Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-62

A nem-sef gif ülés 62. ülése 1922. évi november hó 29-én, szerdán. 17 vetíti jobbfelől.) Ismétlem, nem az objektiv tudománnyal szemben, hanem ezekkel szemben szükséges, hogy legyen egy szervezet, egy tudományos testület, amely a pozitiv keresztény világnézet alapján állva, igyekszik tudományos eszközökkel és a tudomány fegyvereivel megvédelmezni ezt a világnézetet, ezeket az erkölcsi igazságokat, igyekszik leleplezni azokat a féligazságokat, igyekszik letakarni azt a lárvát, amely tudományos mezt akar .mutatni ott, ahol semmi egyéb, mint dilettantizmus, rosszindulat és demagógia nincsen, amely a tudomány eszközeivel igyekszik eloszlatni azokat a mesterségesen teremtett félreértéseket, amelyeket hit és tudomány, nemzet és világpolgárság között szoktak felállítani, s amely ezeknek lerombolásával, ezeknek megmagyarázásával, az ellentétek kiegyenlítésével tulaj donképen elgörgeti azokat a köveket a haladás útjából, amelyek az egyetértést, egymás kölcsönös megbecsülését akadályozzák vagy épen lehetetlenné teszik. Ne higyje a t. Nemzetgyűlés, hogy akkor, amikor egy kimondottan katholikus és pozitiv keresztény világfelfogás alapján álló tudományos testületet támogat esetleg és teszi lehetővé adományával annak működését, valami olyat követ el, ami a tudományos kutatás szabadságával és feltevésnélküliségével áll ellentétben. Azok a keresztény igazságok, amelyek egy évezreden át kikristályosodtak, nem tilalomfák, és nem árkok és akadályok, amelyek megnehezítik vagy lehetetlenné teszik a tudományos kutatást. Szó sincs róla. Azok — amint azt Apponyi Albert gróf a Szent István Társulatban tartott székfoglaló beszédében nagyon szépen mondotta — korlátok, amelyek a mélységek felett járó tudóst megóvják attól, hogy a mélységbe belezuhanjon, azok korlátok, amelyekbe belefogódzhatik a tudós, hogy annál bátrabban és annál nagyobb önbizalommal haladjon a kutatás utján. (Ugy van! ügy van!) Az exakt tudományok terén Kopernikustól Newtonon keresztül Pasteurig a keresztény világnézetet valló tudósok vannak óriási nagy többségben, s ezeket a keresztény hit, a keresztény világfelfogás soha nem akadályozta meg a maguk tudományos működésében, de ellenkezőleg a tudománynak csillagai lettek, akiket nem tudnak elhomályosítani a modern £or tudósai, bár hivő keresztények, a saját nemzetük lelkét megértő s a saját nemzetük kultúráját mindenekfelett becsülő tudósok voltak. Halász Móric : Különbek, mint Einstein ! Haller István : T. Nemzetgyűlés ! Nem kívánom hosszura nyújtani felszólalásomat, csak arra kívánok még rámutatni, hogy a Szent István Akadémia a Szent István Társulatból fejlődött, abból a Szent István Társulatból, amely hosszú évtizedes múltra tekinthet vissza és amely tagjai sorában Deák Ferenceket és Eötvösöket mondhat magáénak ... Usetty Ferenc : Dicső múltja van ! Haller István : ... akiket szintén sohasem gátolt meg pozitiv hitük és világfelfogásuk abban, hogy ugy a nemzetnek, mint a tudománynak büszNAPLÓ VL keségei legyenek. (Ugy van ! jobbfelől.) Ha reá kívánok mutatni a Szent István Akadémia néhány tagjára, ezt csak azért teszem, hogy bebizonyítsam, hogy ez a tudományos testület működése körébe tudta vonni azokat, akik elismerten díszei a magyar tudományosságnak. Az élőket nem kívánom említeni, csak néhányra a halottak között mutatok rá, mint Eötvös Lóránt ra, Entz Gézára, Lóczy Lajosra, Biedl Frigyesre, akik a Szent István Akadémiában buzgó tevékenységet fejtettek H. T. Nemzetgyűlés ! A Szent István Akadémia a tudomány minden ágával foglalkozik. Hiszen ez egészen természet es, mert ha elsősorban a teológiával és a teológiával szorosan összefüggő filozófiával foglalkozik is, ez a tudományág maga olyan, hogy minden egyéb tudományággal szoros összefüggésben van. A teológia nem hittudomány, hanem vallástudomány, és mint vallástudomány, összefügg a filozófiával, a történelemmel, az irodalommal, a nyelvészettel, az archeológiával, és épen azért a Szent István Akadémia ezeket az osztályokat mind külön kreálta a maga kebelében és ezeknek az osztályoknak keretében üdvös és eredményes munkát fejt ki. Természetes dolog, hogy amint a Tudományos Akadémia nem képes a feldolgozott tudományos anyagot közkézre adni, épugy nem képes közrebocsátani az utóbbi idők tudományos anyagát a Szent István Akadémia sem. « Nem képes pl. pénzhiány miatt megvalósítani azt a tervét, hogy a régi magyar egyházi irók kritikai kiadását bocsássa közre. Megkezdetett ez Ipolyi Veresmarti-kritikájának kiadásával, folytatása azonban elmaradt, amint elmaradt a hitujitáskorabeli irók és a hitujitáskorabeli egyháztörténeti emlékek már összegyűjtött anyagának kiadása is. Ujabban egy millió korona költséggel kiadja a Szent István Akadémia olasz nyelven a Corvin-könyvtár ismertetését, amivel az a célja, hogy bemutassa a renaissance-korabeli magyar műveltséget, amely olyan volt, hogy abban az időben a Vezető műveltségek között volt egész Európában. Ez a tudományos testület ezidőszerint mindössze 80.000 korona évi segítséget élvez. Azt hiszem, hogy 80.000 korona olyan minimális, vagy talán már minimálisnak sem nevezhető összeg, egy olyan semmi, amellyel tudományos célt szolgálni nem lehet és így egészen természetes, hogy azok a tudományos művek, amelyek az utóbbi időknek köszönhetik létesülésüket, mind az asztalfiókban Vannak és közkinccsé egyáltalán nem lehetnek. Amikor tehát így rövid néhány szóval fel kívántam hívni a nemzetgyűlés figyelmét a pozitiv keresztény alapon álló tudósok egyesületére, Akadémiájára és amikor legalább részben és felületesen azt kívántam igazolni, hogy szükség van ilyen irányú tudományos működésre azok ellen, akik igen könnyen teszik túl magukat régi megszentelt hagyományokon és igazságokon, és akik igen könnyen élnek vissza a tudomány által 2