll, amely a ma is meglevő törvényeink értelmében így van rendezve. (Felkiáltások half elől : Még baj!) Malmost, ha ezt a felfogást, ezt az intenciót kritikával illetik, ezt elfogadom, értem ; más álláspontot is. lehet ebben a tekintetben képviselni, de azt hiszem, merőben felesleges, hogy ezt annyira leszóljuk és annyira kedvezőtlen színben tüntessük fel azért, mert nem egyezik meg a mi felfogásunkkal, vélekedésünkkel ebben a dologban. Azt hiszem, evvel igazán rossz szolgálatot teszünk azoknak az embereknek is, akikről itt szó van, mert hiszen elvégre őhozzájuk is eljut a hire ennek a felszólalásnak, ők is olvassák azt, (TJgy van ! jobb felől.) foglalkoznak vele és kénytelenek arra a megállapításra és meggyőződésre jutni, hogy az a t. képviselő ur, aki ilyen értelemben foglalkozott a dologgal, és azt a másik felfogást, amelyet talán az országnak többsége vall, amely 1< galább is az ezidőszerinti kormánynak álláspontja, amelyet képvisel és érvényre juttat, ilyen értelemben kritizálja és szólja le, mondom, akkor önkéntelenül is az az érzés támad benne, hogy az a t. képviselő ur meg akarja keseríteni a helyzetüket, velük szemben méltatlan kritikát mond. Azt hiszem, hogy ebből a gondolkodásból, ebből a felfogásból indult ki Hegyeshalmy t. barátomnak a felszólalása is és ez volt az, amit 89*
