Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-62

18 A nemzetgyűlés 62. illem 1922. adott óriási hatalommal a nemzetnek és a népnek rovására, amikor igyekeztem igazolni, hogy ilyen irányú kiegészitő működés a Tudományos Akadémia mellett üdvös és szükséges, (ügy van! ügy van ! jobbfeUl.) akkor azt hiszem, hogy épen azért, mert ez a működés üdvös és szükséges, a kultuszmjnister ur nem fog elzárkózni az elől a kívánság elől, hogy vagy ennek a törvényjavaslatnak keretében vagy az indemnités keretében (Helyeslés és felkiáltások johbfelol : Kérjük !) legyen kegyes gondoskodni valami fedezetről arra is, hogy ez a tudományos testület is kaphasson legalább valamiféle támogatást arra, hogy a maga tudományos céljait szolgálhassa. Azt hiszem, hogy a keresztény politikai korszak idején és egy keresztény többségű nemzetgyűlésben nem tekinthetünk el ettől a feladattól, annál kevésbé, mert katolikus és protestáns egyházi dolgokkal foglalkozó irók vállvetve szoktak ennek a testületnek felolvasásain résztvenni és protestánsok épugy vitték már oda munkájukat nem egy izben, mint katolikus irók, mert ott nem tesznek különbséget, csak annyiban, hogy pozitiv hitet valló és keresztény világnézet alapján álló munka-e az, igen Vagy sem, és ha igen, akkor további disztinkció nincs. Épen azért azt hiszem, hogy mindnyájunknak felekezeti különbség nélkül érdekünk, hogy ez a nagyérdemű munkásság is megkapja a maga támogatását. (Helyeslés.) A részleteknél fogok indítványt tenni, de ettől eltekintve már most kérem az igen t. kultuszminister urat, legyen szives gondolkozni a módozatok felett, amelyekkel ezt a tudományos testületet is valami érdemleges támogatáshoz juttathatja. A javaslatot egyébként elfogadom. (Élénk helyeslés és taps jobhfelől és a középen.) Elnök : Pakots József képviselő ur a házszabályok 215. §-ának a) pontja alapján személyes kérdésben kért szót. Pakots József: T. Nemzetgyűlés! Előttem szóló t. képviselőtársam . . . Horváth Zoltán : A propagandaminister S Pakots József: . . . egy példámra való hivatkozással a következő kijelentést tette felém mutatva : »születésénél és származásánál fogva ismernie kellene az Ö-szövetségi szentírást«. Nem tudom, hogy mire célzott ezzé] a t. képviselő ur ? Hailer István : Mint Íróember, azt hiszem, foglalkozott a szentirással is, amely egyike a legremekebb irodalmi műveknek a világon. Pakots József: Minthogy tendenciája azt látszik elárulni, mintha engem bekebelezni akarna a zsidóság körébe, csak megnyugtatom, — ha ez megnyugtatás önnek — hogy római katolikus ember vagyok. Nem azért említem ezt, mintha különbséget tennék keresztény és más vallású között. Ha zsidó vallású volnék, arra is büszke volnék, de hitemet nem adom és t. képviselőtársam megjegyzésére kizárólag azért találtam szükségesnek reflektálni, mert azzal a tendenciával nagyon gyakran találkozunk mi, liberális oldalon küzdő évi november hó 29-én, szerdán. képviselők, hogy önök megtesznek bennünket zsidóbérenceknek és egyebeknek azért, mert a magunk politikai hitvallása szerint gondolkozunk és cselekszünk. Tisztán ebből a szempontból voltam bátor reflektálni a képviselő urnák velem való vonatkozásban megtett nyilatkozatára. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hafier István : Félreértett szavaimnak helyreigazítása címén kérek szót. Elnök : A képviselő urat ugyanolyan címen, félreértett szavai értelmének helyreigazítása címén megilleti a szó. Hailer István : T. Nemzetgyűlés ! Ha a képviselő urnák azt méltóztatott gondolni, vagy ha azt akarta kifejezni, hogy én azok közé tartozom, akik valaha is zsidó-bérencnek neveztek valakit, ezt visszautasítom, mert én beszédek százait mondtam el és cikkek ezreit irtam, dejrnéltóztassék magának fáradságot venni és ha fog valahol ilyen kifejezést találni, nagyon szívesen fogom megkövetni mindazokat, akik ezáltal sértve érzik magukat. Én meg szoktam válogatni szavaimat. Nem szoktam sohasem véka alá rejteni azt, amit meg akarok mondani, de mindig megtalálom azt a formát, amely művelt ember előtt sértő nem lehet, másrészt legyen meggyőződve, hogy én hittagadásra nem kívánom csábítani a képviselő urat és ha most hitvallást méltóztatott tenni, én ezt örömmel veszem tudomásul. (Derültség.) Elnök .* Szólásra következik ? Petrovits György jegyző: Zsitvay Tibor! (Nincs jelen !) Kiss Menyhért ! Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! Egész röviden kívánok hozzászólani a javaslathoz. Mielőtt azonban ezt tenném, engedje meg a mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy a legnagyobb örömömet fejezzem ki ebben a pillanatban, amikor a boldog, szerencsés, nemes nagy olasz nemzet fiainak 60 tagú küldöttsége a parlamentünk karzatán megjelent. A nemzeti gondolatnak nagyszerű harcában Mussolini az ő vezérük, akinektörekvéseivel, küzdelmeivel szívvellélekkel egyek vagyunk és kitörő lelkesedéssel ragadjuk meg az alkalmat, hogy most ezeknek a testvéreinknek jelenlétében kiáltsuk, hogy: Ewiva Italia ! (Éljenzés half elől.) A kultuszminister urnák javaslatát, amellyel a magyar nemzet kulturális, nagy értékeinek letéteményesét, a Magyar Tudományos Akadémiát kívánja segélyezésben részesíteni, természetesen a legnagyobb mértékben helyeslem és elfogadom. Kénytelen vagyok azonban néhány kommentáló szót fűzni ahhoz a beszédhez, amelyet Pakots József képviselőtársam mondott el itt a nemzetgyűlésen. Amikor hallgattam azt a lelkes és irói lélekből fakadó beszédet, amelyet ő itt elmondott . . . Horváth Zoltán.' Nagyon szép beszéd volt ! (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Kiss Menyhért: ... végtelenül fájt, hogy uticai Cato jutott eszembe, mert ugy az indemnitási beszédében, mint az azt megelőző többi beszédeiben is mindig és állandóan kicsenditi elkeseredését és fájdalmát ama törvény felett, amelyet óriási nagy