Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-68

254 A nemzetgyűlés 68. ülése 1922, ben a községek kártérítési kötelezettsége van megállapítva. Az egyik ez a 41. §, amelyet most tárgyalunk, a másik később a 61. §, amely szintén hasonló kérdést szabályoz. Elvileg azon az állásponton állok, hogy a községek kártérítési kötelezettsége megállapítandó. Nemcsak azért, mert ez a jelenlegi jog s igy volt ez eddig is szabályozva, hanem azért is, mert általában mindenütt jogunkban az alkalmazottért az alkalmazó felelős. Hogy a község az adott esetben és nevezetesen egyes funkciókban alig ellenőrizheti az illető közegeket, azt elismerem, viszont azonban kétségtelen, hogy a községnek módja és lehetősége van arra, hogy közegének egész tevékenységét ellenőrizze, egész működését elbírálja, egyrészt a választás alkalmával, másrészt később is, minthogy mindenkor panasszal fordulhat a főszolgabíróhoz az illető közeg ellen. De ha ez nem is volna igy, akkor is azt kellene mondani, hogy ha közpénzekben kár merül fel, az feltétlenül megtérítendő. Csak aközött kell tehát választani, vájjon az illető község adófizetői legyenek-e azok, akik a kárt megtérítik, vagy pedig az összes községek adófizetői, akik az államban érdekelve vannak, hiszen kétségtelen, hogy ebben az esetben ez a kár mint állami kiadás az összes községek terhe kell hogy legyen. Megjegyzem, hogy a kérdés nem is bir eddig túlságosan nagy gyakorlati jelentőséggel. A jövőről természetesen nem beszélhetek, de azt hiszem, a múlt tapasztalatok alapján, hogy ennek nem lesz nagy gyakorlati jelentősége a jövőben sem, mert a múltban is alig fordultak elő ilyen esetek, és ha akkor számszerűleg kisebb összegekről volt is szó, kétségtelen, hogy ma a nagyobb számszerinti összegek is csak ugyanolyan vásárlóerőt j«lentenek, mint annak idején azok az aranykoronák. Tekintettel arra, hogy két ilyen rendelkezés van, amelyek közül az egyiket kevésbé tartom praktikus jelentőségűnek, és amelyben, azt hiszem, egyszerűbb megállapítani a községi felelősséget, azt javasolnám, hogy majd a 61. §-nál ejtsük el ezt a külön községi felelősséget, itt azonban már az elv kedvéért is fentartandónak vélem ezt az intézkedést azért, mert időközben az igazságügyministeriumban is megbeszéltem ezt a dolgot és nekik is az az álláspontjuk, hogy indokolt és célszerű, ha ezt a jogunkban igy lefektetett elvet a kincstár az eddigi helyzetnek megfelelően fentartja. Kérném tehát, méltóztassék ezt a szakasz eredeti szövegezésében elfogadni. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 41. § ]., 3., 4., 5. pontjai meg nem támadtatván, azokat elfogadottnak jelentem ki. A 2. pontot illetően G-aal Gaston képviselő ur módosító indítványát szembe fogom helyezni a 2. pont eredeti szövegével. Amennyiben a*t. Nemzetgyűlés az eredeti szöveget fogadja el, elesik Gaal Gaston évi deeember hó 11-én, hétfőn. képviselő ur módositványa. (Helyeslés.) Kérdem tehát a t. Nemzetgyűlést: méltóztatik-e a 41. § 2. pontját eredeti szövegezésében elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés az eredeti szöveget fogadta el. (Nagy zaj és felkiáltások a hal- és a szélsobaloldalon : Ellenpróbát kérünk!) Szilágyi Lajos : Máskép beszélnek és máskép szavaznak ! Ez nem komoly dolog ! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. A határozatot már kimondtam, most már ellenpróbának nem lehet helye. Szilágyi Lajos : Állandóan helyeseltek G-aal Gastonnak! (Nagy zaj és félkiáltások a szélső baloldalon; Nem volt többség!) Legjobb hazamenni. (Nagy mozgás a szélsobaloldalon.) Nevetséges, amit csinálnak ! Elnök: Következik a 42. §. Csik József jegyző (olvassa a 42. és 43. §-t, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 44. §-t). Elnök : Esztergályos János képviselő ur kivan szólni. Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés! A 44. §, amely a végrehajtás alól kivett tárgyakat sorolja fel, 13. pontjában a végrehajtást szenvedőnek és háznépének háztartásához szükséges házi és konyhabútort stbit sorolja föl. Ebből a pontból azonban — lehetséges, hogy szántszándékkal — kifelejtetten egy végtelenül fontos házi cikket, amely minden háztartáshoz feltétlenül szükséges, ugyanis a varrógépet. A végrehajtási gyakorlat azt bizonyítja, hogy amikor a végrehajtó elmegy a hátralékoshoz és más zálogolható ingóságot nem talál, legkényelmesebben egyszerűen felírja a varrógépet, tekintet nélkül arra, hogy az illetők foglalkozásához, illetőleg létfentartásához szükséges-e a varrógép vagy nem, és elviszi. Olyan családban, ahol leányok vannak, a mostani viszonyok között végtelenül nagy értéket képvisel a varrógép. Nem tudom, hogy a nemzetgyűlés valamelyik tagja teljesitett-e életében végrehajtói szolgálatot. En teljesítettem végrehajtói szolgálatot, és tudom, hogy mit jelent az, ha a végrehajtónak egy háztartásból el kell vinnie a varrógépet. Tudom, hogy milyen jelenetek játszódnak le ilyenkor. Epen ezért, hogy a végrehajtónak és a hátralékosnak helyzetét is megkönnyítsük, kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a 44. § 13. pontjában »szükséges házi- és konyhabútor, edények« szavak után közvetlenül méltóztassék a »varrógép« szót is bevenni. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon. ) Ugyancsak a 44. §-ban a 17. bekezdéshez is van módosításom. Ez a bekezdés arról intézkedik, hogy mennyi készpénz foglalható le. Ez a pont eddig a következőképen szól (olvassa) : »Azoknál a személyeknél, akiknek járandóságai egészben vagy részben le nem foglalhatók, a